Lehet tanár abból, aki egy leckével jár a diákja előtt?

Az egyetemi modellváltással az akadémiai állóvizet kellett felkavarni, ami szinte már befagyott jég volt – hangzott el a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar, a Mathias Corvinus Collegium Tanuláskutató Intézete, valamint a Professzorok Batthyányi Köre által szervezett oktatási konferencián, melyről Szakos Enikő szervező számolt be lapunknak. A nemzetközi szakembereket is felvonultató eseményen többek között arról beszéltek, hogy nyugaton kiment a divatból a műveltség, és téves az a progresszív vélekedés, miszerint bárkiből lehet tanár. Megvitatták a tehetséggondozás és a digitalizáció oktatásban betöltött szerepét, illetve megállapították, hogy továbbra is az ember és ember közti kapcsolat a legfontosabb.

Az egyetem ezeréves eszménye és jövője címmel szervezett konferenciát a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Nemeskürty István Tanárképző Kar (NKE-NITK), a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Tanuláskutató Intézete, valamint a Professzorok Batthyányi Köre, melyről Szakos Enikő, az NKE-NITK stratégiai fejlesztési osztályvezetője, az MCC Tanuláskutató Intézetének kutatója számolt be lapunknak. Mint a szervező ismertette, az esemény célja az volt, hogy párbeszédet alakítsanak ki az akadémiai és oktatás irányítás jelentős szereplői között. A témákat annak alapján választották ki, hogy a Covid-járvány és az online oktatás, valamint az információszerzés megváltozott formái miatt hogyan alakul át az egyetemek feladata. Megnyitó beszédet tartott Hankó Balázs miniszter, Szegedi László oktatási rektorhelyettes (NKE), Lánczi Péter főigazgató-helyettes (MCC) és Szabó Csaba Attila titkár (PBK).

Nyugaton nem divat a műveltség

A szakmai programok nemzetközi jelenlévőkkel kezdődtek. Az egyetemek klasszikus szerepéről, feladatáról és jövőjéről az érdeklődők egy olyan brit oktatási szakértőkből álló panel beszélgetését hallgathatták meg, amelynek tagjai már többször jártak Magyarországon. Alka Sehgal Cuthbert oktatáskutató azt állította: az egyetemi oktatásban nélkülözhetetlen a tények ismerete, és tanulásra van szükség az autonóm személyiségek kialakításához.

A szakértők egyetértettek abban, hogy nem igaz az a progresszív vélekedés, miszerint bárkiből lehet tanár a módszertani eszköztár elsajátításával, mert ez nem elegendő a tanárrá váláshoz.

Tévedés, hogy néhány módszerrel a tanár mint manipulátor bármit „el tud adni”, mert fontos a tantárgy szeretete és alapos ismerete. Az nem elég, ha a tanár csak egy leckével jár a diák előtt, illetve szükség van a pedagógusok együttműködésére és példamutatására is.

A szakértők kitértek a nyugati egyetemek átpolitizált, átideologizált helyzetére, amiről egyöntetűen azt állították, hogy az nem az oktatást segíti. A klasszikus műveltség a nyugaton már nem számít divatosnak és szükségesnek, helyette az aktuális trendeknek megfelelő és haszontalan elemeket építettek a rendszerbe. – Ezek nem segítik az embereket és a társadalom előrejutását, valamint nem veszik figyelembe a nemzeti érdekeket – foglalta össze Szakos Enikő Nicholas Tate és Joanna Williams oktatási szakértők megállapítását.

Tehetséggondozás és elitképzés

A konferencián megvitatták a tehetséggondozás és az elitképzés kérdését is. Az erről folytatott eszmecserén mind a modellváltó, mind a korábbi struktúrában működő egyetemek és tehetségsegítő programok képviseltették magukat. Az intézmények mindannyian példákkal illusztrálták a saját modelljeik sikerességét. A beszélgetésen részt vett Fuszek Csilla, a European Talent Center (Európai Tehetségközpont) igazgatója, aki a tehetség fogalmát írta körbe, mivel ahhoz mérten kell felismerni a különböző tehetségterületeket, valamint a résztvevők beszélgettek arról is, hogy a tehetséggondozás kinek a felelőssége.

Egyetértettek abban, hogy fontos a szülők szerepe, ami a korai gyermekkorban nagy segítség, de később a tehetséggondozás feladatát a köznevelésnek és a pedagógusoknak kell kiegészíteniük, miközben az MCC is bekapcsolódhat a közoktatást kiegészítő tehetséggondozó intézményként.

A beszélgetésben megemlítették a közösségek, az alumni-rendszer és a mentorálás szerepét, hiszen a kortársak ambiciózus közege nagy mértékben meghatározza a tehetségek motivációját. Végül Velkey György, a Ludovika Collegium programigazgatója azt illusztrálta, hogy az NKE programja hogyan segít az egyetemistáknak, mivel náluk – az MCC-hez hasonlóan – több egyetem, különböző szakra járó hallgatói szorosan együttműködnek egymással.

Szakos Enikő szerint erősíteni kell a párbeszédet az akadémiai és oktatásirányítás szereplői között (Fotó: Teknős Miklós)

A digitalizáció szerepe

A digitális pedagógia és a tanításmódszertan szerepe és helye a felsőoktatásban elnevezésű beszélgetésen elhangzott: át kell értékelni a tanárok és a digitalizáció szerepét az interneten keresztül történő tanulás és a mesterséges intelligencia (MI) rohamos terjedése miatt. Az ELTE, az NKE, az MCC és a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem (EMTE) vezetői és oktatói, valamint egy oktatástechnológiai szakember arról beszélt, hogy a digitális eszközöket gyakran nem jól alkalmazzák az oktatásban, illetve, hogy

továbbra is fontos az ember és ember közötti kapcsolat, mert ez az oktatás elsődleges csatornája.

Az MI szabályozásáról és képzésbe integrálásól kijelentették: arra kell felhívni a hallgatók figyelmét, hogy a technológia nem helyettesítheti a diákok saját gondolatait, csak kiegészítheti azokat, valamint a hangsúly a felelős használaton van.

A modellváltás feltörte a befagyott jeget

A hazai egyetemi működési modellekről és stratégiákról szóló panelbeszélgetésen részt vett Varga-Bajusz Veronika, a Kulturális és Innovációs Minisztérium felsőoktatásért, szak- és felnőttképzésért, fiatalokért felelős államtitkára, Stumpf István, a miniszterelnök Stratégiai Tanácsadó Testületének tagja, illetve Halász Gábor az MCC és Kacskovics Imre az ELTE-TTK képviseletében. Az államtitkár a szakképzés és a felsőoktatás összekapcsolásáról beszélt, rámutatva, hogy ma már egyenes út vezet egy szakmából annak a felsőfokú tanulmányaihoz. Ennek a rendszernek másik nagy előnye az, hogy a cégek bekapcsolódnak az egyetemi képzési portfólió alakításába, így a képzés a hallgatókat a munkaerőpiacra készíti fel.

Szó esett arról is, hogy a modellváltás hogyan segíti az egyetemek életét és ad nekik nagyobb autonómiát. Stumpf István felidézte: a modellváltás egyik célja az volt, hogy az egyetemeket érdekeltté tegyék abban, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsanak, de ezen célok kitűzése mellett fontosnak nevezte a magyar egyetemi kulturális hagyományok őrzését is. A nem modellváltott ELTE-TTK dékánja elmondta, hogy ők egy arra irányuló stratégiát dolgoztak ki, hogyan lehetséges növelni a teljesítményt és ahhoz kötni az intézményi finanszírozást.

Az MCC képviselője leszögezte: a modellváltással az akadémiai állóvizet kellett felkavarni, ami az ELTE-dékán szerint már befagyott jég volt.

Ezenkívül kiemelték az egyetemek és az ipari cégek közötti együttműködés jelentőségét, és hogy miként lehet a hallgatókat felkészíteni a munkaerőpiac igényeire.

Az egész napos konferencián számos egyetem oktatói, képviselői és oktatási szakemberek vettek részt, ezzel is erősítve a magyar felsőoktatásban jelenlévő szakmai diskurzust és kapcsolatokat.

Borítókép: Az NKE-n tartották Az egyetem ezeréves eszménye és jövője című konferenciát (Forrás: Facebook)