A járvány második hulláma a nyári behurcolások eredménye

A fertőzés terjedési láncának visszakövetésében és a fejlesztés alatt álló vakcinajelöltek várható hosszú távú hatékonyságának előrejelzésében is segíthet az a vírusgenom-kutatási program, melynek legfrissebb eredményei alátámasztják, hogy az új típusú koronavírus-fertőzés hazai második hulláma független a tavaszi járványterjedéstől. A jelenlegi helyzet nem az első hullám során kialakult és lappangva terjedő fertőzési láncok folytatása, hanem a nyár közepi újbóli behurcolások eredménye – áll az Eötvös Lóránd Tudományegyetem (ELTE) közleményében.

Mint írják, a Covid–19 megbetegedést okozó SARS–CoV–2 vírus klinikai mintákból izolált változatainak genetikai elemzése a Szegedi Biológiai Kutatóközpont vezetésével, a Virológiai Nemzeti Laboratóriummal együttműködésben zajlik, több klinikai diagnosztikai laboratórium bevonásával. A kutatásban részt vevő Ari Eszter biológus, az ELTE TTK genetikai tanszékének az adjunktusa szegedi, pécsi, debreceni és budapesti szakemberekkel közösen vett részt a koronavírus teljes genetikai állományának vizsgálatában. Elemzésükkel reprodukálható a Covid–19 járvány tavaszi-koranyári hulláma, és megtudható, milyen vírusváltozatok terjednek jelenleg az országban.

A projekt legfrissebb eredményei alátámasztják, hogy

a SARS–CoV–2-ként számon tartott, új típusú koronavírus-fertőzés hazai második hulláma független a tavaszi itthoni járványterjedéstől: a jelenlegi járványügyi helyzet nem a tavasszal kialakult és lappangva terjedő fertőzési láncok folytatása, hanem a nyár közepi újbóli behurcolások eredménye.

– A genomszekvenálással feltárt vírusváltozatok összehasonlító elemzése arra is egyértelműen rámutat, hogy amíg a hatékony korlátozásokkal a tavaszi első fertőzéshullám hazánkban lokális maradt, addig az őszi szakaszban már országos kiterjedésű fertőzési láncolat is létrejött, ami megerősíti a belföldi széthurcolás szerepét, és

alátámasztja, hogy a járványügyi korlátozások kulcsfontosságúak a fertőzés terjedésének megakadályozása, illetve lassítása szempontjából.

Lényeges, hogy a SARS–CoV–2 koronavírus genetikai állománya ugyan folyamatosan változik, de ez a változás viszonylag lassú folyamat más vírusok (például az influenzavírus) genetikai módosulásaihoz képest – tájékoztatott Jakab Ferenc, a Virológiai Nemzeti Laboratórium vezetője és munkatársa, Kemenesi Gábor.

A vírus örökítőanyagának természetes változásai ugyanakkor fontos szerepet játszhatnak a kórokozó életképességében és fertőzőképességében, a mutációk időbeli és térbeli mintázata pedig fontos információt ad a járvány terjedéséről. A vírusváltozatok genetikai vizsgálata alapján kirajzolódó úgynevezett evolúciós törzsfát elemezve megállapítható, hogy az első észlelt magyarországi behozatalok jellemzően február végén és március első felében történhettek, abban az időszakban, amikor az első fertőzések felütötték a fejüket Nyugat-Európában.

Ez a megállapítás egyben azt is igazolja, hogy hibás az általános népvélekedés, miszerint a vírus már korábban is terjedt volna hazánkban

– mutatnak rá a genomszekvenciák bioinformatikai elemzését végző kutatók, Ari Eszter, az ELTE TTK genetikai tanszékének az adjunktusa és kollégája, Vásárhelyi Bálint Márk. A kutatásban az ELTE TTK munkatársa végezte a bioinformatikai elemzések nagy részét és az evolúciós, filogenetikai számításokat.

A Magyarországon jelenleg terjedő fertőzési láncokat kialakító vírusváltozatok alapvetően megegyeznek az Európában terjedő vírusvariánsokkal: a mostani járványhullámot olyan változatok dominálják, amelyek a tavasz során más európai országokban alakultak ki.

A konzorciális együttműködéssel folyó hazai tudományos munka célja, hogy a kutatócsoportok evolúciós és bioinformatikai tudására építve a hazai koronavírus-genomok gyors, valós idejű vizsgálatával új információt nyerjenek a járvány magyarországi terjedéséről és az új vírusváltozatok felbukkanásáról.