Egy tárgy, egy történet: a kőbányai porcelán

Ezúttal a sokunkban emlékeket ébresztő kőbányai porcelán gyöngyszeméről, a Drasche egyik darabjáról olvashatnak. Amikor még mindenki megmosolyogta a retródolgokat a piacokon, akkor lettem szerelmes egy kis vékonyka porcelánfigurába. Sosem voltam szégyenlős alkat, de kezdő, elismertségre vágyó kereskedőként ezeket a szobrocskákat azonnal elsüllyesztettem a táskámban – olvasható a Lakáskultúra.hu cikkében.

Eleinte Hollóházi, majd az Aquincumi Porcelángyár jellegzetes kék darabjai érkeztek, s csak ezután jutottam el a kőporc (Drasche)-figurákig. Egész szép kis kollekció jött össze, mire a sors úgy hozta, hogy muszájból átadtam a stafétát, és kedves barátnőm, a Retróporcelánok blog írója, ma már a téma elismert szakértője, átvette, és saját, pazar gyűjteményét megalapozta a kedvenceimmel.

A kép illusztráció Fotó: MTVA/Róka László

De van szerelem, ami nem múlik, újra és újra szívébe mar az embernek. Ilyen kedvencek a Drasche, pontosítva a Kőbányai Porcelángyár 1960-as évek modernista korszakát gyönyörűen reprezentáló alkotásai, melyek közül is a kék festésű anya-lánya szobor az örök favoritom maradt.

A gyár története 1838-ban kezdődött, amikor Pest város felkérésére, Drasche Henrik vezetésével megalakult a téglagyár, amely egészen 1908-ig kizárólag tégla, tetőcserép és útburkolat gyártásával foglalkozott.

Ekkor Schwartz Márton, a Zsolnay gyárból érkezett szakember vezetése mellett szélesítették tevékenységüket fajansz és porcelán díszműáru készítésével, olyan tehetséges művészekkel együttműködve, mint például Gádor István.

Az 1920-as években ismét leállt és csak 1936-ban indult újra a díszműáru-készítés. Ekkor az art deco szellemében készült darabok tervezésében részt vett többek között Donner Gertrúd, Markup Béla és Vastagh György is.

Számunkra azonban mégis a II. világháborút követő, államosítás utáni időszak igazán érdekes.

A háború után újrainduló Drasche-gyár különféle át-, szét-, össze- és visszaszervezések után 1951-ben Kőbányai Porcelángyár néven született újjá, majd 1954-ben egy valóban Kőbányán, a Liget utcában lévő gyáregység beolvadásával kezdhette meg ismét a díszműáru-készítést és ezzel egyidejűleg alig 15 éven át tartó tündöklését.

Tekintse meg az eredeti cikket a kőbányai porcelán képeiért a Lakáskultúra oldalán!