Angol tudósok békerevíziót javasolnak

Széchenyi István örök érdeme, hogy felismerte az Akadémiában a nemzet kulturális fejlődésének leghathatósabb eszközét – jelenti ki Horthy Miklós kormányzó az intézmény századik születésnapján. Bethlen István miniszterelnök a legnagyobb magyar szellemében hangsúlyozza a Házban: legyenek mindenkor tudatában, hogy a nemzet képviselői kizárólag a haza érdekében dolgozhatnak. A londoni tudományos egyesület rendezvényén kimondják: Magyarország mostani határait oktalan, igazságtalan és kegyetlen módon állapították meg. Hódmezővásárhelyen díszközgyűlésen leplezik le a forradalmi puccs elején meggyilkolt Tisza Istvánt ábrázoló festményt.

A Magyar Tudományos Akadémia alapításának századik évfordulóján rendezett ünnepségen Horthy Miklós kormányzó azt mondja a november 4-i Budapesti Hírlap szerint: „Most száz esztendeje indult meg a magyar nemzet életének egyik legtartalmasabb korszaka: a reformkor. Megindult Széchenyi István fellépésével, akinek első cselekedete a Magyar Tudományos Akadémia megalapítása volt. Az ő örök érdeme, hogy felismerte ebben az intézményben a nemzet kulturális fejlődésének leghathatósabb eszközét. Mert nem állhatott volna meg a magyar Európa közepén nyelvének kipallérozása és művelődésének elmélyítése nélkül.” Az államfő szerint ezáltal nemzetmentő és nemzetépítő munkát végzett, amikor intézményesen folytatta Bessenyei György és Kazinczy Ferenc művét, és megvetette az alapját a tudományok rendszeres művelésének. Kiemeli:

Sok száz magyar elme szellemi munkáját fogja össze nemzeti cselekedetté a százéves Akadémia. Innen van az, hogy a mai korszakos évfordulón az egész nemzet bensőséges szeretettel és osztatlan elismeréssel fordul Akadémiánk felé, amely kiolthatatlanul beleszövődött a nemzet életébe.

Horthy Miklós üdvözli, hogy sok rangos külföldi vendég jött el az eseményre: „Őszinte örömömnek adok kifejezést afelett, hogy a népek szellemi együttműködésének nemes vágyától vezetve a hazánkkal és művelődésünkkel rokonszenvező vagy az iránt érdeklődő nemzetek ily szép számmal küldték el hozzánk kimagasló képviselőiket.” 

A T. Ház törvénybe iktatja gróf Széchenyi István emlékét. Az erről szóló  törvényjavaslat nemzetgyűlési tárgyalása során gróf Bethlen István miniszterelnök kifejti a 8 Órai Ujság november 5-i tudósítása szerint: „A nagy férfiakkal úgy vagyunk, hogy a kor múlásával változik az a kép, amelyet őróluk alkotunk magunknak, változik a felfogás. Szavaikat idézzük, de más cselekvések, más törekvések érdekében, mint amelyek az illetőket annak idején jellemezték, sőt, gyakran ellentétes törekvések érdekében.” A kormányfő kéri, hogy mindenki csendesedjen el, és fordítson öt percet Széchenyi emlékére. Továbbá: „Szenteljük az emléket ne csak szavakkal, hanem elsősorban azzal az érzéssel, hogy elválaszthat minket a politikai meggyőződés, elválaszthatnak a követett célok és eszközök, elválaszthatnak az indulatok és néha a szenvedélyek is, legyünk azonban mindenkor tudatában annak, hogy mi, egy nemzet képviselői kizárólag a haza érdekében dolgozhatunk. (Élénk helyeslés és taps a jobb- és baloldalon és a középen.) És szenteljük Széchenyi emlékének ezt az öt percet azzal a fogadalommal, hogy ennek megfelelően kívánunk Magyarország jelen helyzetében is cselekedni.”

Kifejti minden parlamenti párt helyeslésétől kísérve, hogy a legnagyobb magyart egyik politikai irányvonal sem sajátíthatja ki.

„Széchenyi István nem volt sem demokrata, sem reakcionárius, nem volt sem kuruc, sem labanc, sem liberális, sem konzervatív: egyedül és kizárólag magyar volt.” A magyar politikai erők egységét szorgalmazza Széchenyi öröksége nyomán. „Mi a mai kornak vagyunk gyermekei, amely kor talán egymással szemben álló világnézeti pártokra bontotta a nemzet egységét, ezzel szemben azonban arra kell törekednünk, hogy Széchenyi István példáját követve, ezeket az ellentéteket vissza tudja vezetni arra a közös nevezőre, amely […] Széchenyi István lelkivilágában olyan tökéletes harmóniává tudta olvasztani egyik oldalon talán a forradalmi haladás vágyát, másik oldalon pedig a nemzet biztonságának kategorikus imperatívuszát.” 

Békés békerevíziót kíván Magyarországnak egy angol tudományos egyesület, közli november 3-án címlapján a Pesti Napló. Londoni tudósításukban arról számolnak be, hogy a Near and Middle East Association rendezvényén Sir Ernest Troubridge tengernagy saját élményeire alapozott előadásában kijelenti:

A háború kitörésekor Magyarország nagy gazdasági föllendülésnek örvendett, és semmi oka nem volt arra, hogy óhajtsa a háborút.

A román megszállásról elmondja: „Azzal az ürüggyel jöttek, hogy az országot megszabadítják a bolsevizmustól, de azért maradtak, hogy fosztogassanak.” A trianoni országcsonkítás kapcsán úgy fogalmaz: „Kérdés, okos politika volt-e az országtól egész tartományokat elragadni. […] Mindenesetre Európának érdekében áll, hogy Magyarország értékes tényezője maradjon az európai egyensúlynak. (Hosszan tartó tetszés.)”

Sir Ernest Troubridge tengernagy. Forrás: Lafayette.org.uk

Sir Maurice Bunsen, aki a háború kitörésekor Bécsben volt nagykövet, és a román invázió idején Troubridge vendégeként Budapesten tartózkodott, felidézi: az Operában „mindenütt román tisztek ültek, akik ott kéjelegtek a csodálatos zenének, a magasabb műveltség termékének élvezetében. […] Az a mérséklet és önuralom, amelyet a magyarok ennek ellenére tanúsítottak, valamennyi civilizált nép csodálatát és rokonszenvét biztosítja számukra.” A békediktátumról is szól: „Egy pillantás a térképre meggyőzhet mindenkit, hogy a természet a Kárpátokat Magyarország határaiul alkotta. (Élénk tetszés.) Mindenkinek be kell vallania, hogy a mostani határokat éppoly oktalan, mint igazságtalan és kegyetlen módon állapították meg. (Helyeslés.)” Megjegyzi: a kisantant bekerítő politikája ellenére „a magyarok becsülettel törekszenek szomszédaikhoz való viszonyuk megjavítására, de meg kell érteni azt a kínzó érzelmet is, amely a megraboltaknál állandó keserűséget okoz”. Hangot ad egyben meggyőződésének:

A Népszövetség nem sok idő múlva az igazság követelményeihez mért újraszabályozást fog végrehajtani, nehogy ez majd háború útján következzék be. 

Hódmezővásárhelyen díszközgyűlésen leplezik le gróf Tisza István arcképét, Barkász Lajos festőművész alkotását. A Budapesti Hírlap november 3-án idézi Aigner Károly főispánt: az októberi forradalom tettestársai azzal hivalkodtak, hogy az ő forradalmuk vér nélküli. „A vér nélküli forradalmuknak első vívmánya volt Tisza István gróf vérének kiontása. A fékevesztett dühöngő orkánok gyilkos villáma is a legmagasabb fát dönti először romba. […] Halandó testét megölhették, de halhatatlan lelke itt él közöttünk örökké.”  

Aigner Károly. Forrás: Fototer.oszk.hu

Borítókép: A Magyar Tudományos Akadémia épülete 1906-ban (Forrás: Fortepan / Deutsche Fotothek / Brück and Sohn)