A dizájn kitalálása előtt döntsük el, hová kerüljenek a szaniterek, a világító-, illetve fütőtestek, valamint ne feledkezzünk meg a szellőzésről sem – olvasható a Lakáskultúra cikkében.
Elképzelt funkciók és a valóság
Mindenekelőtt gondoljuk végig, hogy milyen funkciókkal kell számolni a fürdőben, és mérjük fel, mennyi hely áll a rendelkezésünkre. Kádat szeretnénk vagy zuhanytálcát? Épített vagy tálcás tusolót? Dupla vagy szimpla mosdót? WC és bidé is kell? Esetleg egy szauna is helyet kaphat?
A legkisebb kádszélesség 75 cm, egy 160 cm hosszú darabban már kényelmesen nyújtózkodhatunk. Ha két fő szeretne egyszerre fürödni, érdemes olyan típust választani, amelynél középen található a lefolyó és a túlfolyó. Egy tusolóhoz minimum 80 × 80 cm-es terület szükséges.
Ugyanilyen méretek jellemzik az infraszaunákat, de a WC és a bidé szintén legalább 80 cm széles helyet igényel. A mosdóknál nincs egyértelmű javaslat, de ha reggel sokan készülődnek egyszerre, előnyösebb a duplaszélességű, két csaplyukkal ellátott változat, sőt akár két mosdót is tehetünk egymás mellé.
Gépészeti háttér
A vizes helyiség felújításánál a láthatatlan, falban futó csöveken van a hangsúly, mert a gépészeti háttérnek tökéletesen kell működnie. Ha tehát a fürdő a ’90-es évek előtt készült, újraburkolás előtt célszerű egy bontással ellenőrizni a falban futó csöveket. Amennyiben ezek nem teljesen megbízhatók, cseréltessük ki őket szakemberrel.
Ő javasolhat kemény, félkemény, lágy rézcsövet, térhálósított polietilén, polipropilén vagy valamilyen más műanyag csövet.
A műanyag csövek jól bírják a magas hőmérsékletet, a vegyszereket, hajlékonyak, könnyű velük dolgozni, hosszú az élettartamuk, kopásállók – hogy csak pár pozitív tulajdonságot említsünk.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
