„Ma nagyon sokan félnek a jövőtől” – jelentette ki Budapest főpolgármestere az LMP minap tartott kongresszusán. Alighanem ő maga is meg lehet szeppenve. Főként miután magukat megnevezni nem kívánó álhírterjesztők szerint – reggel, amikor a fogmosás után egy kicsit még vissza akart feküdni, egy levágott lófejet talált az ágyában.
A rosszallás kifejezésére a maffia által rendszeresített kódolt üzenetet akár Gyurcsány Ferenc is küldhette volna. Aki, mint a DK keresztapja, saját lejárt szavatosságú, átcímkézett embereivel hintette tele Karácsony Gergely hivatalát, ami által lényegében a háttérből ő Budapest tényleges irányítója. A gúzsba kötve táncoló főpolgármester próbálja is követni a ritmust, de legutóbb csúnyán félre lépett. Ugyanis jobbik énjére hallgatva csatlakozott az európai őshonos kisebbségek védelmére a székelyek által kezdeményezett nemzetközi aláírásgyűjtési akcióhoz. Ha sikerül tíz országból kétmillió szignót letenni a brüsszeli asztalra, akkor mese nincs, az EU napirendre veszi a kérdést. Vagyis lehet esély a határon túl élő magyarok életminőségének javítására.
Csakhogy Gyurcsány főnök rühelli a határon túli nemzettársait. Zendülésként értékelheti Karácsony önálló megnyilvánulását. Ezért talán még összekötözött csuklóval, kővel a nyakában nem kell a Dunában végeznie, de egymásra mosolygásuk mostantól aligha lesz őszintébb. Közöttük a korrekt együttműködés már az induláskor megbicsaklott, amikor Gyurcsány átverte Karácsonyt, mert ígérete ellenére a DK nem őt, hanem Kálmán Olgát indította főpolgármesternek.
Az egymással marakodó fővárosi koalíció szivárványíve alatt azért a ballib vezette Budapest továbbra is csodás. Ám a nagy pénzek felszívódnak, nem tudni, hová, a Lánchíd rogyadozik, a 3-as metróban döglesztő a meleg. Az emberek a peronon várakozva reményekkel telve úsznak a verejtékben, miközben a kivilágított ígéretszerelvények zárt ajtókkal, üresen száguldanak el az orruk előtt.
Karácsony Gergely jövőért aggódása közepette Gyurcsány nem tétlenkedik. Nagy hetykén felpattant az Index körüli kavarodás paripájára. Kezében kivont karddal vezényel rohamot. „Eljött az idő! – kiálltja dacosan. – A kijózanodásé, a számvetésé! Jöjjenek a lánglelkű civilek, emelkedett erkölcsű férfiak és nők, (öregecskedő feleségek)…mozgalmak, pártok. Bárki. Mindenki!”(Gyerünk, csináljuk meg!)