Isten teremtményeiként van felelősségünk ebben a világban
Az emberiség előtt álló következő történelmi lépcsőfok minden jel szerint a múlt század hetvenes-nyolcvanas éveiben elkezdődött digitális kor, amely korábbi ígéretei és lehetőségei ellenére erősen ki van téve annak az eshetőségnek, hogy előbb vagy utóbb alkotója ellen fordul – fejti ki a Megtestelülés és teremtésvédelem – a XXI. századi környezeti kihívások keresztény szemmel című tanulmányban Béres Tamás. Az evangélikus lelkész úgy véli, a múlt és annak szereplői eltörpülnek és eljelentéktelenednek, a jövőbe feledkező embert legfeljebb a szimbólumok és mítoszok időkapszulákba zárt üzenetei menthetnék meg attól, hogy önmaga sorsának beteljesítője legyen. Béres Tamás szerint ha végigtekintünk az ENSZ 2015-ben megfogalmazott 17 fenntartható fejlődési célján, világossá válik, hogy az emberi élettel járó sérülékenység és kiszolgáltatottság nem vallási vagy metafizikai eredetű rémként függ a fejünk fölött fenyegetően, hanem konkrét, többnyire mindannyiunk által ismert interakciókban keletkezik. Az emberi sérülékenység annyiban valóban metafizikai, mitikus, sőt vallási eredetű, hogy a bibliai teremtéstörténetben megismert ember a maga teremtményi voltában nem hordozza a teljesség és tökéletesség jegyeit. A lelkész meglátása szerint a tizenhét nemzetközi fenntartható fejlődési célban felfedezhetjük annak az útnak a globálisan jelenleg legsürgetőbb interakciós stációit, amelynek során anélkül nézhet szembe és tehet lépéseket saját kapcsolati létéből adódó sérülékenységének leküzdése felé az emberiség, hogy komolyan kellene vennie a poszthumanista válaszkísérlet felfújt ijesztegetéseit.