A húslevest készítjük kis és nagy eseményekre, hétvégékre és ünnepekre, gyógyítunk vele náthát és szívfájdalmat. Van belőle csodás, gazdag, telt ízű változat, de ízetlen, halványsárga, ételízesítővel megpakolt menzás rémség is, és mondjon bárki bármit, a legjobban akkor is a nagyi készíti! Déri Szilvi segít megfejteni, hogyan lehet a miénk is olyan – olvasható a mindmegette.hu cikkében.
A húsleves adja számos fogásunk alapját. Meghatározó étel, így azokat, akik valóban jól csinálják, művészként tartjuk számon, nem minden alap nélkül! A húsleves csontokból készült változata, az alaplé pedig, önmagán túlmutatva, jobb háziasszonyok és magukra adó éttermek konyhájában számtalan leves, mártás és egyéb étel alapját adja.
Ahhoz, hogy jó húslevest csináljunk, nem kell más, mint jó minőségű csont, hús, zöldség, némi idő, odafigyelés, tapasztalat és technikai tudás.
Emlékszem, amikor fiatal háziasszonyként anyukám „túl jó” húslevest akart csinálni, így telepakolta a fazekat neutrális ízű csirkemell filékkel, és amikor kész lett az étel, csodálkozott, hogy mennyire semmilyen lett, pedig „bezzeg a nagyi csirkenyak levese milyen finom”, amikor csak a filléres aprólékot teszi bele!
Három, a húsnál is fontosabb hozzávalója van:
- A zsír, mely a szárnyasok esetében leginkább a bőrben és a bőr alatt található. A zsír közvetíti az ízeket, így nagyon fontos szerepe van abban, hogy a leves aromás legyen.
- A kötőszövetek, melyek az izmokat és csontokat kötik össze. A kötőszöveteket sok minden más mellett kollagént tartalmaznak, mely a főzés hatására zselatinos formában bekerül a lébe, ettől lesz a leves testes.
- A csontok, melyek rengeteg ízanyagot tartalmaznak.
A legjobban tehát akkor járunk, ha a csirkelevesbe aprólékot főzünk, mely bővelkedik zsírban, kötőszövetben és csontokban, ez adja majd a leves vázát, és tehetünk mellé színhúst is természetesen, ami inkább levesbetét lesz.
A HÚS
Ha egy levesnek a hús adja az alapját, elengedhetetlen, hogy az jó minőségű hús legyen, hiszen olcsó húsnak nem véletlenül híg a leve. Ha tehetjük, próbáljunk olyan szárnyassal dolgozni, melyről nagyjából tudjuk, milyen életet élt és mivel táplálkozott. Csirkelevesbe aprólékként a szárnnyal járunk a legjobban, de remekül helyt áll benne a nyak is. Ezek mellé jöhet a csirkemell, csonttal.
ZÖLDSÉGEK
A húsleves második legfontosabb összetevője a zöldség. Sokan nagy lelkesen telepakolják vele a fazekat, mert a családból „ugye” mindenki imádja a sárgarépát vagy a kelkáposztát. Nincs baj a zöldség ízű húslevessel, de a nevéből adódóan is a húsnak illik dominálnia benne, így papírforma szerint arányaiban kevés zöldséget használunk hozzá. Az, hogy milyen zöldségek kerülnek a hús mellé, és miből mennyi, nagyban múlik az egyéni ízlésen, de a sárgarépa és hagyma nem hiányozhat az ételből. Emellett passzol bele a fehérrépa, zeller, kelkáposzta, póréhagyma, fokhagyma, karalábé, paprika, paradicsom, esetenként gomba vagy krumpli, ki mit szeret.
A FŰSZEREK
A húslevesbe ízfokozónak kerülnek fűszerek is, természetesen. A száraz fűszerek, mint például az egész feketebors, vagy vállalkozóbb szelleműeknél a koriandermag, édeskömény mag vagy akár a csillagánizs, a főzés elején, a friss fűszerek, mint például a petrezselyem zöldje, zeller zöldje vagy lestyán, csak a főzés legvégén kerülnek a levesbe. Nem ortodox hozzávaló, de sok plusz ízt és egy nagy löket umamit ad a levesnek pár evőkanál szójaszósz és/ vagy sűrített paradicsom, így ezektől egyáltalán nem kell félni!
MIKOR SÓZZUNK?
Ha alaplevet készítünk, egyáltalán ne sózzunk, hiszen a készülő ételnek az csak az egyik hozzávalója lesz, és az ételbe magába úgyis kerül majd só. Ha húslevest készítünk, akkor is csak a végén sózzunk. A kész levesünk a több órás párolgás után ugyanis nagyjából fele annyi lesz, mint amennyi vízmennyiséggel indítottuk, így ha nem akarjuk túlsózni, akkor járunk a legjobban, ha csak a végén sózunk.
MENNYI IDEIG FŐZZÜNK?
A leves tartalmasságát biztosító kollagént lassú főzéssel tudjuk kicsalogatni a kötőszövetekből. Fontos azonban, hogy tudjuk, melyik csontnak mennyi főzési idő kell. Ha ugyanis nem főzzük a levest eleget, túl híg lesz, ha túltoljuk a főzési időt, először az lesz az érzésünk, hogy egy zselatin ízű kocsonyát eszünk, míg ha még ennél is tovább főzzük, egy ponton a kollagén a hő hatására le is bomlik, így egy túlfőtt, tökéletlen valami lesz a végeredmény. Szerencse, hogy a „tól-ig” periódus egy elég hosszú ablak, így a fazék mellett semmiképp nem kell stopperórával állni!
Ha csirkehúslevest főzünk, 2-4, marhahús leves esetén 4-8 órát főzzük a levest.
A HŐFOK
A jó húslevest hosszan főzzük és a lehető legkíméletesebben. Soha nem hagyjuk, hogy nagy lánggal lobogjon, a célunk az, hogy épp csak gyöngyöztessük, 90-100 fok körüli hőmérsékleten. Azt szeretnénk, hogy a leves forrás közeli állapotban maradjon, de még épp ne forrjon. A kíméletes főzés nélkül a végeredmény zavaros lesz.
KUKTA VAGY NEM KUKTA?
Sokan félnek a kuktától, mert úgy gondolják, a leves zavarosabb lesz így, mintha sima lábasban főznénk, ami tény, de a kuktának van pár vitathatatlan előnye is. A kuktafőző edényben keletkező magas nyomáson ugyanis az ételek akár a normál főzési idő fele, harmada alatt elkészülnek, és e nyomás hatására az ízek is jobban érvényesülnek. Ha a levest zavarosnak látjuk, érdemes tálalás előtt finom szövésű, neutrális illatú mosószerben átmosott textilpelenkán átszűrni úgy, hogy az utolsó 1-2 centit, ami a legzavarosabb az edényben hagyjuk.
SÜSSÜK SÜTŐBEN!
Pesti István, a Platán étterem séfje szerint, ha fontos, hogy a húsleves átlátszó legyen, a hús pedig vajpuha, amennyiben van elég időnk, süthetjük sütőben is. A leves a sütőben ugyan úgy készül, mintha a főzőlapon csinálnánk. Annyi dolgunk van csupán, hogy 150 fok körüli hőmérsékleten jó pár órán át békén hagyjuk. A főzési idő így a hagyományos főzési idő másfél vagy akár kétszerese is lehet, de végeredményként szép, és komplex ízű levest kapunk, melyben a hús olyan puha, hogy magától leválik a csontokról és nem szárad ki.
