Egy tárgy, egy történet: szerelem, az örök téma

A szerelem egy vágyott pillanatát látjuk, egy beteljesedett, egységbe forrt szerelem meghitt összhangját.

null

A hatvanas évek elején járunk. A festék még meg sem száradt a vásznon, amikor a festmény már a műterem fala mellé került. A művész lelkesedése immár a következő tárgyra összpontosít. A szoborcsoport összeállt a fejében, már csak meg kell mintázni. Sebesen munkához lát, előveszi az alapanyagot, közben az édes naplemente narancsos sugarai megérintik az arcát.

Elmerül az alakokban, már várja, hogy anyaggá formálhassa a megfogalmazott érzést.

Két test és két lélek harmonikus egységét, olyan csupaszságot, olyan bensőséges megértést amelynek már a gondolata is örömmel tölti el az embert. Megfordul, visszanéz az imént elkészült festményre és megáll. Vajon képes lesz-e mindezt kézzelfoghatóvá tenni?

Nincs manír, nincs csicsa, csak a téma, amely ez esetben örök
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Ritkán ragadtatom el magam annyira, hogy festményről írjak. A képzőművészet eme kiismerhetetlen mezsgyéjén úgy érzem magam, mint a lelkes szurkoló a focimeccsen, aki az alapvonalon lelkendezik ha felismer egy egy trükköt vagy taktikát. A jelenlegi helyzet azonban kivételes, mert ismét kedvenc tárgyaimmal vagyok összezárva. Ezt a festményt annyira nagyra becsülöm, hogy még keretet sem teszek rá. Mert magában is megállja a helyét! Nincs manír, nincs csicsa, csak a téma, amely ez esetben örök.

Egy beteljesedett, egységbe forrt szerelem meghitt összhangja
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

Alkotója, Kenéz (Kiss) László szobrászművész 1942-ben született, fiatalkorát Kőbányán töltötte, majd a Képzőművészeti Gimnázium növendékeként végzett 1960-ban, festő szakon. Bár látásmódja és a központi témára fókuszáló stílusa hamar elindította a szobrászat felé, eleinte előszeretettel festett portrékat, életképeket.

Kezdetektől foglalkoztatta a festészetben, síkban megfogalmazódó érzések átültetése a körbejárható, háromdimenziós alkotásba, így korai festészete párhuzamosan fejlődött szobrászati kifejezésmódjával. A hetvenes évek elején megismerkedett az érem és plakettmintázással, amely egész további művészetét meghatározta. Éremmunkáit a Nemzeti Galéria, sőt a British Museum is őrzi.

A meztelenség itt nem az erotika, hanem a teljes feltárulkozás, a tiszta összhang szimbóluma
Fotó: Madarász Magdolna / LAKASKULTURA.HU

A történelem is helyet adott Kenéz Lászlónak, aki az 1989-es rendszerváltás kapcsán több balatoni település címerét így Balatonberény és Fonyód város jelképeit is megtervezhette. A városnak bizonyára tetszett a címer, a művésznek a város, mert Kenéz 1990-ben Balatonberénybe költözött és munkásságát ott folytatta.

Ez a kép egy korai alkotása. Már itt megmutatkozik a fő téma központi szerepe, az alakok kontrasztos kiemelése a hangulati alapot megteremtő, a helyszínt éppen csak érzékeltető háttérből. A mondanivaló önmagáért beszél, mégsem sablonos. A meztelenség itt nem az erotika, hanem a teljes feltárulkozás, a tiszta összhang szimbóluma. Szinte érezni a csendet, mely telve van érzésekkel, nyugalommal. A szerelem egy vágyott pillanatát látjuk, egy beteljesedett, egységbe forrt szerelem meghitt összhangját. Valamit, amit mindannyian felismerünk, ami mindannyiunknak mond valamit.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Egy tárgy, egy történet: asztalka a ’60-as évekből

Vizsgálgatjuk, elemezzük, szétszedjük és összerakjuk, miközben végig az jár az eszünkben, milyen elképesztően menő a darab, hová lehet berendezni és milyen jól fog ott mutatni. Sokszor az első pillanat eldönt mindent, mert bármi legyen is az analízis eredménye, a tárgynak mindenféleképpen jönnie kell.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.