Lehet, hogy akkor is van kedvenc gyermekünk, ha azt gondoljuk, hogy nincs?

Egy új kutatás szerint több tényező is befolyásolhatja, hogy melyik gyermekünkkel hogyan bánunk.

ILLUSZTRÁCIÓ (FORRÁS: PEXELS)

Nem biztos, hogy a körülöttünk élők is úgy látják, hogy nem kivételezünk senkivel, csak azért, mert mi úgy gondoljuk, hogy mindenkit ugyanúgy szeretünk. Egy új kutatás szerint több tényező is befolyásolhatja, hogy melyik gyermekünkkel hogyan bánunk.

Több tényező is befolyásolhatja a gyermekünkhöz fűződő viszonyunkat az Amerikai Pszichológiai Társaság új tanulmánya szerint.

Ilyen például a gyermek neme, születési sorrendben elfoglalt helye valamint a temperamentuma is.

A kutatásban 30 korábbi tanulmányt és 14 különböző adatbázist elemeztek, így több mint 19 ezer ember adatait tudták összehasonlítani. Az életkor, a személyiségjegyek és a gyermek neme mellett a kutatók azt is figyelembe vették, hogy a szülők maguk hogyan számoltak be arról, miként bánnak a gyermekükkel, miket tiltanak, hogyan osztják el közöttük az erőforrásokat, valamint az egyes gyermekekkel folytatott pozitív és negatív interakciókat is vizsgálták.

A kutatók arra jutottak, hogy bizony a legtöbb szülő kedvezőbb bánásmódban részesítette a kedvesebb, lelkiismeretesebb lánygyermekét.

Ha tehát azon töprengünk, hogy miért a testvérünk a kis kedvenc otthon, ne csak a születési sorrendre gondoljunk, mert ez az egész sokkal összetettebb – hívja fel rá a figyelmet Dr. Alexander Jensen, a tanulmány vezető szerzője. Sokkal inkább arról van szó, hogy

milyen az egyes gyermekek felelősségvállalása, temperamentuma, de olyan is van hogy egyszerűen csak az dönt, milyen könnyű kijönni velük.

Az, hogy egy szülő melyik gyermekét favorizálja, lehet átmeneti és függhet az adott körülményektől is – világít rá Dr. Ellen Weber Libby pszichológus, aki könyvet is írt a témában. Előfordul, hogy az egyik gyermekünknek van olyan tulajdonsága, ami a szeretett nagymamánkra emlékeztet minket, vagy csak könnyen ráhangolódik az érzéseinkre és könnyebben segít nekünk egy nehéz nap végén.

Összességében az, hogy minden gyermekünket egyformán szeretjük, még nem jelenti azt, hogy egyformán is bánunk velük, vagy hogy az egyikkel szívesebben töltjük az időt, mint a másikkal.

Mindenesetre azok a gyerekek, akik a szülők kedvencének számítanak, más módon is előnyhöz jutnak: a mentális egészségük, a jegyeik, de még az érzelemszabályozásuk is jobb, valamint egészségesebb emberi kapcsolatokkal bírnak.

Persze nem csak előnyökkel jár kedvenc gyereknek lenni, hiszen az elkényeztetett fiatalok később komoly gondokkal nézhetnek szembe, ha azt tapasztalják, hogy az életben nem minden olyan magától értetődő és könnyű, mint a szülők szeme fényeként. Az sem szerencsés, ha arra kondicionálódik valaki, hogy egy bizonyos viselkedés kell ahhoz, hogy kiérdemelje az elismerést és a gondoskodást, mert ez a személyes szabadságban is korlátozhatja őt a későbbiekben.

Azt sem szabad viszont elhallgatni, hogy azok a gyerekek, akik kedvenc testvérük mellett kevesebb figyelmet kapnak, milyen problémákkal szembesülhetnek az életben

– hívja fel rá a figyelmet Jensen.

Nem minden esetben, de

náluk nagyobb mértékben fordul elő később kábítószer-használat, gyengébb a mentális egészségük és rosszabbak a családi kapcsolataik. Ők az iskolában és otthon is gyakrabban kerülnek bajba.

Azt is fontos tudni, hogy ha egy gyermek megérti, miért bánnak vele másként, az eltérő bánásmód okozta hatások kevésbé lesznek hangsúlyosak. Jensen példaként említi, hogyan magyarázata el egyszer nagyobb gyermekének, hogy testvére csak azért rendelkezik több ruhával, mert mindig az ő használt cuccait örökli.

Szülőként tehát a legfontosabb, hogy őszintén nézzünk szembe önmagunkkal, és eszerint alakítsuk ki a viselkedésünket – olvasható a Vasárnap cikkében.