Áremelkedés fenyegetne minden területen
Hortay Olivér arról számolt be lapunknak, hogy a Századvég becslése alapján
egy átlagos magyar család fűtési költsége évente csaknem félmillió forinttal, a jelenlegi három és félszeresére növekedne.
– Az energiaválság előtti szinthez képest az EU orosz kitettsége a gázpiacon meghaladta a negyven százalékot. Az arány 2024-re húsz százalék alá, azaz körülbelül a felére csökkent, ennek azonban az volt az ára, hogy a gáz tőzsdei átlagára több mint duplájára emelkedett. Ha Brüsszel a maradék húsz százalékot is kitiltaná, annak legalább egy újabb kétszeres áremelkedés lenne a következménye, ami fenntarthatatlanná tenné a rezsicsökkentést, és a magyar családoknak a megemelkedett piaci árakat kellene megfizetniük – fejtette ki a szakértő.
Tóth Máté mindezt azzal egészítette ki, fontos, hogy a háztartások a kötelező leválást rövid távon és a közvetlen rezsiszámlákon túl is megéreznék. Mivel a magyar beszerzés az EU orosz gázvásárlásainak a harmadát teszi ki, az embargó hamar áremelkedést, spekulációs hullámokat, akár árrobbanást eredményezhet, és a kereskedők költségnövekménye beépülne az árakba – fűzte hozzá az energiajogász.
Brüsszel sarokba szorítana
Arra a kérdésünkre, milyen jogi lehetőségei vannak Magyarországnak a Gazprommal kötött szerződés hosszú távú védelmére az EU-szankciókkal szemben, Tóth Máté elmondta: az Európai Bizottság egy teljesen más tárgyú kereskedelem- és támogatáspolitikai szabályozási csomag, a REPowerEU köntösébe bújtatná az összes orosz energiahordozó és -termék kitiltását. Így Budapest vagy Pozsony nem tudna vétózni.
– Külön pikantéria, hogy a REPowerEU-val szoros összefüggésben lévő helyreállítási forrásokat nem fizetik ki Magyarországnak az úgynevezett jogállamisági aggályaik miatt
– fejtette ki az energiajogász.
Tóth Máté arra is felhívta a figyelmet, hogy ami a költségeket illeti, egész Európa súlyosan megérezné a leválást az orosz uránról. Hortay Olivér hozzátette: a nukleáris együttműködések területén az elsődleges problémát ugyanakkor az ellátásbiztonsági kockázatok jelentenék Magyarországon és más érintett tagállamokban.
– Az EU atomerőműveinek ötöde ma is orosz fűtőelemmel működik. Egy atomerőművet nem lehet egyik napról a másikra átállítani más fűtőelemre – szögezte le.
Négyet előre helyett még egyet hátra
– Óriási versenyhátrányban vannak az európai vállalatok az Egyesült Államokhoz és Kínához képest is, mert jóval többet kell fizetniük az energiáért. Egy európai cégnek már most is négy-ötször annyiba kerül a gáz és két-háromszor annyiba az áram, mint egy amerikainak. Ez a brüsszeli büntetőpolitika, amit beígértek, tovább rontaná a helyzetüket – tehát nemcsak a magyar embereknek, cégeknek lenne rossz, hanem az egész EU-nak – mondta el Czepek Gábor arra a kérdésünkre, milyen következményekkel járhat az energiahordozók drágulása a magyar ipar versenyképességére és az infláció alakulására. A miniszterhelyettes emlékeztetett: ha az EU nemcsak ideológiai játszmaként tekintene a zöld- és az energiapolitikára, négy lépésben ledolgozhatná a versenyhátrányát.
- Az első, hogy az atomenergiát támogatni kell. Szerencsére itt már kezd győzedelmeskedni a józan ész, többségbe kerültek az atompárti tagállamok.
- A második, hogy ösztönözni és támogatni kell az akkumulátoripart, mert megfelelő tárolókapacitás nélkül hiába termelünk áramot.
- A harmadik, hogy szén-dioxid-kvótarevíziót kell végrehajtani. Kiegyenlítő piacra termelő gázüzemű erőművekre ugyanis szükség van, ezek nélkül nem tudunk olcsóbb kiegyenlítő energiát biztosítani.
- A negyedik kulcsfontosságú elem pedig az orosz–ukrán tűzszünet elérése lenne. Ennek támogatásában Brüsszel továbbra sem jeleskedik – fejtette ki Czepek Gábor.
Hortay Olivér arra emlékeztetett, hogy az őszi Draghi-jelentés is világosan rámutatott: az EU versenyképességi problémáinak egyik fő oka, hogy az európai vállalatok sokkal többet fizetnek az energiáért, mint amerikai versenytársaik. – Az orosz energia tiltásával az árhátrány drasztikusan tovább romlana. Az elmúlt években ráadásul megtanulhattuk, hogy az energia központi erőforrás, aminek a költsége valamilyen arányban szinte minden egyes termékben és szolgáltatásban megjelenik – mondta, hozzátéve, hogy ha drágul az energia, az általános inflációs nyomást eredményez, azaz minden mást is megdrágít. És mivel az EU gazdasága szorosan összekapcsolódik, ezek a negatív hatások Magyarországra is óhatatlanul begyűrűznek.
– Mindez pedig úgy, hogy Magyarország versenyelőnye csökkenne a keleti beruházók szemében a világ többi részével szemben, márpedig hazánk ezen a téren figyelemreméltó eredményeket ért el. Az európai szinten tovább növekvő ipari energiaköltségek és csökkenő ellátás-biztonság, megfejelve a nemrég bevezetett karbonvámokkal elidegenítenék a tőkebefektetéseket is, beláthatatlan következményekkel fenyegetve – fűzte hozzá Tóth Máté.
Az uniós jog halála
De vajon mennyire összeegyeztethető az EU-joggal, ha egy tagállamot az energiapiaci döntések célzottan érintenek vagy hátrányosabban sújtanak, mint másokat? Hortay Olivér szerint fel sem szabadna merülnie, hiszen minden tagállamnak joga van eldönteni, honnan és mennyi energiát vásárol. Azzal, hogy Brüsszel be akarja tiltani az orosz energiát, megsérti ezt a jogot, azaz a tagállamok szuverenitását. Az pedig, hogy ezt diszkriminatív módon, politikai nyomásgyakorlásra használja, felháborító – szögezte le.
Tóth Máté arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország évek óta, menetrendszerű pontossággal megkapta a felszólítását, hogy szüntesse meg a rezsivédelmi rendszerét, mert az szolgálja az EU-s szabadpiac hiénáinak érdekét. – Most az EU a saját jogrendszerével ellentétes trükközéssel érné el ezt az eredményt, ahol az uniós döntéshozatali eljárásrendet is kijátszaná azért, hogy a saját, alapító szerződésekben vállalt kötelezettségét megszeghesse. Mindez tehát kétszeresen jogellenes, mégis, a magyar jogérvényesítés sikere kétséges, hiszen a luxembourgi EU-bíróság maga is a brüsszeli gépezet része, az EU-n kívüli jogérvényesítés három évtizedes lehetőségét pedig épp most számolja fel egyébként is az unió – fejtette ki a jogász, hozzátéve, hogy ami történik, az nem csupán valamiféle kellemetlenkedés Magyarországgal szemben, hanem az EU-jog halála.
Egyértelmű politikai nyomásgyakorlás
– Ez egyértelmű politikai nyomásgyakorlás
– szögezte le Czepek Gábor.
– Ahogyan azt Tóth Máté is felidézte, rendszeresek a támadások a rezsicsökkentés ellen. Hol közvetlenül Brüsszelből érkeznek, hol közvetetten, az aktuális itthoni szövetségeseiktől. Ez nyilván nem véletlen. Jól tudják, hogy a magyar kormány azért lehet sikeres és eredményes, mert mindig figyelembe veszi a magyar emberek akaratát. A rezsicsökkentés pedig olyan intézkedés, amit a kezdetektől fogva hatalmas társadalmi támogatás övez – fejtette ki a miniszterhelyettes. Hozzátette: azok, akik azt akarják, hogy az Európai Unió ne szuverén tagállamok egyéni és közös sikereiből épüljön fel, hanem a tagállamok egyfajta provinciák legyenek, ahol kényük-kedvük szerint parancsolgathatnak, támadni fogják a magabíró energiapolitikát.
– Inkább tovább rontanák nemcsak hazánk, hanem egész Európa versenyképességét – csak ne legyen különvéleményünk, ne dönthessünk arról, hogy hogyan akarunk élni itt, a Kárpát-medencében – zárta a beszélgetést Czepek Gábor.
