A Rosenthal porcelánokról legfőképp klasszikusan elegáns, arannyal és virágokkal díszített étkészlet vagy teáskészlet jut az eszünkbe. A hosszú történet valóban itt, az exkluzív, kézzel festett porcelánnál kezdődik és végigvezet bennünket a teljes 20. századon.
Philipp Rosenthal porcelánkereskedő szülők gyermekeként született 1855-ben Németországban. 18 évesen Amerikába utazott és édesanyja rokonainál szerzett üzleti tapasztalatokat. Hazájába való visszatérése után, 1879-ben megalapította porcelánfestő üzemét, melyben egy közeli porcelángyárból vásárolt fehérárut díszítettek kézi festéssel. Első nagy kereskedelmi sikerét 1886-ban egy kis szivar hamutállal, avagy „szivar pihentetővel” érte el. Nem sokkal később, a kezdetben alkalmazott 2 festő helyett már 60 ember dolgozott az üzemben. Felbuzdulva a sikeren 1889-ben saját porcelánkészítő gyárat létesített, majd 6 évvel ezután újabb termelőegységekkel bővítette cégét. Folyamatosan törekedett a megújulásra, figyelemmel kísérte a közízlés változásait. A cég 25. évfordulóján, 1904-ben már 1200 alkalmazott dolgozott Rosenthalnak, aki különlegesen empatikus munkaadó hírében állt, munkásainak jóléte rendkívül fontos volt számára. Dolgozói kerestek a legjobban az iparágon belül, fizetett szabadságot és a cég által épített szállást kaptak. 1910-ben saját művészeti osztályt hozott létre, főként a figurák gyártásához. Első házasságából két leánya született, majd 1916-ban, válását követően másodszor is megházasodott. Második felesége után nevezte el a világhírű és mindeddig legnagyobb példányszámban értékesített „Mária” készletet, melyből 25 év alatt összesen 20 millió darabot adtak el a világban. Még ebben az évben megszületett fia, Philip. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetően az 1930-as évek elejére a márkanév az egész világon ismertté és népszerűvé vált. A náci politika azonban súlyos csapást mért a zsidó származású Rosenthalra, akinek 1934-ben el kellett hagynia saját cégét. Családi viszályok, pereskedés árnyékolták be az életét, majd mentális problémák miatt gondnokság alá helyezték, 1937-ben halt meg.
A képen látható váza 1932-ben készült. A gyönyörű, letisztult formán egyszerű, ám színátmeneteivel mégis rendkívül dekoratív kézzel festett díszítés található. Számos Rosenthal tárggyal találkoztam már, ám ez volt az első, amely igazán megfogott. Kifinomult naturalizmusa és lágy színeinek egysége tiszta stílust hoz létre. Ahogy ránézek és a kezdetekre gondolok, a fejlődés, a folytonos tanulás és a haladás jut eszembe. Mindaz amely a Rosenthal márkát jellemzi, amitől a hagyomány varázslattá, a szépség sugárzóvá válik. Azt a törekvést és alázatot látom benne, amely a mindenkori továbbélést biztosította számukra.
Az ifjabb Philip 1950-ben történt visszatérésével új lendületet kapott a gyár. Először reklámmenedzserként dolgozott, később a terméktervezésért felelt, majd értékesítési vezető, 1958-1981 között pedig vezérigazgató lett. 1960-ban megnyílt az első Stúdióház, majd 1961-ben létrehozták a Rosenthal Studio Line márkanevet, melyben megfelelő keretek közé került a tehetséges tervezők bevonása, amely korábban is bevett gyakorlat volt. Híres dizájnerek és képzőművészek szerepelnek a Rosenthallal dolgozó tervezők listáján. Az 1967-ben épült üzemet Walter Gropius tervezte, de Victor Vasarely, Andy Warhol, Raymond Loewy és Tapio Wirkalla is dolgozott velük. 1972-ben dizájnbútorok készítésével rukkoltak elő, melyben többek között Vico Magistretti, Verner Panton és Burkhard Vogtherr tervei váltak valóra. Az 1980-as, 90-es években a teljes porcelánipart recesszió sújtotta, részben a kelet-Európai politikai változásoknak, részben a fogyasztók általános reáljövedelmének csökkenése miatt. Ez a folyamat a Rosenthal céget is érintette, melynek kapcsán a gyártást két korszerűsített üzemegységre szűkítették. A hagyományosan a fejlődést szem előtt tartó vállalat ismét új utakat keresett, s az ekkor szintén nehéz helyzetben lévő divatszakmában, a Versace márkával való együttműködésben találta meg a lehetőséget, melyben ismét a luxus és a csillogás került előtérbe. Az ifjabb Philip Rosenthal 2001-ben halt meg, de nevét viselő márkanév és porcelángyár ma is működik és az exkluzív formatervezés megtestesítője a lakberendezésben.
Az eredeti cikket ITT érheti el.
Kiemelt kép:
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
A pedagógusok kedvező változásokról számoltak be.
Karácsonykor is várják a vendégeket.
Egy reggel kiment a kapu elé, és azóta senki sem látta.
Fegyveres csoportok szisztematikusan veszik célba a segélyszállítmányokat.
A Lipcse magyar kapusa állítólag az Egyesült Arab Emírségekben tölti a karácsonyt.
A nem mindennapi látványt december 26-ig lehet megcsodálni.
Sokak szerint ez a történelmi revizionizmus egyfajta kulturális marxizmus.
Koncz Zsófia ismertette a babaváró változásait.
A Lóvásár utcában.
A legsúlyosabb esetek az elmúlt évtizedekből.
A Magyar Nemzet közéleti napilap konzervatív, nemzeti alapról, a tényekre építve adja közre a legfontosabb társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális és sport témájú információkat.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
