Egy tárgy, egy történet: lámpa a 70-es évekből

Vannak tárgyak, amelyekbe nyomósabb ok nélkül egyszerűen csak beleszeret az ember. Egy ív, egy forma, egy fényhatás és bekövetkezik a varázslat. A képen látható lámpa a 20. század második felének terméke, korszakának igen jellemző darabja. A világ figyelme a 60-as évek végén és 70-es évek elején a magasba, a távoli űr felé fordult. A tárgyak kerekded formái egyre nyúlánkabbá váltak, mígnem a hetvenes évek derekára, a folyamatos leegyszerűsödés jegyében az iparművészet minden területén karcsú, már-már vonalszerűen stilizált darabok születtek.

A szóban forgó lámpa-különlegesség
Fotó: Madarász Magdolna/Lakáskultúra

Ezt a kellemesen légies felfelé nyújtózást látjuk ezen a lámpán is, összefonódva a korszakra szintén rendkívül jellemző és mindent átszövő praktikussággal. Több funkció, jobb használhatóság – ez a korszak jelmondata, teret adva ezzel a gurulós ládaszékeknek, a forgatható, kerekes vagy újságtartós asztaloknak, lámpával vagy anélkül, és minden egyéb fellelhető variációnak.

A teljes cikk ITT érhető el.

A LED-es növénylámpákról pedig ITT olvashat.

Egy tárgy, egy történet: a 20. század lakberendezésének népnevelője

Az IKEA bennem mindig vegyes érzéseket keltett. A nyugati kultúra és ízlés betörése a vasfüggöny lehullása után engem is ámulatba ejtett. A lehetőségek kiapadhatatlan tárházát nyújtotta akkor az IKEA, melynek évenként érkező katalógusa felért egy második karácsonnyal, de legalábbis egy három estés, szuper izgalmas mini sorozattal.

Egy napsütötte, vidám, átgondolt élet illúzióját ízlelgettük napokig, a véget nem érő fotók nézegetése közben. Az első saját termékek és az első saját összeszerelések már másfajta élményt nyújtottak, főleg amikor családi körben zajlottak, s a generációkon keresztül történő örökíthetőség sem lett erénye az IKEA termékeknek. Ma irigységgel vegyes csodálatot érzek az IKEA iránt.

Ingvar Kamprad, aki már gyermekkorában gyufa és bringa eladással gazdagította zsebpénzét, 1943-ban, 17 évesen alapította az IKEA-t. Eleinte apróságokat kínált, majd 1948-ban, a környező településeken tevékenykedő bútorgyártók kapacitását kihasználva, elkezdett bútorokat árulni. Már ekkor megfogalmazódott az IKEA ars poeticája, a demokratikus design előfutára: a “jó dizájnt és funkciót, elérhető áron” szlogen.

A teljes cikk ITT olvasható.