Quittner Zsigmond, „a szecesszió gyöngyszemének” atyja

A millennium idején Budapesten mindenfelé építkezések folytak, a belváros és az Andrássy út is ebben az időszakban nyerte el jellegzetes arculatát, amihez Quittner Zsigmond épületei jelentősen hozzájárultak – olvasható a Lakáskultúra cikkében.

A fővárosi építkezések virágkorában a legtehetségesebb tervezők dolgoztak Budapest megújítása érdekében: Ybl Miklós, Lechner Ödön, Steindl Imre, Schulek Frigyes. A felhasznált anyagok között megjelent az üveg, a kerámia, a vas, a vasbeton – és az új anyagok új formát igényeltek, a felfedezések pedig új szerkezeti megoldásokat kínáltak, szabadabb téralakítással.

Budapest, 2014. december 25.
A Gresham-palota a Széchenyi István téren, amelyben a 179 szobás Four Seasons Hotel Gresham Palace luxusszálloda működik, esti díszkivilágításban.
Fotó: MTVA/Bizományosi: Róka László

Medgyaszay István a vasbetonnal kísérletezett, Kós Károly a népiesség felé fordult. Quittner Zsigmond, „a szecesszió gyöngyszemének” atyja – a Gresham-palotát illetik ezzel a névvel – számos monumentális köz- és magánépület tervezésével járult hozzá a főváros arculatának kialakításához.

Elsőként számon tartott munkáját már nem láthatjuk, az Andrássy úton álló fiúárvaházat ugyanis lebontották. Az építkezés azonban szinte azonnal további munkákat hozott számára. Egy évvel azután, hogy az árvaház zárókövét elhelyezték, Krausz Lajos egy palota tervezésével bízta meg a fiatalembert.

A Krausz Palota
Fotó: MTVA/Bizományosi: Lehotka László

A szintén az Andrássy úton magasodó építményt ma Quittner legjelentősebb neoreneszánsz alkotásaként tartjuk számon. Amikor 1884-ben elkészült, az egész város a grandiózus vállalkozásról beszélt. A homlokzaton látható allegorikus szobrok – Donáth Gyula alkotásai – a hűséget, szerelmet, vendégszeretetet, a munka szépségét dicsőítették.

Quittner ezt követően egymás után kapta a megbízásokat, ám stílusa, akárcsak kortársaié, folyamatosan változott: elindult a szecesszió felé. A millenniumi ünnepi készülődés a centrumban való kiteljesedés igényével teljesen átalakította Budapestet.

A hidak (Margit, Ferenc József, Erzsébet híd) és a körülöttük lévő hídfők, terek, szállodák hatására elkészült számos új többfunkciós épület, amelyek már nem csupán bérházak voltak. Erényi Ullmann Lajos például egy olyan épületet kért Quittnertől, amelynek alsó szintjén egy kávéház van, az emeleten pedig luxusbérlakások találhatók. Az V. kerületben, a mai Károlyi Mihály utcában 1887-ben nyílt meg a Centrál Kávéház, amely hamar szellemi központtá, a magyar irodalmi élet egyik fellegvárává vált. Az építész egyre népszerűbb lett, munkáival számos ponton rajzolta át a főváros képét.

Kiemelkedő alkotása a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézetének bérháza (V., Alkotmány utca–Bihari utca sarok); a négyemeletes neobarokk épület sarkán egy lekerekített, kupolával fedett sarokhomlokzatot alakított ki. Munkájáról két külföldi szakfolyóiratban is beszámolt – nem véletlen, hogy Bécsben megtaláljuk a hasonmását, amit Ferdinand Seif Quittner hatására épített meg. Az Országos Mentőszolgálat központi épületét szintén ő tervezte, előnyösen kihasználva a Markó utcai saroktelek adottságait.

A teljes cikk ide kattintva érhető el.