Roma fiatalok az asztalnál: párbeszéd a jövőért

A fiatal roma értelmiség új lehetőségeket kap a szakpolitikai párbeszédben, miközben a Roma Ifjúsági Kerekasztal kezdeményezése a közösségi felelősség vállalást és az aktív szerepvállalást helyezi előtérbe. Sztojka Attila társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkár szerint a program teret ad a véleményformálásnak és a roma közösségek jövőjének alakításában.

Sztojka Attila, a Belügyminisztérium társadalmi esélyekért és roma kapcsolatokért felelős államtitkára

Hogyan fogják biztosítani azt, hogy a kerekasztal ajánlásai meg is valósuljanak?

A jövőnk záloga a fiatalok kezében van. Ezért elkötelezettek vagyunk abban, hogy számukra külön dedikált forrást biztosítsunk egy fejlesztési alap létrehozásával, ennek felhasználására a Roma Ifjúsági Kerekasztal tehet javaslatot, hiszen ők ismerik legjobban a közösségük szükségleteit és lehetőségeit. Célunk, hogy olyan alapot hozzunk létre, amely lehetőséget ad a fiataloknak arra, hogy saját kezdeményezéseikkel formálják a jövőt. A mi feladatunk pedig az lesz, hogy megvitassuk velük, a döntéselőkészítés teljes folyamatát megismerjék, abban részt vegyenek. Valódi partnerségre számítunk. Szeretnénk elérni azt, hogy kontsruktív javaslataik beépíthetőek legyenek a szakpolitikai döntésekbe.

Nemrég volt száz napja, hogy államtitkársággá alakultak. Mi volt az a legnagyobb kihívás, amit meg kellett oldani?

Fogalmazhatunk úgy is, hogy az önálló szakpolitika, az államtitkárság létrehozása nem csupán egy döntés volt, hanem egy világos üzenet: Magyarországon az esélyteremtés továbbra is kiemelt kérdés. Magasabb fokozatra kapcsoltunk, új alapokra helyeztük az esélypolitikát. Ehhez azonban megújulásra volt szükség, nemcsak a céljainkban, hanem a működésünkben is. Az államtitkárság szerkezetét és belső folyamatait ennek megfelelően alakítottuk át. Elsődleges célunk, hogy az európai uniós projektek mielőbb kézzelfoghatóvá váljanak. Az új fejlesztések már 2025 első negyedévében elindulnak, és jelentős lendületet adnak az esélyteremtés még hatékonyabb munkafolyamatának. De a munka itt nem áll meg. Az elmúlt két évben  veszélybe került az Országos Roma Önkormányzat működése, szinte a működőképesség határán egyensúlyozott. Az októberi választásokkal új testület állt fel, amely hozzálátott a helyzet rendezéséhez. Ma már ott tartunk, hogy sikerült biztosítani az alapvető működési feltételeket, és megújultan a Magyarországi Romák Országos Önkormányzata ismét működőképes. A mostani idők bomlasztó ellenzéki és „tiszás” politikájának nagy tétje van. Az az ember, aki a kampányban keresi csak fel a cigányságot, akinek a legnagyobb népszerűség-hajhászást és lájkvadászatot a csomagosztás jelenti, az nem érti, hogy amit tesz, az rombolás. A roma társadalommal közösen elért eredményeinket, békés együttélést veszélyezteti. Könnyű az embereket elcsábítani csomagokkal, adománnyal, de jól tudjuk, hogy ennek mi lett a vége. A baloldali segélyezős állapotokra mindannyian emlékszünk. Nem kérünk belőle, és mindent meg fogunk tenni, hogy mindenki értse a népszerűsködés mögött rejlő társadalmi veszélyt.

 

2025-ben tudnak majd olyan intézkedéseket hozni, ami érzékelhetően javítani fogja a roma közösség életét vagy életminőségét?

A kormányzás egyik legfontosabb kérdése, hogy képesek vagyunk-e nemcsak a jelen kihívásaira válaszolni, hanem hosszú távon is irányt mutatni az országnak. A legfontosabb felismerés az, hogy Magyarország ma munkaerőhiánnyal küzd. Ez azonban nem csak statisztikai adat, ez a valóság. Mégis vannak még emberek, akiknek tehetsége és képessége jelenleg kihasználatlan. Az ő helyzetük nem csupán egyéni probléma – az ő esélyteremtésük kulcsfontosságú a jövő szempontjából. Éppen ezért a célunk az, hogy azok, akik ma még passzív helyzetben vannak, képesek legyenek visszatalálni az elsődleges munkaerőpiacra. Ez nem megy egyik napról a másikra. A képzettségi szint növelése alapvető feltétel, hiszen csak a tudás és a készségek birtokában lehet valaki valódi résztvevője a gazdaságunknak. A lakhatási körülmények javítása, a vidéki otthonok felújításának ösztönzése és az átképzési programok indítása mind-mind olyan eszközök, amelyek megteremtik a lehetőséget az emberek számára, hogy új életet kezdjenek. A munkáshitel bevezetése például azt az üzenetet hordozza, hogy hiszünk az emberek erejében, és támogatjuk őket abban, hogy saját lábukra álljanak. A sikeres esélyteremtéshez azonban több kell, mint források és programok. Szoros együttműködésre van szükség azokkal a partnereinkkel, akik a helyi közösségeket képviselik, és akiknek a hangja elengedhetetlen a jó döntésekhez. Ezért hoztuk létre a kerekasztalt, amely a fiatalok véleményének és javaslatainak ad fórumot. Ők nemcsak a jövő Magyarországát képviselik, hanem a jelenben is döntő szerepet játszhatnak. A Roma Koordinációs Tanács pedig biztosítja, hogy a helyi közösségek hangja közvetlenül eljusson a döntéshozókhoz. Azt is látni kell, hogy a gazdaság és a társadalom nem működhet elszigetelten. Az államtitkárság feladata, hogy hidat építsen a különböző szintek és szereplők között, és összehangolja az erőfeszítéseket. Az a hitvallás vezérel bennünket, hogy minden emberben ott rejlik a lehetőség, és a mi dolgunk az, hogy ezt a lehetőséget felszínre hozzuk.

Mit jelent az, hogy már nem felzárkózáspolitikáról, hanem esélypolitikáról beszélünk?

A felzárkózáspolitika Magyarország egyik legfontosabb nemzeti ügye, amelyet 2010-2011-ben kezdtünk el. Akkoriban az ország társadalmi és gazdasági helyzete teljesen más volt, mint ma. A magas munkanélküliség uralta a képet, és alacsony iskolai végzettségű emberek tömegei küzdöttek azért, hogy helyet találjanak maguknak a munkaerőpiacon. Az igazság az, hogy bármennyire is szerettünk volna nekik segíteni, egyszerűen nem volt hová elhelyezni őket. Ebből a helyzetből indultunk el, amikor a szegénység elleni küzdelmet a felzárkózás első lépéseként határoztuk meg. Tudtuk, hogy ehhez intézményesített rendszert kell létrehozni, amely nemcsak segítséget nyújt, hanem valódi társadalmi felemelkedést tesz lehetővé. Az volt a cél, hogy mindenki, bármilyen körülmények között éljen is, esélyt kapjon arra, hogy részt vegyen Magyarország újjáépítésében. Ma, 14 évvel később, egészen más kihívásokkal nézünk szembe. A munkanélküliséget jelentős részben felszámoltuk, és most egy új helyzettel, a munkaerőhiánnyal kell szembenéznünk, ami egyben lehetőséget is jelent a hátrányos helyzetű embereknek. Ez azonban egy másfajta feladatot jelent: ma már a cél az, hogy az intézményesült struktúráinkat a munkaerőpiaci igényekhez igazítsuk. Olyan konkrét beavatkozásokra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy az egyén a lehető legrövidebb időn belül változást hozzon az életében, hogy munkába álljon, tanuljon, fejlődjön. Az esélypolitika lényege és fő célja is pontosan ez. Az, hogy bárki, bárhol születik meg ebben az országban, érezze, ugyanolyan lehetőségei vannak, mint azoknak, akik az ország fejlettebb térségeiben élnek. Ez a munka nemcsak gazdasági kérdés, hanem nemzeti küldetés. Az a feladatunk továbbra is, hogy olyan Magyarországot építsünk, ahol mindenki érezheti, hogy számít, és hogy a jövője a saját kezében van.

Hogyan született meg az adventi kalendárium ötlete, és mi az az üzenet, amit ezzel közvetítenek?

Az alapgondolatunk egyszerű, de mégis mély: megszólítani azokat, akik már elértek valami igazán jelentőset az életükben, és megmutatni, hogy az esélyteremtés és a lehetőségek biztosítása nemcsak szavak, hanem példákon keresztül válik valósággá. Azok az emberek, akiket felkértünk, romák és nem romák, akik egy adventi kalendárium keretében napról napra egy-egy üzenetet fogalmaznak meg, olyan személyek, akik a saját életükkel bizonyították, hogy a kitartás, az alázat és a szorgalom mindig meghozza gyümölcsét. Ők nemcsak elérték a céljaikat, hanem példaképekké váltak, akiket követni lehet és kell is. Az év vége mindig a számvetés ideje. Ilyenkor mindenki megáll egy pillanatra, végiggondolja, honnan indult, mit ért el és hová szeretne tartani. Ezek az emberek az üzeneteikkel azt jelzik, hogy bárhonnan is indulunk, ha hiszünk, dolgozunk és nem adjuk fel, elérhetjük a céljainkat. Az, hogy vállalták a kalendáriumban való szereplést, számunkra több mint támogatás. Ez annak a jele, hogy létezik a közösség ereje, hogy vannak, akik hisznek abban, hogy érdemes egymásért tenni. Adventkor talán még erősebben érezzük, hogy a csendes, kitartó munka és az egymás iránti tisztelet hozza meg az igazi eredményeket. Ez a kezdeményezés erről szól: arról, hogy mindenki kaphat esélyt, és mindenki képes arra, hogy mások számára is példát mutasson.

Hogyan fogják mérni a kalendárium sikerességét?

A fő célunk az, hogy legyenek megszólítva az emberek és legyenek bemutatva a példaképek. A valódi eredmény tehát az, hogyha vannak olyan emberek, akik sok esetben reménytelennek látják a maguk élethelyzetét, érezzék azt, hogy nincsenek magukra hagyva. De van egy fontos feltétel: az egyén akarata. Ahhoz, hogy valaki előrelépjen, szükség van a saját elhatározására, arra, hogy hinni tudjon a változásban. Mi nemcsak lehetőségeket kínálunk, hanem arra is törekszünk, hogy ösztönözzük az egyént, hogy merje meghozni a saját döntéseit és cselekedjen a saját jövőjéért. Ez az igazi esélyteremtés.