A zsírleszívás hasról és a tokáról elsősorban azon egészséges embereknek javasolt, akik nem szenvednek krónikus betegségekben, mint például cukorbetegség vagy szívproblémák, és akiknek a testsúlya stabil, ugyanakkor van rajtuk olyan felesleges zsír, amit étrendváltoztatással és mozgással együttesen sem tudnak eltüntetni. Fontos, hogy
a zsírleszívás nem helyettesíti a diétát és a testmozgást, hanem inkább azoknak a kiegészítője, vagyis ha valaki esztétikus külsőt szeretne, nem lehet megúszni anélkül, hogy energiát ne fektetne bele.
A tokán különösen akkor ajánlott a zsírleszívás, ha a bőr még rugalmasnak mondható, és össze tud zsugorodni. Amennyiben a bőr túl laza, például szülés után vagy időskori változások miatt, akkor a műtét mellé szükséges lehet a bőrfelesleg eltávolítása. Egy beavatkozás során a kiszívott mennyiség maximum két és fél liter zsír lehet, a beavatkozás altatásban történik.
Az ilyen műtéteket a tb nem fizeti, a közgyógyellátás terhére csak egészségügyi okokból végezhető el bármilyen plasztikai beavatkozás.
Miért kellhet a zsírleszívás?
A zsírleszíváshoz több okból is szoktak folyamodni. Akinek esztétikai kifogásai vannak magával szemben, az a leggyakoribb indokként testkontúrjainak a javítását szokta megnevezni. Ez azt jelenti, hogy el szeretné tüntetni azokat a zsírrétegeket, amelyeket valamiért nem lehet diétával vagy a testmozgással. Egészségügyi okai is lehetnek a beavatkozásnak, mert bár a zsírleszívás nem súlycsökkentő kezelés, bizonyos esetekben jobbá teheti az életminőséget.
Ezenkívül bizonyos típusú zsírlerakódások, például a lipómák orvosi okokból is eltávolíthatók.
Az is elengedhetetlen, hogy a zsírleszívás előtt a beavatkozást végző orvos megbizonyosodjon arról, hogy nincs olyan krónikus betegség, amely akadályozhatná azt. A zsírleszívásnak lehetnek kockázatai és mellékhatásai, mivel a sebész apró bemetszéseket ejt, amelyekből hegek keletkezhetnek, bár ezek többnyire később halványodni fognak. Ritkább esetekben ideg- vagy szövetkárosodás is előfordulhat, valamint az is bekövetkezhet, hogy a bőr egyenetlenül gyógyul, amelynek eredményeképpen domború vagy bemélyedéses felület jöhet létre.