Mencshely és Óbudavár között termetes bivalyok legelnek a nagy kanyar mögötti füves területen. A távolban feltűnik a nyolc kilométerre elterülő Balaton.
Mencshely és Óbudavár között termetes bivalyok legelnek a nagy kanyar mögötti füves területen. A távolban feltűnik a nyolc kilométerre elterülő Balaton.
Ide már nem hallatszik fel a flipflop papucsok csattogása, nem látni felfújt krokodilt, sem rózsaszín flamingót cipelő családapákat. Nyílt viszont a kanyarban, az Irtás-dűlőben egy hely, ahol villavégre szúrják a sous vide csülköt, s vidáman kenik a sajtos-velős pirítóst.
A piknikező idei születéséről a tapolcai Tóth Szabolcs üzletvezető beszél. Eredetileg központifűtés-szerelő, ám jó ideje váltott. Kedvese is vendéglátós, akinek bátyja kreatív ötleteket megvalósító üzletember, még melegkonyhás éttermet is működtet Tapolcán. Öt hektáron szőlőt termelnek, borászatuk van, ez az út mellett fekvő terület is az övék.
– Mint vendéglátósok Zánkán, az Erzsébet-táborban öt éve három épületet bérlünk, s mivel a mai gyermek nem eszi meg a tökfőzeléket, az egyikben lángost, pizzát és főtt kukoricát, a másikban hamburgert, hasábkrumplit és fagyasztott mirelit áruból rántott húsokat sütöttünk, a harmadikban pedig giroszt és palacsintát kínáltunk.
Már tavasztól, a kirándulásoktól kezdődött az idény, június 15-től augusztus 31-ig pedig az ott táboroztatott sok ezer gyermeknek kínáltunk finomságokat. A tábor felújítása miatt már tavaly szeptemberben ki kellett költöznünk a bérleményből, ám a felújítás elhúzódott, a tábor nem nyitott meg teljes gőzzel.
A miértről nem kaptak hivatalos tájékoztatást, de vélhetően arról van szó, hogy sok más ok mellett a koronavírusos vészhelyzet miatt a külföldi vendégmunkások kénytelenek voltak hazautazni. A fiatalok már februárban tudták, hogy nem nyitnak meg, így a család „kitelepült” az út melletti területre, a hivatalos engedély szerint pedig ősszel mindent el kell bontaniuk.
De nézzük, mit építettek! Lépcsős teraszt alakítottak ki, deszkapódiumot raktak le, vizet, villanyt hoztak ide, faházacskát húztak fel. Van kézmosási lehetőség, illemhely is. Pázsitot hoztak létre, a fűre napozóágyakat tettek. A vendégek gyönyörködhetnek a panorámában, a Balaton hosszasan futó kékes csíkjában.
De látványosak az ételek is. A sült hurka 1300, a főtt-füstölt csülök 1700, a tapolcai füstölt pisztráng egészben 3000, a salátatál 800 forint. Egy eszpresszókávé 400 forintba kerül. A dűlőben felhúzott faházban nem lehet főzni és sütni, mindent Tapolcán készítenek, és szállítólevéllel ellátva sütődobozokban hozzák az ételt.
Papírtálakra szervíroznak, a szívószál sem műanyag. S hogy a hosszú távú jövő még bonyolultabb legyen, Tóth Szabolcs egy külföldi cég alkalmazottja, aki úgynevezett catering szolgáltatás keretében Németországban sörfesztiválokon süti a virslit, csapolja a sört. Hamburg, Stuttgart, Essen, Köln volt a tavalyi menetrendje. Ősztől tavaszig külföldön dolgozott, májustól szeptemberig Zánkán.
Budapesti informatikai vállalkozóként mint turista került a Balaton-felvidékre Kartaly Attila, aki ma már a Tagyon Birtok üzemeltetője. A diófa alatt munkatársával, Leventével éppen egy ételt tesztelnek. A tapolcai pisztrángos Zolitól származó friss füstölt pisztrángot erőteljesen korianderes ízesítésű kápiapaprikával szervírozzák.
Azt hiszem, átmegy a szűrőn. Van náluk dinnyeleves, padlizsánsteak is. A konfitált tarja lecsóval és roston burgonyával 2890 forintba kerül.
– Egykor erre járván bementünk egy pincébe, Tombor Pista bácsiéba. Borokat kóstoltam. Amikor fizetni kellett volna, rájöttem, hogy nincs nálam pénz. Az még hagyján, hogy nincs nálam pénz, de olyan éhes vagyok, hogy le fogok szédülni a bicikliről, mondtam a vendéglátónak.
Erre az öreg odalépett a fogashoz, a kabátja zsebéből kihúzta a tárcáját, és tízezer forintot átadva azt kérdezte, ez elegendő lesz-e arra, hogy tudjatok valamit harapni. Hogy és miért, kérdeztem. Majd ha erre jársz, bedobod, válaszolta. A gesztus megdöbbentett. Ha ilyen a Balaton-felvidék, akkor én itt akarok élni – eleveníti fel a kezdeteket Kartaly Attila, majd folytatja.
– Később, megismerve a környéket, présháztulajdonos lettem, a környező területek szőlőit műveltetve pedig egy baráti társaság által működtetett borászatunk is lett. Ezt az itt megismert szemléletet szeretném erősíteni. Előttünk vezet az országos Kéktúra vonala. A biciklizőknek, túrázóknak ingyen fröccs jár. A szomjas embert meg kell itatni, ezért a turistát beinvitáljuk.
Nem azért, mert a dollárjelek elkezdenek csillogni a kollégák szemében, hanem azt gondoljuk, hogy ha valaki fáradtan keresztülsétál vagy -kerekezik a birtokunkon, egyszerűen kutya kötelességünk egy „hosszúlépcsőre” meghívni.
Megvettek még négy présházat a Tagyon-hegyen, azokban apartmanokat alakítottak ki. Művésztanár vezetésével bárki lefestheti a tájat, koncerteket tartanak, de ha igény van rá, ebéd utáni vitorlázást is szerveznek a baráti társaságok számára.
– Kutyabarát, gyermekbarát, emberbarát szállásaink vannak – mondja már egy asztalnál a jóllakott vendégeknek, miközben leszedi az edényeket. Közben látom, ahogy a főborászuk leszámolja a brigádpénzt a közeli szőlőben munkájukkal végző emberek vezetőjének.
– Jó szerencsét, sok csillét! – köszön rám Róth József ajkai bányász, aki Felsőcsingeren a Kossuth-aknában kezdte, majd húsz éve, 2000. november 22-én nyugdíjba ment. Hatfős brigádot irányít a szőlőben. Járják a Balatont, kapálnak, metszenek, szüretelnek.
– Csak úgy jött a szőlőmunka magától?
– Ó, dehogy! Elmentem nyugdíjba 43 évesen, de ennyi idősen nem lehet otthon ülni! Az hülye ember, aki így tesz, mert céltalanságában előbb-utóbb felbukfencezik. Szóltak ismerősök, nem akarok-e elmenni szőlőbe dolgozni. Első nap felmentünk Kővágóörsre a homokbányához, aztán kapálni köllött 35-40 fokban.
A régi idős emberek úgy mentek, mint a távirat, nekem meg mindenféle bajom volt. Mondtam is este az asszonynak, én aztán biztosan nem megyek többet a szőlőbe. Aztán… Szeremley Hubánál kezdtem 2001. május másodikán. – Végigfuttatja szemét a Tagyon-hegy lankáin, egészen a Balatonig.
– Tihany, Badacsony, Alsóörs, Felsőörs. Úgy ismerem a felvidék szőlőit, mint a tenyeremet. Vannak jó gazdák, és rosszak is. Amelyik sokat okoskodik, az ki van lőve. Van egy noteszem, itt a fejemben, hogy hová megyünk. Tagyont követően Lesencetomaj, majd Badacsony következik.
A zánkai strandon egy digitális tábla mutatja a férőhelyeket. A 2600 fős kapacitású strandra még 1500-an mehetnének be. Idén még csak egy alkalommal volt telt ház. A 800 forintos belépőért cserébe rendezett fűfelületet, öltözőfülkéket, kulturált illemhelyeket talál az ember. A tó tükrét a víz felszínéről figyeli a vízi mentő.
Mint korongon az agyag, úgy formálódik Styaszni Pál László kezei között a lángos tésztája. A büfében dolgozó hölgy a felesége, amúgy óvodában pedagógiai asszisztens. Mezőberényiek, a település igen messze, Békés megyében található.
– Bútorasztalosnak tanultam, de egyszer majdnem levágtam az ujjamat, ezért felhagytam a mesterséggel. Szakácsszakmát szerezve Békés megyében volt lángossütőm, és már húsz éve dolgozom Zánkán. Vettünk is a közelben egy nyaralót.
Szeretjük ezt csinálni, de ez az év mindenkinek próbára teszi a pénztárcáját. Ez a túlélés éve. Össze lehet hasonlítani a korábbi esztendőkkel, de nincs értelme. Július második felében vagyunk, s talán most kezdődne a szezon, ha az időjárás is úgy gondolná – mondja a férfi.
– Azt mondják, mindenki emeli az árait. Igaz ez?
– Nálunk 850 forint a sajtos-tejfölös lángos. Nem tartjuk drágának. Nekem a lángos a büszkeségem! Aki megkóstolta, visszajár. Lángosteszteken voltunk már az első ötben, és harmadikok is. Tavaly a révfülöpi móló lángosa mögött a miénk lett a második legjobb. Nemcsak a kelesztés minősége, a tészta számít, hanem a feltétek minősége is. Mi csak húszszázalékos zsírtartalmú tejfölt használunk, s megkerestük az ízletes sajtfajtákat is. A fokhagymát csak Makóról hozzuk, nem foglalkozunk kínaival.
Egy házaspár rendel náluk. Pápáról jöttek, minden évben a Balatonnál üdülnek. Balatonlellén, Balatonalmádiban, Siófokon, Fonyódon, ha csak az utóbbi éveket nézzük. A gyerekeik jobban szeretik a déli oldali fehér plázst, konkrétan Balatonlellét, ahol már négyszer jártak. Szintén itt esznek a Pécs mellett élő Mellár Csabáék, akik egy egyiptomi családi, valamint egy feleségével kettesben tervezett párizsi nyaralást mondtak le a koronavírus terjedése miatt.
– Horvátországban talán olcsóbb a szállás, viszont a benzinköltség mellett étteremben enni drágább – mondja a férfi. Elkapok még szófoszlányokat, valakik azt mondják, a gyerekeik lemondták a horvátországi nyaralást, és Hajdúszoboszlóra mentek dupla annyiért.
Styaszniék úgy tapasztalják, hogy megnőtt azok aránya, akik a strandra is kempingfelszereléssel, hűtőládával mennek. Ebben a tekintetben a lángos megkerülhetetlen, hiszen azt forrón, frissen kell a vendég elé tenni. Náluk egy eszpresszókávé 350 forint, egy palacsinta 250-be kerül, az olaszrizling decije 240, míg 50 forint a szódáé.
Ahogy végigaraszolok autóval az északi oldalon, a 71-es úton, látom, hogy a strandok parkolói még este hétkor is telve vannak autóval. Tapasztalatom szerint az ételek ára nem egekbe szökő, ugyanannyiért lehet venni csapnivaló ételt és újszerű, már-már gasztronómiai attrakciónak számító fogást is.
Mint például a Balaton Monte-Carlójában, Balatonfüreden, ahol a sétány mellett kizárólag Porschék és Mercedesek parkolnak. A nemrég létrehozott Zelna borbárban a rántott kovászos uborkát snidlinges sajtkrémmel 1190 forintért, a sült csicseriborsó-salátát 1890 forintért lehet kikérni.
Ami a szállásárakat illeti, az szembeötlő. Zamárdiban például egy éjszakára két felnőtt és egy gyermek számára 14 ezer és 150 ezer forint közötti áron találtam szállást. Balatonfüreden augusztus elején egy hétre apartmanban 560 euróért, kempinges házikóban 840, egy háromcsillagos szállodában pedig 2268 euróért kaphatnék szállást. A csúcstartó egy tízszemélyes villa Pécsely környékén, amelyet tíz főre egy éjszakára 2000 euróért lehetne kibérelni. Másokkal ellentétben nekik van még helyük egész augusztusra.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.