Tóth Erik az elemzésében arra is kitér, hogy bár a feleknek az egység felmutatása most közös érdek, a korábban köztük lévő törésvonalak nem tűntek el, csak ideiglenesen megkerülték azokat. Ennek a kárát tapasztalhatják már most azokban az ellenzéki vezetésű önkormányzatokban, ahol felbomlott vagy veszélybe került a koalíciós együttműködés. Az összefogás ugyanis csak egy eszköz, de nem megoldás. Eszközként arra alkalmas, hogy az egyes baloldali pártok Fideszhez mért népszerűtlenségét igyekezzen elfeledtetni eredményeik összesítésével, amellyel a széttördelt baloldali ellenzéki politikai tér egyosztatúnak tűnhet. A kényszer-koalíció egységének fenntartását nehezíti, hogy
miközben a kormányzás alapelveit szimbolikus értelemben rögzítik, annak gyakorlati alkalmazását ők maguk tagadják meg helyi szinten, az önkormányzatokban.
Egyet nem értési pont lehet továbbá a nemzeti szuverenitás értelmezése is, de a baloldali pártok jobbikos jelöltekhez való viszonyulása is tartogathat még meglepetéseket az országos lista, valamint annak előzményeként az egyéni választókerületek indulási stratégiájának összeállítása során – írja Tóth. A vezető elemző szerint 2022-ben nem programalapú választási kampányra kell készülni, hanem az ellenzék felől érkező, a nyílt társadalom eszmerendszerét felvonultató nemzetközi és hazai negatív kampányra a kormánnyal szemben.
Megtévesztő felmérések
Tóth Erik felteszi a kérdést: mire lehet ez elég 2022-ben? Az, hogy a baloldali összefogás milyen eredményeket érhet el, csak részben a hatpárti koalíción múlik. Az elemző szerint
nekik most az jelenthet előnyt, ha a következő hónapokban nem kérdőjeleződik meg az, hogy az együttműködés kellő haszonnal kecsegtet az abban részt vevő minden tag számára.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!