Zalaegerszegi harsonás lett az ország legjobbja

Az árnyat adó fák alatt készítjük a portréfotót, miközben a harsonás kisfiú kedvenccé vált hangszerére terelődik a beszélgetés. Felkészítő tanára, Vörös István igazgatóhelyettes érdeklődésünkre válaszol, igen, még egy kicsit nagy neki a harsona, de jövőre már teljesen jó lesz. Közben az édesanya, Takácsné Bondor Krisztina a családi hagyományokat firtató kérdésre felel – derül ki a cikkből.

– Mi, szülők nem zenéltünk, inkább sportoltunk. Lőrinc szinte véletlenül került ide: a bátyja egyéves korában kapott egy bádogdobot a nagymamától, s onnan egyenes út vezetett a dobolásáig. Egyszer Lőrinc elkísérte őt a zeneiskolába, a tanár úr pedig a folyosón megkérdezte, nem lenne- e kedve neki is valamilyen hangszeren játszani.

Mivel a tenorkürt elég szépen megszólalt az első fújásra, ez jel volt, hogy őt is írassuk be. – Örülök, hogy a két testvér hozzánk került – folytatja Vörös István.

– Bertalan, a báty már a Városi Fúvószenekar megbízható tagja, ütőse. Minden stílusban megállja a helyét. Bízunk abban, hogy Lőrinc is jól fogja magát érezni nálunk, nagyon ügyes. Hihetetlenül jó a memóriája, ám ami még fontosabb, motivált és szorgalmas.

Sokan azt gondolják, hangszeren tanulni nehéz, pedig ez nem igaz. Ha a gyerek eljut odáig, hogy kézbe vesz egy hangszert és kipróbálja, az már fél siker. Kell némi hallás természetesen, s mellette fontos az eltökéltség és a kitartás. Az otthoni gyakorlásnak pedig magától értetődőnek kellene lennie.

Fotó: Katona Tibor/Zaol.hu

Ezeknek a képességeknek bizony nagy hasznát vette Lőrinc a versenyvideó elkészítésekor, ugyanis vágatlanul kellett feltölteni a négy versenyszámot: az első fordulóban Mozart Német tánca és Mark Williams Riverside Ragje, míg a másodikban Hasse Két tánca és Dick Ravenal T-Bone Tricks című darabja volt a kötelező penzum.

– Nehéz volt az online oktatás, mert nem személyesen találkoztunk, de mindennap próbáltam az iskolai órák után – emlékszik a harsonás, aki nem mellesleg kitűnő tanuló.

– Amikor megláttam a négy kottát, elsőre nehéznek tűnt, de idővel megtanultam mindegyiket fejből, aztán több alkalommal bejöttünk az iskolába, és addig készítettük a felvételt, amíg teljesen jó nem lett. Nekem ez tényleg nem fáradság. Szeretek zeneiskolába járni, s külön öröm, hogy számítanak rám az Ifjúsági és a Városi Fúvószenekarban. Én vagyok a legfiatalabb, de ez nem zavar – mondta a harsonás.

– Mi leszel, ha nagy leszel? Gondolom sokan teszik fel ezt a kérdést. – Elsősorban a család vállalkozásában szeretnék dolgozni, azt továbbvinni, épületgépészettel foglalkoznak a szüleim. A zenei pályán még nem gondolkodtam komolyabban, de ki tudja? Mindenesetre a zene mindig kedves hobbi lesz az életemben.

– Ahhoz, hogy valaki sikeressé váljon, fontos a felhőtlen tanár-diák viszony, hogy megértsék egymást – mondja az igazgató. – Számít a pedagógus személyisége és a gyermek megfelelő érdeklődése. Másfelől elengedhetetlen a szülői, családi támogatói háttér.

Büszkék vagyunk minden diákunkra, aki vállalja a többletterhet, ami talán nem is teher számukra. Válasszanak bármilyen szakmát, a zene ismerete és szeretete már eleve egy olyan plusz, ami örömet ad egész életükben.