Tavaly télen ismerkedett meg a hobbikézművesség új formájával, a gyémántszemes kirakók világával, amelyhez nem kevés türelemre van szükség: a nappaliban lógó kép elkészítéséhez ötvenezer apró gyöngyöt kellett felragasztani a ragadós vászonra
– Honnan jött a kézművesség iránti érdeklődés?
– Mindennap szellemi munkát végzek, mivel a Nógrád Megyei Kormányhivatal Családtámogatási osztályán dolgozom, mint szakügyintéző. Úgy éreztem, hogy ebben a rohanó világban, egy hosszú nap után szükségem van egy olyan tevékenységre, amely kikapcsol. A gyermekeim néhány év különbséggel születtek meg a kilencvenes évek elején, így ma már kicsit több szabadidőm van. Azért, hogy ezt minél hasznosabban tölthessem, elkezdtem párnákat, terítőket és asztalfutókat hímezni, amely tevékenység mellett úgy öt éven keresztül kitartottam.
– Azt követően sokáig kutatott az új technika után?
– Nem volt szükség kutatásra, mivel a közvetlen környezetemből tudtam elnézni az alapokat. Amikor a gyerekek már cseperedtek, a férjem édesanyját és nagymamáját kezdtem el figyelni, amint egy apró lyukakkal ellátott vásznon vezetik a tűt és a fonalszálat kereszteket alkotva. Így kerültem közel a gobelinkészítéshez. Az otthonunk falát is több képem díszíti, amelyek között akadnak csendéletek, tájképek és vallási témájúak is.
– Mind a mai napig nagy szerelem maradt a gobelinezés?
– Három éven keresztül főiskolai tanulmányaimat végeztem Miskolcon 2008-tól. A tanulás és az utazás teljesen felemésztették a szabadidőmet, így a kézimunkával sem tudtam foglalkozni. A diploma megszerzése után viszont ismét szerettem volna a hivatali és a házimunka mellett hasznos elfoglaltságot találni magamnak. A kertészkedés mindig is közel állt a szívemhez, így például a kertemen túl a házunkat is kívül-belül szívesen díszítem különböző növényekkel. Ebből következik például az is, hogy közel harminc éve tagja vagyok annak a helyi közösségnek, amely a templomot ékesíti virágokkal az ünnepek előtt, illetve a vasárnapi szentmisék előtt.
– Akkor a tűt és a cérnát szirmokra cserélte?
– Lényegében igen. Mindig szerettem apróságokkal csinosítani az otthonomat, így elkezdtem a kirándulásaink alkalmával gyűjtött természeti kincsekből, például tobozokból és a saját növényeimből asztali dekorációt, ajtókopogtatókat és egyéb díszeket kialakítani. Érdekesség, hogy mindenbe apró fényfüzért teszek, így esténként a lámpafény helyett gyakran a különböző kompozíciók derengő világossága varázsolja számomra a nyugalom szigetévé az otthonomat.
– Az asztalán pihenő képet elnézve egy új stílusra is rábukkant.
– Valóban, tavaly télen új hobbi kapott teret az életemben. Az interneten bukkantam rá erre a számomra ismeretlen technikára. Ez az úgynevezett gyémántszemes kirakó képkészítés. Ennek lényege, hogy egy előre megfestett, kissé ragadós vászonalapra az apró, csillogó gyöngyöket, azaz a gyémántokat egy erre kialakított eszközzel a megfelelő színkombináció alapján kell felhelyezni.
– Jól érzékelem, hogy ez egy igazi türelemjáték?
– Teljesen! Csak érdekességképp: a nappalink falán látható Rózsakunyhó nevű alkotás negyven centiméter magas, illetve fél méter széles. A kép elkészítéséhez ötvenezer darab csillogó gyöngyöt kellett felragasztanom az alapra. Engem az ilyenfajta alkotói tevékenység teljesen feltölt és kikapcsol, igazi gyógyír a lelkemnek a stressz ellen. Sokszor még hajnalban sem tudom letenni a kezemből a gyémántokat.
– Milyen sors vár az elkészült képekre?
– Számomra akkor van kész egy mű, ha bekereteztettem, akárcsak egy festményt. Egyszerűen e képek nagyobb értéket képviselnek a szememben, mint hogy csak úgy, csupaszon kiakasszam a falra. Közel tizenöt évvel ezelőtt az egyik már elkészült gobelinemet keretestől hetvenezer forintért elvitték volna tőlem, ha eladom.
– A szívének legkedvesebb művet szerették volna megvásárolni?
– Nincs kedvencem. Az összes kép jelentéssel bír a számomra, mivel minden alkotási folyamat valami más pluszt adott. Én csináltam, hozzám ragaszkodik, így a hitvallásom szerint nem opció, hogy pénzért értékesítsem a kézimunkáimat. Ajándékként viszont annál szívesebben állítok össze bármit, amihez alapanyagul a fantáziámat és az ügyességemet is használhatom. Úgy gondolom, hogy egy, a bolt polcáról leemelt tárgynál ezek a darabok jóval értékesebbek, hiszen a kezeim közül kikerülő meglepetésekben benne van a szívem és a lelkem is.
– A jövőben milyen alkotások születhetnek a fantáziájának köszönhetően?
– A hosszú, őszi esték beköszöntével több kép elkészítését is tervezem, például a csillogó gyöngyökből el szeretném készíteni az Őszi táj, a Vízpart és a Kínai kimonós nő címűeket. Emellett, ahogy a gobelinek esetében, úgy a gyémántszemes kirakóval is fogok vallási témájú képeket készíteni. Nagyon megörültem, amikor megláttam, hogy saját fotó alapján is lehet gyöngykirakó vásznat rendelni. Habár a tél még odébb van, de már most tudom, hogy ajándékként a karácsonyfa alatt is helyt kapnak majd a gyémántszemekből álló képeim.
