Komoly bosszúságot okoznak a hódok Heves megyében

A mai középkorosztály vagy a még idősebbek számára a hódok sokáig legfeljebb Karl May és Cooper indiánregényeiből voltak ismerősek. Tipikus észak-amerikai egzotikumnak számítottak, amelyek várakat építenek, emlős létükre a víz alatt úsznak, s bundájukból készül a préri vadászainak a sapkája. A magyar gyerekek legfeljebb a mesékből ismerhették ezeket a hatalmas testű rágcsálókat – Hód Ottót például –, ezért pár esztendeje

igazi szenzációnak számítottak azok a beszámolók, amelyek szerint a Zagyva térségében hódcsaládokat észleltek.

Az eurázsiai hód sokkal nagyobb, mint észak-amerikai rokonai
Fotó: PEXELS

Nem csak a növényzetre jelentenek veszélyt

A korabeli tudósítások szerint négy évvel ezelőtt az állatok nyomait először Hatvan mellett, a Görbeéri-tó melletti fákon fedezték fel, rövidesen pedig hasonló nyomokat találtak a folyó felsőbb szakaszain, valamint a Heréden átfolyó Bér-patak mentén is. Tavaly már Selypen, az egykori cukorgyári tó környékén, az elmúlt hetekben pedig a Zagyva árterében lévő lőrinci Szent Anna-kápolnánál is megfigyelték a nagy testű rágcsálókat, illetve ténykedésük nyomait: több értékes fa törzsét „körbefaragták”, néhány egyedet ki is döntöttek – köztük egy védetté nyilvánított fűzt is –, a lőrinci kegyhelynél pedig az egyik fát ki is kellett vágni, mert veszélyeztette a kápolna Lourdes-i barlangját.

Az eurázsiai hód kizárólag növényi eredetű eledelt eszik, az intenzív rágásra metszőfogai folyamatos növekedése miatt is szükség van
Fotó: PEXELS

Ám sokszor nem csak a növényzetben okoztak kárt, a hódok által épített torlaszok több esetben a hatvani csapadékvíz-elvezető csatorna bevezetését is elzárták, gátolva a város területén hullott eső és hólé elvezetését.

Megmentésük a vártnál hatékonyabbra sikerült

Valaha a Kárpát-medence az eurázsiai – más néven a közönséges vagy európai – hód élőhelyének számított, de a források szerint a vadászat következményeként a tizenkilencedik század végére csaknem kihalt a populáció. Magyarországon 1858-ban jegyezték fel a földrész legnagyobb testű rágcsálójának az utolsó észlelését. A maradék hódállomány megmentése az 1920-as években kezdődött el szervezett keretek között a skandináv és a balti területeken, s a törekvés az 1980-as, 90-es években új lendületet kapott Közép-Európában is.

Utóbbi olyan jól sikerült, hogy tavalyelőtt már a Duna és a Tisza minden kilométerére jutott egy-egy hódcsalád.

A szakirodalom külön kiemeli, hogy ekkoriban a spontán vándorlás révén a Zagyva mentén is megjelentek.

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Maradhatnak Anglia 400 éve első vadon élő hódjai

A kormány áldásával maradhatnak Anglia 400 éve első vadon élő hódjai.

Angliában a 16. században kihalt a szőréért, húsáért és mirigyváladékáért vadászott állat, ám 2013-ban Devon grófságban felbukkant néhány példány. Valószínűleg illegális kereskedelem révén jutottak be az országba, majd később szabadon engedték őket.

Korábbi cikkünket ITT olvashatja tovább.