Csodálatos fotók a Vértesből: üzekedő dámbikák csaptak össze

Mátyás királynak vagy az Anjou-dinasztiának köszönhetjük, hogy most itt élnek és harcolnak közöttünk, többek között a Vértesben is.

null

Az őszi időszak természetes velejárója a szarvasbőgés, hiszen az állatok ilyenkor igyekeznek párosodni. A kisebb agancs- és testméretekkel rendelkező kereső- vagy mellékbikák a háremeket megkörnyékezve igyekeznek a szaporodásra kész nőstények közelébe férkőzni. Ezt persze a csapatbikák rendre próbálják megakadályozni – írja a Komárom-Esztergom megyei hírportál, a kemma.hu.

Ilyenkor messze hangzó bőgésüktől hangos az őszi erdő, ami önmagában is erődemonstráció, célja a gyengébb hímek távol tartása.

A hasonló adottságokkal rendelkező bikák között gyakran párharc is kialakul, melynek eredményeként elválik, hogy melyikük birtokolhatja a háremet.

Hasonló pillanatokat örökített most meg két dámszarvas között Györök Lajos a Vértesben, fotóit pedig a Vérteserdő osztotta meg a Facebook-oldalán.

A dámvad a gímeknél valamivel kisebb szarvasfajta egyébként, jellegzetessége a lapátszerűen kiszélesedő agancs. Császár és Kisbér térségében van jelentősebb dámállomány egyébként, de gímek, őzek és vaddisznók is élnek az ottani erdőkben.

Ahogy a vadfajok.hu írja, a dámok ivar szerint elkülönült csoportokban élnek, viszont a hímeknél októberre a bikacsapatok felbomlanak és megkezdődik a barcogás. Időközben a hasukon egy sötét folt, barcogó- vagy bőgőfolt keletkezik, amely átható szagot áraszt. Felkeresik a hagyományos barcogó helyeket, ahol elkészítik barcogóteknőjüket. Csak a korosabb bikák tartanak fenn ilyet, a fiatalabb bikák a barcogóhely környékén várnak, hogy tehénhez jussanak. Néhány tehén az azévi és tavalyi borjaival alkot egy csoportot, aminek mérete nagyon változó, 5-7 egyedtől akár 80 egyedig terjedhet, ezt a csoportot hívják rudlinak.

Érdekesség, hogy magyarországi őshonosságáról régóta tart a vita szakkörökben.

A legutóbbi feldolgozás szerint nem őshonos vadfajunk, legkorábban Mátyás király vagy az Anjouk idején telepíthették be a vadasparkokba. Szabadon élő dámokról XVIII. század előtti adat nincs. Napjainkra az összefüggő hegyvidéki erdőket kivéve szinte mindenhol előfordulnak példányaik.

Az eredeti cikk ITT érhető el.

 

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.