Lebuktak a baloldali médiumok az ukrán titkosszolgálat narratívájával

A baloldali médiumok rövid idő leforgása alatt hoztak le egy olyan hírt, amely eredetileg egy ukrán nyelvű felületen jelent meg, de a hazai portálok már-már igazságként terjesztették Zelenszkijék kémtörténetét. A Tűzfalcsoport rekonstruálta az ukrán kémtörténet végigfutását a magyar baloldali médián, és felfejtette, hogy milyen baloldali médiahálózat működik Magyarországon, amely terjeszti az ukrán propagandát.

Így terjedt el a baloldali sajtóban az ukrán kémsztori: 

1. A hír a magyar baloldali médián szinte egyszerre futott végig. A 24.hu volt az első, amely 9.28-kor adott hírt az esetről. A cikkben már egyértelműen úgy fogalmaztak, mintha a történet tényszerű lenne, holott ekkorra még csak ukrán forrásokból állt rendelkezésre információ.
2. A Telex 9.42-kor csatlakozott a terjesztéshez, hasonló címadással, kiemelve, hogy az ukrán szolgálatok szerint magyar ügynökhálózat tagjait vették őrizetbe Ukrajnában kémkedés gyanújával.
3. Egy perccel később, 9.43-kor a HVG is publikálta a hírt, szinte teljes mértékben az ukrán hivatalos kommunikáció szóhasználatát átvéve.
4. A 444.hu már 9.45-kor egy bővebb, idézetekkel tűzdelt anyagot közölt, amelyben hosszan idézik az SZBU közleményét, mindenfajta kritikai szűrés nélkül. A címadás itt is erőteljes volt: „Az ukrán elhárítás azt állítja, hogy magyar katonai kémhálózatot leplezett le Kárpátalján.”
5. A Magyar Hang is szinte pontosan ebben az időablakban, 9.51-kor közölte a hírt.
6. Végül, de nem utolsósorban a brüsszeli központú Euronews magyar nyelvű kiadása is beszállt a hír terjesztésébe: 10.21-kor tette közzé első cikkét az ügyről. A cím itt is sejtetni engedte, hogy a magyar államhoz köthető kémhálózat lebuktatása történt meg – holott még ekkor sem állt rendelkezésre semmiféle független bizonyíték.

A fenti példák alapján mintha kirajzolódna egy mintázat: 

a véletlen műve lenne, hogy amint egy, kizárólag az ukrán titkosszolgálat által közölt – és függetlenül nem ellenőrzött – narratíva megjelenik, a magyar baloldali médiumok szinte azonnal, egymással meglepő időzítési egyezésben, hasonló szóhasználattal kezdik el terjeszteni azt?

Lehet ez puszta szerkesztőségi rutin, vagy talán van egy tudatosabb reflex a háttérben, amely bizonyos külföldi forrásokat kritikátlanul hitelesnek fogad el?

Miért nem tesznek fel kérdéseket ezek a médiumok, amikor egy idegen ország titkosszolgálata közöl egy súlyos vádat egy másik ország – ez esetben Magyarország – ellen? Vajon nem lenne indokolt ilyenkor független megerősítésekre várni, más forrásokat is megszólaltatni, mielőtt az állításokat tényként közvetítik a nyilvánosságnak? És ha ezt nem teszik meg, akkor felvethető a kérdés: nem válhatnak-e ily módon egy másik állam politikai és titkosszolgálati kommunikációjának közvetítőivé?

Mindez elkerülhetetlenül kérdéseket vet fel – nemcsak az újságírói felelősség és szakmai etika, hanem a magyar nyilvánosság szuverenitása szempontjából is.