Innen indulnak, és ide érkeznek a Covid-19-es mentőegységek

Az országban összesen hatvan ilyen, speciális védőeszközökkel ellátott egység dolgozik.

BP Dévai utca Mentő fertőtlenítő állomás fotó Teknős Miklós MN Fotó: Teknős Miklós

Sorban érkeznek a mentőautók az Országos Mentőszolgálat Dévai utcai mentesítési pontjára, amely alig néhány nap alatt lett egy elhagyatott tüdőgondozóból a járvány elleni védekezés egyik stratégiai színhelye. Innen indulnak, és ide érkeznek azok a fővárosi mentőegységek, amelyek kizárólag a Covid-19-cel összefüggő feladatokat látnak el, vagyis fertőzésgyanú esetén háznál leveszik a mintát, szükség szerint pedig kórházba is szállítják az érintetteket.

Az országban összesen hatvan ilyen, speciális védőeszközökkel ellátott egység dolgozik. Ezek az egységek nem vesznek részt a hagyományos mentésben, illetve betegszállításban. Fertőtlenítésükre, a védőeszközök pótlására úgynevezett mentesítő zónákat jelöltek ki az ország minden megyéjében.

A mentesítés mindenütt ugyanazon protokoll szerint történik: a mentőautókkal a sofőrök begurulnak az úgynevezett piros zónába, vagyis a potenciálisan fertőzésveszélyes területre, és amíg a kocsikat a belső felületek fertőtlenítése után egy ózongenerátorral is vírusmentesítik, addig a személyzet is megválik a védőruházattól, kimosakszik és – ha újabb feladata van – ismét védőfelszerelést vesz, vagy civil ruhába öltözik. A Dévai utcai bázis egész hátsó udvara tulajdonképpen piros zóna, a biztonságos sárga zóna a ház melletti járda és a magasföldszinti feljáró. Az épületen belül egy-egy piros és sárga szigetelőszalag jelzi a határt, a piros mögé csak az udvarról van bejárás, onnan pedig a sárgába csak a mentesítés után van kijárás – magyarázza Balogh János főápoló.

Fotó: Teknős Miklós

A mentesítési pont vezetője mindennap itt van, amióta kihirdették a vészhelyzetet, de nem bánja, ahogyan azok sem, akiket ide vezényeltek, pedig van közöttük vidéki mentős is. – A hétköznapi munkánk során is bármikor találkozhatunk fertőző beteggel, ezért nem mondta még egy bajtársunk sem, hogy nem szeretné ezt csinálni. Több magán mentőszolgálat is részt vesz ebben a munkában, hiszen az egészségügy takaréklángon tartott működése miatt most bőven van szabad kapacitásuk.

A védőfelszerelést persze nem használtuk ilyen rendszerességgel, annak biztonságos használatában meg kellett szerezni a rutint, de ez szerintem gyorsan ment, miután készültek oktatóvideók is, hogy ezzel is szemléltessük az eljárásrendeket – mondja a főápoló, aki szerint, ha mindenki betartja a szabályokat, gyakorlatilag nulla százalék a fertőzésveszély. Eddig ezen a téren is jól vizsgáztak, mert itt még egyetlen dolgozó sem kapta el a vírust.

Fotó: Teknős Miklós

A mentősök munkáját vöröskeresztes önkéntesek és orvostanhallgatók segítik, ők segítenek az állomás körüli teendőkben, összekészítik a kivonulók részére a mintavételi szettet, illetve betanítják az újonnan érkezőket annak használatára. Miközben a biztonságos zónában beszélgetünk, feltűnik, hogy az eddigi egyszemélyes egységek után egy olyan mentőautó érkezik éppen, amelyen hárman ülnek. Balogh Jánostól megtudom, ők egy bentlakásos szociális otthonból jöttek vissza, ahol száznál is több lakót és a dolgozókat szűrték le.

– Volt olyan helyszín, ahol a több mint 400 mintát vettek a kollégák, és olyan nap, amikor az ezret is elérte az elvégzett tesztek száma. Ma 19 autóval járjuk a várost, ez az igényeknek megfelelően naponta változik, attól függően, hogy milyen megrendelést kapunk a háziorvosoktól vagy a Nemzeti Népegészségügyi Központtól (NNK). A kérések a központi e-mail rendszerbe érkeznek, az igényeket a központban ülő kollégák összegyűjtik, kategorizálják, és mi az alapján építjük fel a logisztikát. Egy autóval több egymáshoz közeli címre is elmennek a kollégák, a helyszínek között az autóban átöltöznek, aztán, ha végeztek a kollégák, akkor a mintákat szabályosan felcímkézve egy hűtőládában leadják az NNK valamelyik laboratóriumában, és csak utána jönnek be ide – ismerteti a részleteket.

Fotó: Teknős Miklós

A főápoló az emeleten kialakított 23 férőhelyes pihenőrészen is körbevezet, amit rohamtempóban, mindössze négy nap alatt újították fel. A vadonatúj heverőkön még bontatlanok a párnák, paplanok, éjjel egyelőre, szerencsére, kevés a feladat. Az ablakból a szomszédos soklakásos társasházra látni. – Nem szóltak egyszer sem, hogy zavarja őket ez a jövés-menés? – vetem fel. Balogh János mosolyogva válaszol: – Nem hogy nem szóltak még egyszer sem, de este nyolc órakor kiállnak az erkélyekre és megtapsolnak minket. Több mint ötven napja, minden egyes este.