– A baloldal olyanná forrasztaná egybe a saját politikai oldalát, amilyennek látja a világot. Ezt magam is gyakran tapasztaltam, mivel konzervatív homoszexuálisként mindig is szúrtam a baloldal szemét. Ők ugyanis azt hiszik, ha valaki nő, színes bőrű vagy homoszexuális, akkor automatikusan hozzájuk kell húzzon. Ezt én kifejezetten sértőnek gondolom. Egy ilyen, erkölcsi értelemben lényegtelen vonás ugyanis nem határozhatja meg a teljes embert. A radikális baloldal szerint viszont mindent ez kellene hogy meghatározzon. Ki akarják használni ezeket a kisebbségi csoportokat a politikai hatalom megszerzésére. Ezzel a baloldal rengeteget árt azoknak a csoportoknak, amelyeket állításuk szerint képviselni akarnak. A homoszexualitás esetében biztosan merem mondani, hogy ez így van, hiszen éppen azt kellene hangsúlyozni, hogy a nemi identitás érdektelen dolog, amit nem kell szégyellni, de annak sincs semmi értelme, hogy büszkék legyünk rá. Az elmúlt években a radikális baloldal szándékosan megosztó volt, és ez ellen harcolnunk kell.
– Az hogyan értékelendő, hogy a 2015-ös migránsválság óta egyre többen helyezkednek a magyar kormány álláspontjára? Bebizonyosodott, hogy a tömeges, ellenőrizetlen bevándorlás – amellett hogy tarthatatlan – rendkívül nagy veszélyeket hordoz, például terrortámadások formájában.
– Igaz, hogy több európai politikus látványosan újrafogalmazta nézeteit – az egyik jó példa erre Macron, aki mára nagyon hasonló állásponton van a migráció kérdésében, mint a magyar kabinet –, de nem várható, hogy a baloldal kanosszát járjon. Az olyan nézetek, mint a nyílt társadalom, felületes értelmezésben sokak számára hangzik vonzóan, mert a kötöttségek lebontását és a szabadság növelését jelenti. És ezeket az eszméket népszerűsíti a baloldallal szoros szövetségben lévő amerikai szórakoztatóipar, Hollywood is, ami rendkívül erős hatást fejt ki globálisan.
– Mit tud ezzel szemben a konzervativizmus ajánlani?
– A nemrégiben elhunyt Roger Scruton filozófus például azt mondta, hogy a konzervativizmus az egy ösztön. Tudjuk, hogy bizonyos dolgokat megtehetnénk, de mégsem teszünk meg, mert a tapasztalatainkra alapozva hozzuk meg a döntéseinket. A konzervatív társadalom arra az egyensúlyra épül, hogy ami van, az jó, és nem akarjuk kockára tenni. A konzervatív közgazdaságra szintén ez jellemző: végtelen teóriák helyett a józan észből és a megérzésből indul ki, és ebből a szemszögből például észszerű elkerülni a nagy államháztartási hiányok kialakulását, mivel a hiteleket vissza is kell fizetni valamikor.
A baloldal feje tetejére állított értékvilágával szemben a konzervativizmus fogódzókat adhat abból a szempontból is, hogy mi fontos az életben, s milyen egy értelmes egzisztencia.
– De a konzervatívok mintha mindig a baloldal kezdeményezéseire reagálnának. Nincsenek ezért vereségre ítélve? Hiszen nem a saját nézeteiket hangoztatják, csupán a baloldal előretörését próbálják lassítani.
– Erről pedig azt mondta Scruton, hogy a konzervatívok mindig éppen a következő vesztes csatájukat vívják. De szerintem nem szükségszerű, hogy így legyen. A konzervatívoknak jobb elképzeléseket kellene felvetniük arról, hogy milyen egy jó társadalom, de csak kevesen teszik ezt meg. Könnyebb reagálni arra, amit mások mondanak. Amikor valaki egy abszurd, baloldali nézetet hangsúlyoz, és ezért kifigurázhatjuk, az lehet jó szórakozás, de a valódi kérdés az, hogy milyen ellenpontot tudunk javasolni a baloldali emberképpel szemben. Az önök kormányának családpolitikája például jól mutatja, a konzervatívok miként képviselhetik a saját megközelítésüket.
– A keresztény-konzervatív értékrendet azzal támadja a baloldal, hogy ezek országok nem is igazán keresztények, mert nem hajlandók ajtót nyitni a tömeges migráció előtt és befogadni a menekülőket.
– Helytelen a kereszténységnek egyetlen elemét kiemelni. Azt mondják például, hogy Jézus is bevándorló volt. Én ehhez azért azt is hozzátenném, hogy ő vissza is ment oda, ahonnan jött. A szent család nem akart Egyiptomban maradni. Ez nem más, mint a kereszténység egy elemének, a befogadásnak a hangsúlyozása Jézus Krisztus személyének és tanításának teljes figyelmen kívül hagyásával. Az az elképzelés, hogy a kereszténység tanításából néhány elemet ki lehet emelni és azokat politikai ideológiává alakítani, kifejezetten veszélyes. Képzeljük csak el, ha egy politikai mozgalom Máté evangéliumából olyan mondatokat tűzne a zászlajára, mint hogy „Nem békét jöttem hozni, hanem kardot”. Ez nyilvánvalóan elfogadhatatlan lenne. Ugyanez igaz a balliberálisoknak a próbálkozásaira, akik egy-egy elemet emelnének ki a kereszténységből, hogy arra politikát építsenek.
– Milyen jövő elé néz Európa, figyelembe véve, hogy egyre növekszik a muszlim népesség aránya nyugaton?
– Országonként eltérő lesz a dolgok kimenetele. Dánia és Svédország jövője például nagyon másmilyen lesz, pedig sokáig egy kalap alá vettük ezeket az államokat. Most viszont azt látjuk, hogy Svédországban rendszeres robbantások vannak, de Dániában – az említett okok miatt – ilyennel nem találkozunk. Magyarországnak is más lesz a jövője, mint Németországnak. Azt szeretném, hogy az országok maguk dönthessenek a sorsukról.
Ha a magyarok nem akarnak tömeges bevándorlást, nem szabad ezt rájuk kényszeríteni, mint ahogy más országokkal ez már megtörtént.
A brit választók például soha nem szavaztak a tömeges bevándorlásról, mégis bekövetkezett ez hazánkban. A történelem Magyarország álláspontját igazolja majd ebben a kérdésben és nem Angela Merkelét. A magyarok egyre kevésbé vannak egyedül a migrációs álláspontjukkal. Macron mellett például Sebastian Kurz osztrák kancellár is ellenáll a kvóta szerinti elosztásnak.
– Képes lehet Európa megőrizni keresztény identitását?
– A keresztény örökség megőrzése a hit erkölcsi tanításának megvalósításán múlik. Ebben az értelemben még a nem hívők is élhetnek keresztényként. El kell tudnunk magyarázni, hogy mi a jó ebben az életformában, de ebben eddig nem voltunk sikeresek. Sokan attól félnek, hogy mások kirekesztésével vádolják őket, ha arról beszélnek, mik a kereszténység értékei. De ne felejtsük, ennek a vallásnak a történelme hullámhegyekkel és hullámvölgyekkel van tele. Ki gondolta volna, hogy a kereszténység fog elterjedni az egész világon, amikor az első keresztények a katakombákban bujkáltak? Mégis így történt. Kimeríthetetlen erő van a vallásunkban.
– A nyugati civilizáció mennyiben köszönheti a kereszténységnek a dominanciáját?
– A felebarát szeretete minden idők egyik legnagyobb erkölcsi tanítása. Az ellenség szeretete pedig egészen egyedi keresztény tanítás, ami talán a legnehezebb felszólítás a történelemben. Ez egy olyan felhívása a kereszténységnek, amit szinte biztosan nem tudunk tökéletesen teljesíteni, de mégis érdemes megpróbálnunk. Számunkra ezek teljesen természetes elképzelések, olyanok, mint a levegő, amit beszívunk, de ha a történelmet nézzük, nem magától értetődőek. Nyilvánvaló oka van annak, hogy a keresztény kultúra miért virágzott. Ez nem volt véletlen. A gyarmatosítás miatt rengeteget támadják most az európai nemzeteket, pedig nem minden rossz ebből az időszakból.
Az európaiakat érdekelte a világ többi része. Ez a kíváncsiság a magyar társadalomban is megvan. Az önöké egy rendkívül érdeklődő és kulturált társadalom, amelyet foglalkoztat, mi történik a világban.
Ez nem mindenütt van így. Ma azt mondják a fiataloknak, hogy az őseink rossz dolgokat tettek, és mi ezekből profitáltunk, de ez a megközelítés teljesen igazságtalan az elődeinkkel szemben.
– Van esély arra, hogy Európa megújuljon?
– A fiatalok legalább 1968 óta azt tanulják, hogy keserűek legyenek. Szerintem inkább a hála kellene hogy legyen az alapvető irányultságunk. Ha Budapesten sétálgatva egy gyönyörű épületet látok, érezhetek keserűséget, hogy nem az én tulajdonom, nem én élek benne, de lehetek hálás is, mert megadatott, hogy eljussak ide, és lássam, milyen szép. Mindnyájunknak rengeteg lehetőségünk van az elégedetlenkedésre, de nem szabad keserűvé válnunk, inkább hálásnak kell lennünk.
Tömegek tébolya
Douglas Murray 1979-es születésű brit konzervatív író, újságíró, politikai gondolkodó. Cikkei, amelyek többek között a Spectator, a Standpont, valamint a The Wall Street Journal lapjain jelennek meg, gyakran szítanak vitát az iszlámmal és az európai menekültpolitikával szembeni kritikus hangvételük miatt. Legnagyobb hatást kiváltó könyve, az Európa furcsa halála és a legújabb kötete is elérhető magyarul A tömegek tébolya címmel. Ebben a radikális baloldal ellentmondásos identitáspolitikai téziseivel foglalkozik.