Nincsenek kemény szabályok, így a fiataloknak sincs miért lázadniuk

A 2022-es választást a fiatalok fogják eldönteni – hangzik el egyre többször az állítás, amit azonban a statisztikák és a fiatalok politikai attitűdjét vizsgáló kutatások nem igazolnak vissza. Székely Levente, a Nézőponthoz tartozó Kutatópont Műhely kutatási igazgatója lapunknak beszélt arról, hogy miként válik el a politika a közélettől, miért lehetett sikeres a klímamozgalom és hogyan lázadnak a mai fiatalok.

Koccintás az óriáskerék előtt. A soproni VOLT a határon túli közönség körében is elismerést vívott ki Fotó: Bach Máté

Stratégiai távolmaradás

A fiatalok körében nagyon alacsony azoknak az aránya, akiket konkrétan érdekel a politika. Egy egytől ötig terjedő skálán a politikai érdeklődésük átlaga bőven három alatt van. Ezzel szemben ha azt vizsgáljuk, hogy mennyire érdeklődnek az internet, a sportok vagy a művészet iránt, egyértelműen magasabb számot kapunk. – A kvalitatív kutatásaimból azt szűrtem le, hogy sok fiatal gondolja úgy, hogy nem ért a politikához, ezért inkább távol marad tőle. Fókuszcsoportos kutatásokból az is kiderült, hogy

ami manapság leköti a fiatalokat, az leginkább a digitális világ, a közösségi média, a kütyük világa, ez az, amiben otthon vannak, amihez nagyon értenek, és erre tanítják a szüleik generációját is

– magyarázza az ifjúságkutató. Vagyis a fiatalok számára a politika világa nem annyira érdekes, nem úgy, mint a közélet.

Székely Levente szerint ugyanis a politika és a közélet elválik egymástól. – A politika szó pejoratív jelleget hordoz, a fiatalok szeme előtt a pártpolitikai csatározások jelennek meg, vagyis

a témát nemcsak a konfliktus miatt kerülik, hanem azért is, mert egyszerűen nem tudják, hogy kinek adjanak igazat

– véli. Ha valaki pártatlan egy témában, vagy nincs még megszilárdult értékrendszere – márpedig a fiatalok körében az identifikáció folyamata társadalmi szempontból még nem feltétlenül zárult le – akkor világnézeti képlékenysége miatt totális zavarba kerülhet. – Képzeljük el, hogy egy fiatalnak ellentétes politikai oldalak érveit meghallgatva kell döntenie arról, hogy hogyan álljon például a Kínához való közeledés-távolságtartás kérdéséhez. Olyan mértékű információs zaj vesz körül minket és olyan nagy erőfeszítést követelne meg az embertől, hogy mindent maradéktalanul megismerjen és a józan ész alapján hozzon döntést, hogy nem éri meg annyi energiát pazarolni – magyarázza a kutatási igazgató. – Ezért aztán jó stratégia azt mondani, hogy én ehhez nem értek, vagy ezek a témák nem is annyira fontosak.

Elszigetelt lázadók

Az online tér és a közösségi média fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni.

– Azt látjuk, hogy a hírfogyasztás jó része a közösségi média által vezérelt, és nem kizárólag a fiatalok esetében, ezért egyértelműen számít, hogy rajtunk kívül álló mechanizmusok hogyan finomhangolják a hírfolyamunkat.

Ha valaki naponta huszonötször találkozik olyan tartalmakkal, amelyek bizonyos kérdésekben egyoldalúan érvelnek, akkor egy idő után, ha az illetőnek nincs megszilárdult ideológiai nézete, elraktározódik ez az érvelés a gondolkodásában – hangsúlyozza Székely Levente. Jelenleg a választók körülbelül egyharmada bizonytalan pártállású. A választások szempontjából sokkal inkább ők lehetnének a mérleg nyelve.

Ugyanakkor az ifjúságkutató kétli, hogy egy átlagos első szavazó racio­nális mérlegelés alapján adja le első szavazatát, főként, amíg nem önfenntartó, utána ugyanis már sokkal fontosabbá válik az, hogy egy-egy párt mit ígér például a családtámogatás vagy az adórendszer szempontjából.

– Az elmúlt évtizedben egyetlen olyan téma volt, amire azt lehet mondani, hogy volt erős ifjúsági jellegzetessége és kiterjedt hatóköre is egyben, ez pedig a klímamozgalom

– mutat rá a kutató. Habár főként fiatalok vettek részt a Critial Mass nevű mozgalomban, tüntettek telefonjaikat a magasba tartva az internetadó ellen vagy képviselték a radikális, magyar gárdás vonalat, Székely Levente szerint ezek mind egymástól elszigetelt esetek voltak, masszív határokkal. A legutóbbi magyarországi és ifjúsági vonatkozású politikai megmozdulás a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyével kapcsolatos október 23-i tüntetés volt, ahol a sok fiatal résztvevő ellenére sem lehet azt mondani, hogy ez a fiatalok tüntetése volt. Nem pusztán azért, mert az eseményen minden korosztály képviseltette magát, sokkal inkább azért, mert a sok fiatal nem azonos a fiatalok közül sokakkal, azaz nem az ifjúság mint társadalmi csoport megmozdulásáról van szó.

A klímamozgalomnak sikerült egyedül globális méretűvé fejlődnie erős generációs jelleggel, ahol zömmel fiatalok vonultak utcára a világ számos nagyvárosában. A klímamozgalom hatásával kapcsolatban komoly várakozásokkal élhettünk, azonban a közbejött koronavírus-járvány kifogta Greta Thunberg vitorlájából a szelet, pedig tagadhatatlan, hogy nagyot ment – teszi hozzá.

Nincsenek sokan az új belépők

A legtöbb párt manapság is igyekszik megnyerni a fiatal szavazókat, de felmerül a kérdés, miről szól valójában ez a verseny. – Amikor a 2016-os adatokat felvettük, volt egy párt, amelyik éppen akkoriban plakátolta tele az országot azzal, hogy a fiatalok körében ő a legnépszerűbb. A kutatási adatok azonban ezt nem igazolták vissza – meséli Székely Levente, majd hozzáteszi: vagyis abból, hogy mit mond a politika bizonyos társadalmi csoportok mobilizálhatóságáról, éppen a politika érdekvezéreltsége miatt gyököt kell vonni.

A fiatal generációk megszólítása elképesztően feszíti a politikai szereplőket, ami természetes, hiszen a különböző márkák is azon fáradoznak, hogy minél több fiatal fogyasztót tudjanak megragadni.

Adott márkának – és most a politikai pártot is nevezhetjük márkának – az a legnagyobb törekvése, hogy minél fiatalabb korban ragadja meg és tegye elkötelezetté a fogyasztót. Az újdonságok és a divattrendek is felülről lefelé, valamint a fiataloktól az idősebbek felé terjednek. – Vagyis, ha sikerül elkötelezett fogyasztóvá tenni a fiatalokat, ők a terméket trendivé fogják tenni és előbb-utóbb az idősebb generáció is megszólítható lesz általuk. Hogy ez ideológiák, normák és értékek esetében is működik-e, már kérdéses – jegyzi meg a kutató.

Viszont egy fiatal hiába gondol bármit, ha nem megy el szavazni, az szinte semmit nem ér a politikai matematika szempontjából.

– Márpedig a szavazói hajlandóság mutat különbségeket

– hívja fel a figyelmet a kutató. A tapasztalatok szerint az idősebbek sokkal inkább mennek el szavazni, és a választás napján csak a szavazatok száma számít, nem az, hogy a szavazatot ki adta. Székely Levente szerint inkább azt kell megnézni, hogy mekkora tömeget jelentenek a választásba belépő, első választó fiatalok. A KSH Mikrocenzusa alapján azok a 12 és 15 év közötti fiatalok, akik 2018-ban még nem szavazhattak, valamivel több mint 390 ezren vannak. Ha a 2018-as, a teljes választói populációra vonatkozó 70 százalékos részvétellel számolunk, akkor is csupán 270 ezer szavazatról beszélhetünk, azonban az aktivitás életkori sajátosságait figyelembe véve reálisabb 50 százalék körülire becsülni a részvételt. Így szűk 200 ezer voks érkezhet az első szavazóktól, ami a nagyjából öt és fél millió szavazatra tekintve nem olyan jelentős mennyiség.

Megélik a szabadságot

A kutatásból az is kiderül, hogy a fia­talok fele sajátjának fogadja el szülei politikai nézeteit, mert, szemben saját maguk tájékozatlanságával, a szülőket általában politikai szempontból tájékozottnak tartják. A 2016-os eredmények azt mutatják, hogy tízből nyolc fiatal legalább egyik szülője politikai nézetével egyetért, vagyis minden jel arra utal, hogy a status quo őrzése benne van a fiatalság attitűdjében. Felmerül a kérdés: hol van a lázadó nemzedék?

– Lázadás helyett sokkal inkább lázadásokról beszélhetünk a fiatalok körében – világít rá Székely Levente. Nem egy téma ural mindent, a többit háttérbe szorítva, hanem több irány van jelen, és ezek megosztják a fiatalokat is.

– Másrészt nehéz dolog lázadni egy olyan világban, ami alapvetően jó.

A legtöbb fiatal otthon lakik, a szülei biztosítják megélhetését, finanszírozzák tanulmányait, a szórakozás számtalan lehetősége rendelkezésre áll, mi értelme lenne lázadni? – teszi fel a kérdést, hozzátéve: okostelefonnal a zsebben nem igazán érünk rá filozofálni, az élet nagy dolgain gondolkodni. Ma a fiatalok azt csinálnak, amit akarnak, sokféle formában megélhetik a szabadságukat. A társadalom egyre kevésbé kényszerít rájuk kemény szabályokat, így nincs miért lázadni, a kis lázadások pedig nem tudnak összeállni egy egésszé. – Az idősek nyitottak a fiatalok gondolkodásmódjára, de politikai vezetőnek nem feltétlenül fogadnának el fiatal személyt. Ha azonban egy idősebb politikus fiatalokkal veszi körül magát, azzal ő is fia­talosabbnak, energikusabbnak tűnhet – véli Székely Levente. Az üzenet pedig ma is ugyanaz: a fiataloké a jövő.