Az Amerikai Egyesült Államok nagyra értékeli, hogy Magyarország határozottan lép fel a felforgató irányzatok ellen ― írja meg a 8 Órai Ujság október 13-án. Azt közlik: a Wiener Allgemeine Zeitung New York-i tudósítója „amerikai köröknek a magyar újjáépítésről táplált véleménye dolgában a legkedvezőbb értesüléseket szerezte. Kijelentették neki, hogy az Egyesült Államokban sokra értékelik, hogy Magyarország hatásosan védekezik a felforgató irányzatokkal szemben és elejét veszi a társadalmi rend minden megrázkódtatásának.” Biztatónak ítélik Magyarország gazdasági kilátásait is; főként a mezőgazdaság fejlesztésében látják a kitörési pontot. Úgy fogalmaznak a bécsi napilapnak:
Az ország mezőgazdasági jellege magával hozza egész gazdasági életének megingathatatlan és egyre növekvő javulását. Erre épül fel Amerikának az a bizalma is, amellyel a magyar hiteltörekvések találkoznak.
A Népszínház jubileumi előadását közfigyelem övezi. A Budapesti Hírlap október 16-án ír az 1920-tól a nemzet ünnepelt színésznőjének, Blaha Lujzának a nevét viselő téren található színházról, amely 1908-tól átadta épületét az állandó otthon nélkül maradt Nemzeti Színháznak. Így tudósítanak az ünnepélyes eseményről: „Megalapításának ötvenéves évfordulóját ünnepelte ma a Népszínház. Az ünnepi előadáson A falu rossza került színre. A díszelőadáson a meghívott nézők között ott volt a kormányzó, a főváros képviselete, az irodalom, a tudomány s a művészet számos kitűnősége. Mikor a függöny szétnyílt, a színpadon ott ültek a régi Népszínház tagjai. Középen állt a régi direktor, Rákosi Jenő, akit forró tapsvihar üdvözölt, s aki igen benső, mély és meleg hangú beszédet mondott.” A korszak ünnepelt írója
visszaemlékezett a Népszínház alapítóira, építőire, díszletezőire, munkásaira, arra a hihetetlen nagy áldozatkészségre, amely az épület fundamentumát lerakta, falait felépítette és tető alá hozta.
A Népszínház legendás vezetője méltatta az elvégzett kultúrmunkát és nemzeti missziót, mivel a „legfőbb céljuk volt a nagy Magyarország idegen nyelvű fővárosát magyarrá tenni. Munkájuk sikerült, Budapest a nemzeti érzés centruma lett, de aztán elveszett nagy Magyarország… A mostani nemzedéknek lesz kötelessége, hogy a magyarrá lett fővároshoz visszaszerezze a régi, nagy Magyarországot.” Rákosi azzal zárja beszédét: a Népszínháznak újra fel kell támadnia. „A viszontlátásra a legközelebbi jubileumig ― ötven év múlva.” A közönség lelkesen éljenez, mialatt az író úgy folytatja: „Én itt leszek és önök is itt lesznek, mert mit jelent, hogy új nemzedék jön a régi helyére? Mindig ugyanazok vagyunk, ha ugyanaz az érzés hevíti szívünket és emeli lelkünket.” Ezután a fogadalom hallatán „a közönség megindultan kiáltotta fel a színpadra: »A viszontlátásra«.” A lap beszámolója szerint Szirmai Imre, a neves színész-bonviván „szép meleg hangú beszéddel üdvözölte a Népszínház első direktorát és hatalmas babérkoszorút tett a lába elé. A függöny összecsapódott és kezdetét vette a játék.”
