– Alig egy hónappal a köztársaság kikiáltását és a Független Kisgazdapárt elnöke, Nagy Ferenc miniszterelnöki beiktatását követően, 1946. március 5-én a kommunista párt vezetésével megalakult a Baloldali Blokk, amely deklarálta, hogy a baloldal együttes erővel veszi fel a harcot az előretörő reakcióval szemben, amely a magyar demokrácia vívmányait veszélyezteti. Ennek jegyében azonnal frontális támadást indítottak a demokrácia és annak fő ereje, a kisgazdapárt ellen, s egy-másfél év alatt fel is számolták az eleve korlátozott demokráciát. Ez hogyan történhetett?
– Először is rögzítsük, hogy Magyarországon 1945 előtt alig volt néhány kommunista, így kommunista mozgalomról a két háború közötti időszakban – leszámítva 1919 tavaszát-nyarát – nem lehet beszélni. A második világháború végén, a megszálló szovjet hadsereggel együtt jöttek vissza Rákosiék Moszkvából azzal a küldetéssel, hogy Magyarországon is bevezetik a bolsevik rendszert. Az volt a nagy ötletük, hogy megcsinálják a földosztást, mondván, ez a magyar nép régi óhaja. Nagy sikert reméltek tőle, ezért tartották fontosnak, hogy kommunista legyen a földművelésügyi miniszter. Ez a földosztás a legostobább és -kártékonyabb művelet volt, amivel a tulajdonokat szétdúlták, elaprózták a termőföldet, és nem teremtették meg a feltételeket az életképes földműveléshez, nyilván már a szovjet mintájú téeszesítésre gondolva. Szinte mindenkinek megadták a választójogot, mert arra számítottak, hogy a parasztok rájuk fognak szavazni. Sajnos a nemzetinek nevezett parasztpárt vezetői a kommunisták társutasaiként kezdettől szégyenletes szerepet játszottak mind a földosztás során, mind a vidéki hatalmi viszonyok átrendezésében.
– Mégis az 1945. őszi nagy-budapesti törvényhatósági és a nemzetgyűlési választásokon egyaránt a kisgazdapárt győzött, mégpedig abszolút többséggel. Pedig a baloldal már akkor összefogott ellene.
– Ennek hátterében az volt, hogy a megszállt Magyarországon a Szövetséges Ellenőrző Bizottságot vezető Vorosilov marsall – az amerikaiak és az angolok gyáva, gyalázatos asszisztálásával – minden politikai és személyi kérdésbe beleavatkozott, amit a szovjet birodalom szempontjából és érdekében fontosnak tartott. A szovjetek és magyarországi csatlósaik abban reménykedtek, hogy ha a kommunisták és a szocdemek közös listán indulnak Budapesten, akkor simán nyernek. Emlékszem, a Ludas Matyi vicclapban a választás napján megjelent egy kép, hogy Rákosi és Szakasits egy lovon ülnek, és elsőként szakítják át a célszalagot. Azonban a kisgazdapárt kapott abszolút többséget, ami nagy pofon volt. Ezután Vorosilov azt próbálta kikényszeríteni, hogy a november 4-ei nemzetgyűlési választáson a kisgazdák közös listán induljanak a baloldali pártokkal, és előre állapodjanak meg a képviselői helyek arányáról. Az FKGP vezetése a nagy nyomás ellenére sem ment bele a közös listába, amiben Kovács Béla főtitkárnak volt a legnagyobb szerepe.