Hihetetlen sebességgel zajlik a digitális térhódítás, sokszor már bölcsődéskorban kütyüznek a gyerekek – hívta fel a figyelmet Pogány Ákos kutató az MTA-nak adott interjúban, aki arról tartott előadást nemrégiben, milyen rövid és hosszú távú hatása volt a járványnak óvodáskorú gyerekek digitális eszközhasználatára és szociokognitív fejlődésére.
A kutató beszámolt az ELTE Etológia Tanszék Alfa Generáció Laborjában folyó kutatásról, amelynek során az óvodáskorúak digitális eszközhasználatát vizsgálják, és azt, hogyan változott a gyerekek társas készségeinek fejlődése a koronavírus-világjárvány következtében. Úgy vélték, hogy nemcsak a nagyobb, iskoláskorú gyerekek és a szülők, hanem velük együtt a kicsik is be lettek terelve az online térbe.
Minél több a kütyü, annál rosszabb a szülő–gyermek kapcsolat
Logikus feltételezés ugyanis, hogy amennyiben a szerepmodellek – a szülők, a nagyobb, már iskolás testvérek – többet használják körülöttük ezeket az eszközöket, amelyekkel a tanításba, távmunkába és a családtagokkal-barátokkal való kapcsolattartás miatt is be kell jelentkezni, akkor ez a kisgyerekekre is ugyanúgy hat: behúzza őket. Egyrészt fellazulnak a szabályok, máshogy tekint a társadalom ezekre az eszközökre, ilyenkor nem a negatív, hanem elsősorban a pozitív oldalai kerülnek előtérbe. Ezzel együtt az egyébként offline térben zajló szabadidős tevékenységek hiánya és pótlása miatt valószínűleg fellazulhattak, megengedőbbé váltak a szülők által a normál, járvány nélküli helyzetben alkalmazott szabályok is.
A kutatók egy másik, kanadai csapattal közösen végeztek felméréseket, amely során 331 óvodás adatait elemezve meg is állapították, hogy eszközhasználatuk jelentősen emelkedett, és azt is sikerült azonosítani, hogy a szülők munkakörülményeinek változása lehet az egyik lényeges ok. Például, ha a szülő többet dolgozott, mert megnövekedett a munkaterhelése a járvány következtében, vagy épp ellenkezőleg, elvesztette a munkáját, és munkanélkülivé vált, mind a két helyzet azt eredményezte, hogy az óvodáskorú gyereke többet kütyüzött.
Kimutatták, hogy az óvodások intenzívebb eszközhasználata rosszabb minőségű szülő–gyermek kapcsolattal jár együtt, és a szülő–gyermek eszközhasználat mértéke is összefügg. A méréseik során egyértelműen azt találták, hogy az óvodások a korlátozások alatt többet néztek tévét, többet használtak tabletet és okostelefont: elsősorban mesefilmeket és videókat fogyasztottak.
A legtöbb szülő nem tudja, mekkora bajt okoz
A Tudományegyetem Etológia Tanszékének adjunktusa nyugtalanítónak nevezte, hogy a digitális térhódítás ilyen ütemben zajlik, és annak hatása egy egész életen át tarthat.
„Az óvodai szűréseket végző logopédusok egybehangzó véleménye az, hogy az elmúlt 2-3 évben drasztikusan elkezdett romlani a gyerekek nyelvi teljesítménye. A mai óvodáskorúak nem tudnak olyan nyelvi szinten teljesíteni, mint az öt évvel ezelőtti óvodások vagy akár a három évvel ezelőtti óvodások” – mondta Pogány Ákos, aki szerint az okoseszközök által kínált vizuális inger áll a jelenség hátterében. „Rengeteg kisgyerek szinte már azelőtt elkezd kütyüzni, hogy elsajátítaná a nyelvet. Ez pedig azért nagy baj, mert a kisgyermekkor első pár éve olyan speciális időszak, amikor a gyerek az anyanyelvét passzívan tanulja, hallás után, akusztikai információkra kihegyezve. A kütyüzés ezt a passzív akusztikus csatornát zárja be, mert jóval érdekesebb vizuális ingereket kínál” – fejezte ki aggodalmait.
„Ha nincs nyelv, nincs kommunikáció. Nem tudunk olyan területet mondani a gyerekek fejlődésében, amihez ne lenne szükség arra, hogy kommunikáljon, hogy értse a nyelvet. A szakemberek virtuális autizmusként szoktak hivatkozni a túl korai vagy túl nagy mértékű eszközhasználat következményeire. Gyakorlatilag olyan viselkedést, tüneteket látnak ezeken a gyerekeken, amelyek az autizmussal diagnosztizált gyerekeknél szoktak megjelenni” – magyarázta a kutató.
Nincs meg a szemkontaktus, nem lehet a figyelmüket fölkelteni, hiába beszélnek hozzájuk, nem lehet párbeszédet kialakítani velük. Ötévesek, és nem lehet olyan egyszerű feladatokat adni nekik, hogy rajzolj egy házat, vagy számold meg, hány labdát látsz a képen.
Meglátása szerint mindez azért nagy probléma, mert a szülők zöme nem tudja, nem érti, hogy amikor odaadja az okostelefont a babakocsiban ülő gyereknek, az miért káros.
„Egy hatalmas kísérlet zajlik, aminek az eredményét majd akkor fogjuk látni, amikor ezek a gyerek felnőnek, és megpróbálnak majd normális kapcsolatokat kialakítani, családot alapítani vagy csak egyáltalán érvényesülni az életben. El tudunk képzelni egy olyan társadalmat, amelyben ilyen, valódi kommunikációra képtelen gyerekek éldegélnek egymás mellett elszigetelten? Szerintem az óvatosság senkinek sem árthat, és mi, kutatók mindent megteszünk azért, hogy felzárkózzunk a jelenség következményeinek megértésével” – fejezte ki reményeit.
