A teljhatalom az antik világig nyúlik vissza, amikor Rómában úgy döntöttek, hogy egy diktátorra bízzák a hatalmat, ami azt jelentette, hogy ideiglenesen kap egy korlátlan hatalmat és tegye rendbe a dolgokat – ezzel kezdte podcastműsorunkat Megadja Gábor. Molnár Attila Károly azzal folytatta, amikor jött a „gebasz”, hat hónapra kineveztek valakit és erre az időszakra felfüggesztették a létező római törvényeket, de ez lejárt, és úgy tűnik, hogy a szabadság védelme érdekében néha a szabadságot fel kell függeszteni. Bár büszkék voltak a törvényeikre, a római jog ma is fontos, de akkor azt mondták, a törvények nem mindig hatékonyak és fel kell adni egy időre, egy diktátornak kell a kezébe adni mindent, aki parancsol, amikor gyors döntéseket kell meghozni. Emlékeztetett arra is, hogy a rómaiak óta velünk él két szempont, a hasznosság és a helyes fogalma, persze a kérdés megmaradt, hogy ezt a két dolgot össze lehet-e egyeztetni?
Arra is emlékeztetett: az optimisták, mint Ciceró, azt mondták, hogy igen, de a diktátor a gyakorlatban úgy látta, hogy nem, a hasznosságnak fontosabbnak kell lennie. Azóta a diktátor mint pozitív vezető megítélése jelentősen megváltozott, ma már negatívumként tekintünk rá. Példaként hozta még a görögöket is, ahol a zsarnok, azaz a türannosz is pozitív megítélésű volt, egészen addig, ameddig Platón meg nem érkezett új gondolataival.
Azt, hogy innen miként jutottunk el a kommunistákig, az embereknek mi lett akkor fontos, mindez részletesen kiderül a Visszafoglalásból.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!