A szocreál stílus és politika
A szocreál stílus – amely önmagában nem is kimondottan stílus. A 19. századi realizmus és a Carl Marx, Friedrich Engels nyomán kialakult szocialista filozófia összekapcsolódásában gyökeredzik. Az 1917-es proletár forradalmakat követően kezdett szélesebb körben elterjedni, majd meghatározását a Szovjet Írók Szövetségének 1934-es alapszabályában rögzítették. Kibontakozott a Sztálini személyi kultuszt tápláló, politikai és ideológiai tartalommal gazdagon töltött művészeti irányvonal, amely hazájában és a később Szovjet befolyás alá kerülő országokban szükségszerűen, illetve kötelező jelleggel vált uralkodóvá.
Életképek az alkotásokon
A munkásosztály csodás életét, a szocializmust bőszen építő, boldogan dolgozó parasztokat és asszonyokat ábrázoló remekművek Magyarországon 1949 után, főként az '50-es években születtek. A politikai propaganda szintre silányult, stílusjegyeit a konzervatív irányzatoktól kölcsönző, jellegzetesen egysíkú ábrázolásmód, melyet központi irányítás mellett Szovjet mintára alapoztak. Ez főként a képzőművészetben, elsősorban a festészetben vált jelentőssé. A bemutatott képen a népi demokráciát lelkesen szolgáló, az ünnepi emelvényen vörös zászló felett elhelyezkedő elöljárók sokasága látszik. Megfigyelhető a Sztálin elvtársra emlékeztető szigorú, bajuszos katona típus, fölötte a szemüveges értelmiségi karakter és a figyelmét teljes egészében a történtek dokumentálására fordító ülnök. A jellegzetes karakterisztikát felsorakoztató kép e rövid korszak tipikus darabja. Magyarországon az 1956-os forradalmat követően kezdődő Kádár korszak jelentős enyhülést hozott a kultúrpolitikában. Innentől kezdve, bár tartalmilag továbbra is a kommunista nézeteket hordozó alkotások részesültek előnyben, azonban fokozatosan visszatért a valódi művészi értékeket szem előtt tartó hozzáállás. Ezt követően mind a képző, mind az iparművészetben kibontakozott a modern, realistától eltávolodó látásmód, amely már a művészet valós kifejező erejét használva fogalmazza meg mondanivalóját.
A múlt egy megállója
A 60-as évekre szinte teljesen kikopott a szocreál jellegű irányzat, a művészet ismét elindulhatott kísérletező útján. A politika immár a születő mozgóképes média irányába terjeszkedett s ideológiáját elsősorban a film híradók és televízió segítségével propagálta. A történelem azonban bekarcolta magát a művészetbe, s az otromba múlt szocreál néven mára a művészettörténet egy röpke megállójává egyszerűsödött.
Az eredeti cikk ITT érhető el.
