A haza nem felejti el azokat, akik az életüket áldozták érte, emlékük nemcsak a történelem lapjain, hanem a szívünkben is örökké él – mondta a honvédelmi miniszter kedden Budapesten a Fiumei úti Sírkertben, az első és a második világháborúban hősi halált halt magyar katonák újratemetési szertartásán.
A miniszter hangsúlyozta, hogy az újratemetési szertartáson olyan emberek előtt tisztelegnek, akik megadták a maguk válaszait az élet legfontosabb kérdéseire, otthagyták otthonaikat, amikor hívta őket a haza, felvették a fegyvert, harcoltak, és beteljesült rajtuk az eskü szava, az „életem árán is megvédem”.
Hozzátette: a hősök áldozata örök és kortalan, egy út folytatása, amelyen megmaradás és szabadság termett a túlélőknek. Mint mondta, hogy igaz ez akkor is, ha a diktatúrák hallgatást és feledést parancsoltak és akkor is, a béke idején egyre kevesebben emlékeznek mindarra, ami háború idején történt.
A miniszter szólt arról is, hogy hosszú idő telt el a második világháború óta, idegen érdekeket szolgáló istentelen és embertelen diktatúrák szállták meg Magyarországot, amelyek számára sem a magyar katonaeszményt megjelenítő hősök személye, sem az elesett katonák nyughelye nem volt szent. Hozzátette: a négy évtizednyi emlékezettörlés után nem csodálkozhatunk, hogy a rendszerváltoztatás legkeményebb éveiben sem tisztelték a hősöket és az áldozatokat, sírjuk helyére – ha úgy látták jónak – plázák, benzinkutak épülhettek.
Kiemelte, hogy mostanra a hadisírgondozás ügyében is végbement a rendszerváltoztatás, nemcsak a 2012-ben elfogadott törvénnyel, de a lelkekben is.
Szalay-Bobrovniczky Kristóf elmondta, hogy a hadisírgondozó munkatársainak elkötelezett szolgálata nyomán idén száz hős találja meg új, méltó nyughelyét, közülük 85-en vannak itt velünk ezen az utolsó sorakozón, hogy utódaikként méltó Isten hozzádot mondhassunk nekik.
A miniszter szerint az első világháború után mindenki tudta, hogy mit jelentettek az emlékművek, a hadisírok, az árvák és az özvegyek, a fiúkat vesztett szülők és a barátjukat vesztett bajtársak, és tudták ezt a második világháború után is a családokban, még ha nem is beszéltek róla.
Hozzátette: a mi nemzedékünknek ez a kataklizma többnyire megsárgult fényképeket jelent egy-egy díszes albumban, gyermekeinknek, akik beleszülettek a digitális korba, magától értetődően még kevesebbet, ha nem mondjuk el, ha nem adjuk át a múltat, amelyre a szabad Magyarország épül, s amely nélkül nem maradhattunk volna meg.
Azok, akik tisztelegnek hőseink előtt, tudják, hogy az élet nem velük kezdődik és nem velük végződik. Tudják, hogy összetartozunk az előttünk járókkal, akiktől megörököltük az életet, az országot és a nemzet közösségét, és összetartozunk azokkal, akik utánunk jönnek, és akiknek mindezt tovább kell adnunk. Tudják, hogy összetartozunk egymással, mert csak együtt élhetünk teljes életet és ez az összetartozás nagyobb dolog nálunk: ha arra van szükség fegyverrel is érdemes harcolni érte
– fogalmazott.
