Ha a mellékutcákba is bekukkant, ez a feltételezés még inkább megerősödik benne, hiszen sok villanyoszlop tetején terpeszkedik ágakból, vesszőkből épített terebélyes gólyalak – írja a Hajdú-Bihar megye hírportál.
– Hogy mennyien vannak, és hány fiókát költöttek, azt minden év nyarán megszámolják a nálunk dolgozó diákmunkások. Összeírják az éppen nem lakott fészkeket is. Innen tudjuk, hogy vannak évek, amikor lakatlanul marad egyik-másik, amelyekbe idővel újabb gólyacsaládok telepednek. Hogy azok-e, akik korábban is ott voltak, azt nem tudjuk, hiszen egyedeikről nem vezetünk, nem vezethetünk nyilvántartást – mondja Ale Erika polgármester, hozzátéve, hogy idén tavasszal 55 gólya tért vissza a településre. A számukban minimális változás van évről évre.
– Talán a vizes élőhelyek közelsége vonzza ide őket; jó a környezet számukra, könnyen találnak táplálékot. A falu lakói vigyáznak a gólyákra, és ők is hozzászoktak az ember közelségéhez. Gyakran előfordul, hogy a főútra, kertekbe leszállnak, sétálnak finom falatokat keresve. Az autók természetesen vigyáznak rájuk, emiatt kisebb forgalmi akadály is alakult már ki – mondta.
– Vigyázunk ám a fecskékre is! – mesélte nem kis büszkeséggel a polgármester, példának hozva a kultúrház és a közösségi ház eresz alján fészkelő kedves madarakat.
A galambokat is szóba hozta Ale Erika. A közmunkaprogram adta lehetőséggel élve Görbeháza önkormányzata is bekapcsolódott a galambtenyésztő programba. Erre a célra a régi téesztelepen egy épületet vásároltak meg, felújították és a célnak megfelelően átalakították, melyben 700 darab húsgalamb tenyésztése és nevelése indult el. Görbeházán él a térség egyik legnagyobb galambtenyésztője, Barabás János, aki szívesen ad szakmai tanácsokat a feladat sikeres elvégzéséhez.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
