Az éhségérzetért, annak ki- és bekapcsolásáért, csak úgy, mint a komplett testi-lelki működésünkért, természetesen, hormonok felelnek. Az egyik a ghrelin – közismertebb nevén az éhség – hormon. Amikor úgy érezzük, kong a gyomrunk az éhségtől – azt neki köszönhetjük, ő küldi a jelet az agyunknak, hogy irány a konyhaszekrény, nézzük van-e valami azonnal befalható, vércukorszint emelő ott, mint például csipsz vagy csokoládé. A másik, az ellenlábas, egy bizonyos leptin nevű hormon, ami étkezés közben a jóllakottság érzetét küldi az agynak, ami azonnal kiadja a parancsot, hogy abba is hagyhatjuk a falatozást. Ha ez a kettő balanszban van, akkor és annyit eszünk amikor és amennyire a szervezetünknek szüksége van. Ha diétázunk, nyilván az a szerencsés, ha az előbbi minél később lép működésbe, az utóbbi viszont annál hamarabb akcióba lép. A most következő ételek pont ezt a hatás érik el a szervezetünknél, ráadásul fogyasztásukkal a hosszan tartó teltségérzet is garantált.