Lehet úgy is politizálni, hogy az ember nem a politikából lesz jómódú ember, sőt inkább visszaad a hazájának abból, amit korábban megkeresett, felhalmozott – jelentette ki Gyurcsány Ferenc egy minapi Facebook-bejegyzésében, magát és családját igyekezve beállítani pozitív példaként. Mint fogalmazott, „Klárának és nekem (beleértve gyereket, rokont és még ki tudja kit, szóval ahova el lehetne rejteni ezt meg azt) az elmúlt két és fél évtizedben nem nőtt, hanem csökkent a vagyonunk, tegyük hozzá, az, amit még a politikai pályafutásunk előtt és nem az alatt szereztünk meg”. A DK elnöke még arra is felszólította az olvasóit, hogy „ne a vagyonbevallást figyeljék, hanem azt, hogy miként él a politikus, kivel barátkozik, milyen körökben forog”.
Mindez azért megdöbbentő, mert a magát egyfajta államférfiként pozicionáló Gyurcsány éppen Kádár-rendszerben gyökerező politikai kapcsolatainak köszönhetően gazdagodott meg.
Az anyós szoknyája mögött
Kezdetben a volt kommunista vagyonátmentő hálózat alkalmazta privatizátorként, az egykori KISZ-es kapcsolatoknak köszönhetően gyűlt szépen a vagyona, majd miután 1995-ben feleségül vette Dobrev Klárát és befogadta az Apró család, Gyurcsány a nagy hatalmú, vezető kommunista családból származó anyósa kapcsolatrendszerét és befolyását is felhasználva vált valódi milliárdos oligarchává. Apró Piroska a Kádár-rendszerben is betöltött kormányzati pozíciókat – egyebek mellett kereskedelmi miniszterhelyettes is volt –, lánya házasságkötése idején pedig Horn Gyula kabinetfőnökeként tevékenykedett.
Nem véletlen, hogy Gyurcsány cégbirodalmának zászlóshajója – amelyet egy KISZ-es ismerősével alapított 1992-ben – is azután vett komolyabb lendületet, hogy beházasodott az Apró családba.
A privatizáció zavarosában is sikerrel portyázó Altus Befektetési és Vagyonkezelő Részvénytársaság mérlegfőösszege az ötszörösére, csaknem egymilliárd forintra emelkedett Gyurcsány és Dobrev frigye évében. Debreczeni József is az 1995-öt nevezi meg fordulatnak Az új miniszterelnök című könyvében, mivel az Altus abban az esztendőben kötötte legfontosabb üzleteit az állammal.
Zavaros ingatlanügyek
Gyurcsány két sokat vitatott ingatlanügye, a Szalay utcai és a balatonőszödi ingatlanvásárlás szintén közvetetten az Altus Rt.-hez kötődött, ugyanis az Altus cége, az Aldo Kft. szerezte meg a két ingatlant 1994 januárjában, majd májusában, sajátos konstrukciójú lízing-, illetve bérleti szerződéseket kötve a magyar állammal, közelebbről az azt képviselő Miniszterelnöki Hivatallal. A bonyolult ügylet részletei világos képet festenek arról, hogy milyen módszerek vezettek Gyurcsány gazdagodásához. A 319 négyzetméteres, képviselői klubbá alakított bemutatótermet 1994 májusában Gyurcsány Ferenc egyik cége lízingszerződéssel szerezte meg. Ám azzal kaszált igazán nagyot, hogy az ingatlant visszabérelte tőle a kancellária egyik gazdasági társasága, amely még mintegy százmillió forintért fel is újította azt.
A bérleti díj 2003-ban csaknem 14 millió forint volt, vagyis egyetlen év bérleti díja magasabb volt, mint amennyiért a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) korábban értékesítette a Gyurcsány-cégnek az ingatlant.
Gyurcsány hasonló módszerrel jutott hozzá a balatonőszödi kormányüdülőhöz is, 1995-ben. Az egész ügyletet az tette különösen pikánssá, hogy Gyurcsányék az ingatlant évi 2,5 millió forintért lízingelték, ám – hogy, hogy nem – az épületet a későbbi miniszterelnök éppen ekkora összegért adta bérbe egy állami üdültetéssel foglalkozó társaságnak. Ez azt jelentette, hogy Gyurcsányéknak gyakorlatilag semmibe nem került az ingatlan.
Szilvásy Györgynek, Gyurcsány régi fegyvertársának – és későbbi titokminiszterének – kulcsszerepe lehetett ezekben az ügyletekben. A már említett Debreczeni-könyv szerint nemcsak eladó, hanem tippadó is lehetett. Ráadásul a felesége ez idő tájt már az Altusnál dolgozott „válságmenedzserként”. Az összefonódást a két érintett, Gyurcsány és Szilvásy is cáfolni próbálta.
