Öt éve szolgál és segít a nógrádi önkéntes tűzoltó

– Öt éve egy baráti társaságból alakult meg az Észak-Mátra Speciális Mentő és Önkéntes Tűzoltó Egyesület. Hogyan került ön a csapat élére?

– Számunkra mindig is természetes volt, hogy a körülöttünk élőknek önkéntes, szakmai és emberi alapon segítsünk. A hozzánk fordulók baját és nehézségeit igyekeztünk a lehetőségeinkhez mérten megoldani. Úgy gondoltuk, hogy szervezett formában sokkal többet tehetünk a bajbajutottakért, ezért hívtuk életre öt évvel ezelőtt az egyesületet, akkor még tizenegyen alkottuk a csapatot. A tagok döntése alapján kerültem a szervezet élére, és azóta is igyekszem megfelelni a belém vetett bizalmuknak.

– Mi szükséges ahhoz, hogy egy speciális mentési feladatokat ellátó egyesületet sikeresen irányítson?

– Sosem éreztem azt, hogy én vezetem a többieket. Nem előttük állok, hanem mellettük. Ugyanúgy részt veszek az egyes esetekben, mint mindenki, annyiszor vonulok, mint mások. Azonban az évek alatt megismertem a tagokat, a foglalkozásukat, a hobbijukat, azt, hogy mikor végeznek a munkahelyükön. Így a riasztásoknál mindig tisztában vagyok azzal, hogy kit lehet riasztani, mennyi idő alatt érünk egy-egy esethez. Ezenkívül az évek során megtapasztaltuk, hogy melyikünk miben tehetséges, kinek mi az erőssége, és ezt hogyan lehet a beavatkozások során a legjobban kiaknázni.

A kép illusztráció. Önkéntes tűzoltók század eleji kocsifecskendő-szerelésben ügyességi feladatok közben
Fotó: MTI/Varga György

– Vannak az elnöki feladatoknak hátulütői is?

– A vonulás, az életmentés sosem fáraszt. Egy nehéz nap után már nem szívesen látok otthon a ház körüli teendőknek, de ha érkezik egy riasztás, azonnal ugrok. A papírmunkát azonban a legtöbbször nyűgnek érzem, azt szívesen átadnám másnak. A különböző eszközök beszerzése is sokszor nehézségbe ütközik, a felszereléseink nagy részét a tagok önerőből vásárolták meg. Éppen ezért örülünk a pályázati lehetőségeknek, így jutottunk többek között egy terepjáróhoz, amit a Belügyminisztérium Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság biztosított a számunkra.

– Az eszközpark bővülésén kívül milyen fejlődésen ment át az egyesület a kezdetek óta?

– Megalakulásunk óta többen is csatlakoztak hozzánk, jelenleg húsz tagunk van, és mára három hivatásos tűzoltó is erősíti a sorainkat. Az elmúlt évek alatt rengeteget tanultunk azokból az esetekből, katasztrófákból, amelyeknél segítettünk. Amint már említettem, mindannyiunknak vannak erősségei, ezentúl különböző tanfolyamokkal és képzésekkel fejlesztjük a tudásunkat. Személy szerint úgy érzem, hogy nagyon sok rutinra tettem szert az évek során, azonban még mindig van mit tanulnom, mindig van hova fejlődnöm.

– A különböző tűzesetekhez, katasztrófákhoz önkéntesen vonulnak. A pihenéstől, a családjuktól veszik el a mentéssel töltött órákat, ezért fizetséget nem kapnak.

– Sokan nem hiszik el, hogy ezt a feladatot ingyen végezzük. Azonban az, hogy a bajba jutott embertársainkon segíteni tudunk, nagy öröm. Emellett nagy felelősség is, hiszen a saját bőrünket is vásárra visszük minden riasztás alkalmával. Ez azonban nem fordul meg a fejünkben, minden esethez pozitívan állunk. Természetesen mindig betartjuk az előírásokat, amelyek közül a legfontosabb, hogy társaink testi épsége ne legyen veszélyben.

– Ezt szem előtt tartva hozza meg az egyes eseteknél a döntéseket. Mi az, amire a vonulások alkalmával figyelnie kell?

– Sok dologra. Egy jól begyakorolt protokoll szerint járunk el a beavatkozások során, szinte mindenki tudja a szükséges lépéseket. Bízni kell magamban és az embereimben, minden döntést ép ésszel és gyorsan reagálva kell meghozni. Rossz döntés nincs egy esetnél, legfeljebb kevésbé jó van. Egyvalamit nem lehet: megállni és elmulasztani a segítségnyújtást.

– Fiatalabb korában szeretett volna tűzoltó lenni?

– Sosem voltak ilyen ambícióim, és vezetői pozícióban sem voltam korábban. Azonban úgy gondolom, hogy ezek után már sosem fogok lemondani erről a segítő tevékenységről. Legfeljebb az idő fog majd leszoktatni róla. Szeretném az évek alatt megszerzett tudást később átadni az utánunk következő generációnak, ezért örülök, hogy a saját fiam és több tagtársam gyermeke is csatlakozott az egyesületünk munkájához. A fiatalok nem csak új lendületet hoznak, a technikai eszközök használatában utolérhetetlen a tudásuk, hiszen ők ebben nőttek fel. A fiam például a drónvizsgát tette le, számára természetes az eltűnt személyek keresésében elengedhetetlen eszköz használata.

– Az önkéntes tűzoltómozgalomban végzett kiemelkedő tevékenységét a Magyar Tűzoltó Szövetség a közelmúltban Szent Flórián-emlékéremmel ismerte el. Milyen érzésekkel vette át a díjat?

– Nagyon büszke vagyok a kitüntetésre. Ez egy iránymutatás számomra, ami azt bizonyítja: jól végezzük a dolgunkat, és ezen az úton kell mennünk tovább. Természetesen, ahogy fizetséget sem várunk a munkánkért, úgy nem is az elismerések miatt csináljuk azt. Ez egyfajta társadalmi felelősségvállalás, közös célért való együttműködés. Jó példa lehet a mai világban az az érdek nélküli összetartozás, ami az egyesületünket jellemzi.

Kikapcsolja a kertészkedés

Kökény András 1975-ben született, gyermekkorát Mátraterenyén töltötte. Tanulmányait a salgótarjáni Stromfeld Aurél szakközépiskolában végezte, gépésztechnikusként. Bátonyterenyén ismerte meg a párját, akivel már több mint két évtizede élnek együtt, és egy közös fiút nevelnek.

– Érdekesség, hogy kapcsolatunk a tűzzel kezdődött, ugyanis ürügyet kellett találnom, hogy megszólítsam Ágit, így a cigarettámhoz tüzet kértem tőle – meséli nevetve Kökény András. Hozzátéve: – Az egyesületünk alapító tagjai között a párom is ott volt, vele együtt négy hölgy erősíti a csapatunkat.

Mint mondta, a kisterenyei városrészen vettek egy ingatlant, amit folyamatosan szépítgetnek, újítanak. Kevés szabadidejében mindig van mit csinálnia, hiszen egy családi ház körül sosem fogy el a munka. Legszívesebben a kertben tevékenykedik, szereti a virágokat és a rózsákat, sőt egy kis tavat is kialakított az udvarban. A kreatív tevékenységek kapcsolják ki a dolgos hétköznapokból.

Az öt éve szervezett keretek között működő segítő csapatról szóló eredeti cikk IDE kattintva érhető el.

Korábbi cikkünkben arról írtunk, hogy kinyitották a porondot a látogatók előtt Balatonlellén. Porondmustra: A cirkusz világnapján a kulisszatitkokból is megosztanak néhányat a nagyérdeművel.