Akik vállalták, hogy maradnak, magyarok maradtak!

Potápi Árpád János szerint 74 évvel ezelőtt hiába tiltották be az anyanyelv-használatot a Felvidéken, ma újra magyar iskolák, óvodák működnek Szlovákiában. A Rákóczi Szövetség online megemlékezésén túlélők is felidézték, hogy miképpen élték meg a kitelepítéseket.

2021. 04. 12. 14:00
null
Fotó: Képernyőkép Forrás: Youtube
Vélemény hírlevélJobban mondva- heti vélemény hírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz füzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Huszadik századi traumáinkra emlékezni gyász, de egyben összetartozásunk hitvallásai – jelentette ki Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár a Rákóczi Szövetség online megemlékezésén. A második világháború jogfosztást, kitelepítést hozott a Felvidéken. Megtagadták tőlük az állampolgárságot, majd a vagyonuktól is megfosztották őket – összegezte a Felvidékről való kitelepítést az államtitkár.

Felidézte, hogy több mint negyvenezer magyart deportáltak a Szudéta-vidékre, több ezren Magyarországra menekültek. Akik maradtak, azokat napra pontosan 74 évvel ezelőtt lakosságcsere programon keresztül kezdték el kitelepíteni – tette hozzá a kormánypárti politikus.

Ez több mint 120 ezer felvidéki magyart érintett, április 12-én előttük hajtunk fejet

– emlékeztetett Potápi Árpád János.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy a kitelepített családok otthonra leltek az anyaországban, Magyarországon szinte mindenhol megvannak ennek a nyomai. Az államtitkár egy Tolna megyei példát hozott, lévén onnan származik.

Akik vállalták, hogy maradnak, magyarok maradtak, a felvidéki magyarság megmaradt, és máig őrzi identitását – emiatt hálával tartozunk Istennek

– összegezte Potápi.

Aki azt is rögzítette, hogy a jövőépítés csak összefogással lehetséges.

A Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkára szerint a magyarság a történelem folyamán mindig talpra állt
Fotó: MTI/Soós Lajos

Emlékeztetett: Magyarország kormánya támogatja a külhoni magyarságot, kifejezetten az ifjúságot. Működtetik a Határtalanul! programot, és támogatják a Rákóczi Szövetséget, más külhoni magyar ifjúsági szervezetekkel együtt.

Ma már az anyaországi egyetemisták kétharmadának van külhoni ismerőse, barátja

– hívta fel a figyelmet az államtitkár.

Akárhány igazságtalanságot is kell elszenvednünk, ha ragaszkodunk magyarságunkhoz, ha összefogunk, akkor nem tudnak minket megtörni. A felvidéki magyarság Trianon, a Benes-dekrétumok és a kommunizmus után ma tovább építi magyarságát, újra magyar óvodák, iskolák, felsőoktatás működik ott, ahol 74 éve tiltva volt a nyelv használta.

– Legyen az idei megemlékezés nagyszüleink kiállása melletti tiszteletadás is – kérte a megemlékezőket Potápi.

A felvidékről kitelepített magyarok emléknapján, a 74 évvel ezelőtt kezdődött események elszenvedői, máig élő tanúi is elmesélték történetüket.

Urbán Jánosné Forró Gizella hétéves volt, amikor a kitelepítés történt. Olyan helyzetek, és olyan hangulatok maradtak meg emlékezetében, amelyeket máig a szívében visel, ezeket a mai napig megkönnyezi. – Borzasztó volt az egész. Minden család értesítést kapott, őket nézték ki, hogy menniük kell. Minden iratot be kellett szerezniük, és készülniük, csomagolniuk kellett – mesélte.

– Ezután érkezett a fehérlap, újabb levél formájában. Ezen már az szerepelt, mikor érkeznek majd az autók, melyekkel menni kell.

Nagyjából egy hónapuk maradt, hogy ládákat készítsenek, amikbe pakolhattak. Senki sem tudta, hogy hová kerül – emlékezett vissza a bizonytalanságra Forró Gizella. Azt is elmondta, hogy marhavagonokba kellet átszállniuk Galántán. – A hazát hagytuk ott, ahol családunk hosszú évszázadok óta élt. Az volt a bűnünk, hogy magyarok maradtunk – emlékezett vissza sírásba forduló hangon az idős asszony.

Lukács Ferenc, a Rákóczi Szövetség egyik alapítója azt mesélte, hogy őket pont Tolna megyébe telepítették. Két éjszakát aludtak a Rákosmezei pályaudvaron – idézte fel. – Kassa környékéről egy egész sörgyárat hoztak át – emlékezett vissza.

Arról is mesélt, hogyan mentek el később Esztergomba, és ott nézték egymást az ottmaradókkal, akik a Duna másik partjáról, Párkányból néztek vissza rájuk, a Duna szélessége miatt a hang azonban már nem jutott át a másik oldalra.

– A Benes-dekrétumok a háborús bűnösségre való hivatkozással bosszút álltak a magyarokon és a németeken.

A csehszlovák hatóságok a legmódosabb rétegeket jelölték ki, akik vagyonuk nagy részét hátra is hagyták. Büszkén és bátran vállalták magyarságukat.

A szlovák–magyar lakosságcsere ordító igazságtalanság volt – emlékeztetett Forró Krisztián a felvidéki Magyar Közösség Pártjának elnöke. – A kitelepítés évtizedekig tabutéma volt, a szlovák politikai elit hallgatása most is megdöbbentő. Az ingatlantulajdonok megállapításánál még ma is ezek a jogfosztó dokumentumok szolgálnak jogi alapként – hívta fel a figyelmet a felvidéki magyar politikus.

Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség elnöke zárásként köszönetet mondott, az alapítóknak. Elmondta, hogy több mint százezer magyar emberre emlékeztek, nekik köszönheti megalapítását a Rákóczi Szövetség is, akik áldozatai voltak a XX. századnak.

– Felismerték, hogy erre emlékezni kell, és felelősséget kell vállalni azokért, akik otthon maradtak, ezért kell minden évben emlékeznünk a kitelepítésekre

– húzta alá az elnök.

A téma legfrissebb hírei

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Címoldalról ajánljuk

Tovább az összes cikkhez chevron-right

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.