– Díszpárnákkal kezdtem – emlékszik vissza Manzinger László –, könyvekből tanultam meg az öltéseket. Aztán jöttek a kisebb-nagyobb képek, a gobelinek. Ezek már inkább akkor, amikor befejeztem a hajóséletet, és a selyemgyárban dolgoztam, s még inkább akkor, amikor nyugdíjba mentem.
A 83 esztendős férfi huszonéves kora óta varrogat, vasipari, gépszerelői végzettséggel. Méghozzá úgy, hogy nem volt pályatévesztett, a tolnai selyemgyár (ma Tolatext Bt.) gépszerelője, gépbeállítójaként tevékenykedett, nyugdíjazásáig. – Annak a munkának is a türelem és a precizitás volt a lényege – hangsúlyozza. – Észnél kellett lenni a gépbeállításnál, mert ha valami nem jól működött, könnyen baleset érhette a szövőnőt.
Mintegy harminc varrott képe van már: tájképek, portrék, csendéletek, festmények – például a Lilaruhás nő – öltögetett változatai. Előrajzolt, előnyomott alapanyagra dolgozik. Barátai biztatására szánta rá magát élete első kiállítására, melyen 22 alkotása látható a tolnai Mag-házban, november 15-ig. A tárlatmegnyitón közreműködött: Zsinka János, Stich Istvánné és Fazekas Eszter.
Manzinger László 1938-ban született Felsőrácegresen. Szekszárdon szerzett gépszerelői végzettséget az 505-ös számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben. Aztán, 18 évesen elment dunai hajósnak. Uszálykormányos volt, járta a folyót Regensburgtól a Vaskapuig. Házasságot 1963-ban kötött, két gyereke, négy unokája, két dédunokája van. Tolnán él a család. A hajózást 36 évesen fejezte be, és a selyemgyárban helyezkedett el mint gépszerelő, gépbeállító. Onnan ment nyugdíjba, hatvanévesen.
Szabadidejében általában kerttel, szőlővel foglalkozott, és van egy olyan hobbija is, amelyet férfiak ritkán művelnek: varrott képeket, gobelineket készít. Első kiállítását Zsinka János, a Vándorló Szépkorúak Baráti Körének vezetője nyitotta meg a tolnai Mag-házban.
A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!
