András és párja a Városliget közelében, egy több mint százéves, szecessziós jegyeket hordozó épületben találta meg új otthonát.
A kétszobás, tágas lakás tíz évvel korábban teljes körű felújításon esett át, ráadásul a korábbi tulajdonosok – szakmabeliek lévén – ötletes megoldásokkal tették még komfortosabbá a szobákat.
– Szerencsére nem kellett sok mindenhez hozzányúlnunk – emlékszik vissza a tulajdonos –, nagyon jó állapotban voltak a beépített bútorok, sőt az olajozott parketta is.
Egy vidéki verandaablak budapesti élete
A korábbi átalakítás során meghagyták az eredeti nagyvonalú térelosztást, és a tágasság érzését tovább fokozza a több mint 3 méteres belmagasság.
Akkor készült a gondosan megtervezett beépített polcrendszer a nappali egyik falára, és a praktikus, letisztult stílusú fa konyhabútor, amely a hűtőt is magában rejti.
– Első pillantásra egy kicsit furcsának tűnt számunkra a konyha és a hálószoba közé beépített verandaablak. Mint utóbb megtudtuk, ez egy vidéki házból került ide – mutatja András a különleges megoldást. – Aztán amikor beköltöztünk, gyorsan kiderült, hogy zseniális ötlet, hiszen így rengeteg fényt kap a konyha. A hálószoba másik különlegessége a dobogó; a belmagasság bőven megengedte ezt a látványos kialakítást.
Apró módosításokkal látványos eredmények
A pár egy ismerős lakberendezőtől, Vörös Katitól kért segítséget, aki azonnal meglátta a lehetőségeket a kitűnő adottságokkal rendelkező lakásban.
– A korábbi tulajdonosok remek víziók alapján dolgoztak, mi pedig még inkább kiemeltük a különleges építészeti elemeket a színvilág módosításával – mondja a szakember. – Mivel festésre mindenképpen szükség volt, úgy döntöttünk, hogy a sötét padlószegélyt, a barna verandaablakot és a színes falakat a régi, szecessziós ablakok bézs árnyalatához igazítjuk. Így sokkal letisztultabbá vált a tér.
Az eredeti alaprajz tökéletesen megfelelt az igényeinknek, szerencsére nagy pozitívum, hogy a konyha kissé elkülönül, nincs a nappali közepén, mégsem teljesen szeparált
– magyarázza a tulajdonos.
A költözés előtt egyedül a fürdőszobában kellett komolyabb munkát végezni. Mivel a helyiségnek nagy, az utcára néző ablaka van, a szobaszerű jelleg hangsúlyozása volt a cél.
A padlóra a szecessziós épülethez illő járólapot kerestek, a falra a lehető legkevesebb csempe került, és a világítótestek sem kifejezetten fürdőszobai lámpák.
A dédi öröksége
A tulajdonosok szeretik a régiségeket, kiemelt figyelmet fordítottak a kiegészítők, bútorok beszerzésére és némelyiket saját kezűleg újították fel. A nappaliban meghatározó darab a nagy biedermeier szekrény és a hatalmas szőnyeg.
Utóbbi családi örökség, a dédanyám stafírungjából származik – meséli András. – Túlélte a 20. század viharait, és nálunk talált otthonra. Kati javasolta, hogy tegyük a fehér subaszőnyegre, amely kiemeli a szépségét, így még kellemesebb hatást kelt.
Nagy előny, hogy a hatalmas ablakokon át beárad fény a szobákba. Mivel a lakást teljesen körbesüti a nap, a tulajdonosok gyakran gyönyörködnek a megunhatatlan látványban, ahogy a fény áthalad a tereken.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Borítókép: A hatszögletű ablakfülkébe egy kis asztalt állítottak, kellemes itt üldögélni, hangulatos látványt nyújt a régi villákkal teli utcára. (Fotó: Gosztom Gergő)
