A helytörténetről mesél a zugligeti lóvasút

A népszerű kirándulóhelyen a későbbi túrázók hosszú ideig egy romos épületet láthattak.

null

A XII. kerületi városrész Mátyás király idejében vadaskertként, az 1800-as évek elejétől pedig főleg kirándulóhelyként funkcionált. 1848. szeptember 8-án Petőfi Sándor két verse születését is Zugligethez köti, ez jól mutatja, hogy a környék atmoszférája nagy hatást gyakorolt a szabadidejüket itt töltőkre.

Az egykori zugligeti lóvasút megújult indóház
MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán

A meredek hegyoldalon azonban elég nehéz volt felkapaszkodni, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy szükség lenne valamilyen tömegközlekedési eszközre. Nagy költőnk a tervek valóra válását már nem érte meg: a főváros második (Buda első) lóvasútja 1868 júniusának utolsó napján indult el a Lánchíd budai hídfőjétől Zugliget felé. A lovak által vontatott kocsikat csak a századforduló táján váltotta fel a felsővezetéken érkező árammal működő villamos.

Az eredeti állomás egy faszerkezetű váróterem volt, ám az 1885-ös Budapesti Országos Kiállítás közeledtével a városvezetés úgy döntött, hogy ennek helyén nagyobb tömeg kiszolgálását lehetővé tévő építményt kell emelni. Kauser József építész irányításával hamarosan megkezdődött a munka.

A Zugligeti út 64. alatt épült meg az ötszáz ember befogadására alkalmas csarnok, oldalt pavilonokkal: egyikben posta és távírda kapott helyet, a másikban egy állomásfőnöki lakást és kocsivezetői laktanyát alakítottak ki.

A korábbi csarnok most ismét hajdani szépségében pompázik, üvegfalakat és mennyezeti ablakokat kapott
MTVA/Bizományosi: Nagy Zoltán

Az épület sorsa magától értetődően egybeforrt a rohamosan fejlődő közlekedés történetével. Az évek során a gyönyörű végállomásból egyszerű megálló lett, a lakásokba pedig a közlekedési vállalat dolgozói költöztek. 1977-től aztán a villamos nem járt többé erre, így postaként, telefonközpontként és bérházként hasznosították. Sajnos az idő múlása egyre jobban meglátszott az épületen, a rendszerváltás után pedig teljesen lakhatatlanná vált.

Felújítását régóta tervezte az önkormányzat, és tavaly nyáron végre sikerült befejezni a Zoboki Gábor, Reppert Béla és Dobrányi Ákos építészek vezetésével folyó munkát.

A korábbi csarnok – amelyet a lakások leválasztásakor felosztottak – most ismét hajdani szépségében pompázik, üvegfalakat és mennyezeti ablakokat kapott.

A tető faszerkezetében kijavították a rossz állapotban lévő részeket, és gondosan ügyeltek rá, hogy az új fémelemek az eredeti épület stílusához igazodjanak. Az állomás hangulatában vidámabb lett: a megfakult faanyag visszakapta egykori mutatós okkersárga színét.

A teljes cikket ITT olvashatja tovább.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.