Hatvan éven át gyógyított az elismert békéscsabai orvos

Gyémántdiplo­mát vehetett át nemrég a 87 eszendős dr. Zsengellér Lajos hatvanéves pályafutása elismeréseként a Semmelweis-napi ünnepségen.

null

– Virtuozitását elnézve lehetett volna művész, zenetanár is.

– Fiatal fiúként a keresztény ifjúsági egyesületben meghallottam, milyen szépen játszik egyik társunk, a pap fia zongorán. Kedvet kaptam, és valamivel később szüleimtől egy hangszert is. Szorgalmasan jártam a zeneiskolába, napi 2–3 órát gyakoroltam, egy esztendő alatt két év tananyagát sajátítottam el. Hatalmas élmény volt, hogy tizenhat évesen három ceglédi társammal bemutatótanításon szerepelhettem a Zeneakadémián.

Korán megtapasztaltam, mekkora ereje, pontosságra, precizitásra ösztönző, építő hatása van a zenének.

Gimnazista koromig zenetanári pályára készültem, de aztán láttam, milyen szenvedés egy pedagógusnak, ha diákja csak kényszerből tanul, így eldöntöttem, nem fogok gyötrődni.

– A másik útelágazást a sport jelentette?

– Igen, a nővéremmel sportszerető családban nevelkedtünk. Zsengellér Gyula világhírű csatár is a büszkeségünk: édesapám unokatestvére volt. Én is labdajátékot választottam, az asztaliteniszezést szintén a keresztény ifjúsági egyesületben kezdtem űzni. A helyi vasutas színeiben megnyertem a kölyökbajnokságot és jól szerepeltem az országos viadalon is. Ekkoriban már az orvosi pálya felé is kacsintgattam, ugyanis a ceglédi házunk mellett állt a szülészet épülete. A gyakorlatra érkező orvostanhallgatóknak sokszor kiadtuk a harmadik lakószobát, így óhatatlanul is beleláttam a tankönyveikbe, történeteikbe, amik felkeltették az érdeklődésemet.

– Adódott a fővárosi egyetem közelsége.

– Igen, de a sporttársam nógatott, jelentkezzek inkább Szegedre, hogy majd megpályázhassuk az NB I.-et. Annak ellenére, hogy a latin mellett leginkább a magyart, a történelmet kedveltem, sporteredményeimet és elszántságomat figyelembe véve felvettek az orvosira és igazán szép időszak vette kezdetét. Bejutottunk az NB I.-be, alig húszévesen belföldi repülőjáratokkal utazhattunk a debreceni, pécsi, miskolci versenyekre.

A heti négy edzés, a hétvégi viadalok mellett azonban a tanulás olykor háttérbe szorult. Előfordult, hogy a hétfői szigorlatról repültem, mint a győzelmi zászló.

Aztán visszavonultam az NB II.-be és a tanulmányaimra fókuszáltam.

Dr. Zsengellér Lajos szerint a vitalitás titka, hogy meg kell találni a helyes arányt a munka és a szabadidő között
Fotó: Imre György/beol.hu

– Hogyan került Békéscsabára?

– Az egyetemi évek alatt ismertem meg a későbbi feleségemet, Magdit, aki Szarvashoz, Békéscsabához is több szállal kötődött. Összeházasodtunk, a városba költöztünk. Én szülész szerettem volna lenni, végül a belgyógyászati állás betöltésére volt lehetőségem, a feleségem pedig gyermekgyógyász lett. Sokáig a kórház szolgálati lakásában éltünk, rengeteget ügyeltünk, szinte alig találkoztunk. Tíz év után született meg Zsuzsi lányunk, aki ma családjával külföldön él, kutatóorvosként dolgozik Bostonban.

– A belgyógyászat kiváló terep lehetett egy kezdő orvosnak.

– Valóban jó iskolának bizonyult, főleg, hogy a komoly szaktekintély, dr. Borbola József szárnyai alá kerültem. Rengeteget tanulhattam tőle. Nyaranta többször helyettesítettem vidéki körzetekben is, ahol már első vonalasként találkoztam a betegekkel. Sokszor be kellett segíteni a véradóállomáson és szakrendelésen is. Hatévnyi kórházi munka után kerültem körzetbe, ahol háziorvosként negyven évet dolgoztam.

Rengeteg esettel találkoztam, voltak komikus helyzetek, és persze súlyosak, megrázóak is.

A katonaságnál időnként sorozóorvosként vettek igénybe, s üzemorvosként is több helyen tevékenykedtem.

– Az asztalitenisz feledésbe merült?

– Tíz évet kihagytam, aztán fül-orr-gégész főorvos barátom révén visszatértem a pályára, az Előrében az NB II.-ig jutottunk, pedig bőven harminc fölött voltam már. Az első és az utolsó érmem között 64 év telt el, 2012-ben még nyertem az országos veterán bajnokságon. Fair play kupát is kaptam, amikor a döntőbe jutásért küzdöttem egy hasonló korú versenyzővel. Az első két szettet megnyertem, amikor az ellenfelem jelezte, rosszul van, cukorbeteg. Megszakítottuk a meccset, hoztam az orvosi táskát, elláttam. Utána folytattuk, de én addigra kiestem a ritmusból. Ő belejött és végül nyert 3:2-re, én pedig harmadik lettem.

– Testileg és szellemileg is nagyon fitt, mi a vitalitása titka?

– Azt hiszem, szerepet játszik ebben a genetika, a sokévnyi sport és a helyes arányok megtalálása munka és a szabadidő között. Az első feleségemmel útjaink annak idején elváltak, felőrölte a kapcsolatunkat a temérdek munka. Húsz éve azonban boldog kapcsolatban élek második feleségemmel, Anikóval, aki humán területen, a felnőtt szakképzésben tevékenykedik. Figyelünk az egyensúlyra.

Ha megkérdezi tőlem, az orvos is lehet-e beteg, akkor a válaszom, igen. Kétszer volt nyitott szívműtétem, de követem az életmóddal kapcsolatos előírásokat, sosem dohányoztam, naponta tornázok. Rengeteget olvasok, igyekszem lépést tartani a tudománnyal. A munkám során ugyan nem értem el világraszóló eredményeket, nem tettem nagy felfedezéseket, de becsülettel, lelkiismerettel végeztem azokat a feladatokat, amikre felesküdtem. A szüleim révén vallásos nevelést kaptam, ha tehetem, ma is elmegyek templomba.

Jó, ha az ember bele tud valamibe kapaszkodni, ami hitet, reményt ad.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.