Ha a nemzetről beszélünk, fogalomtisztázással kell kezdenünk. Erdő Péter is ezzel kezdte a Nemzeti identitás, egyházi identitás című előadását. Lexikonba való definíció helyett először Széchenyi Istvánt idézte: Nyelvében él a nemzet. Másik hivatkozási pontja a pesti születésű Theodor Herzl, a politikai cionizmus megalapítója. Herzl úgy érezte, hogy a zsidóság hiába törekszik az integrációra, a többség szemében idegen. Az ő nemzetfogalma a történelem, a nyelv és a vallás azon közös értelmezésén alapul, amelyet a szülők adnak át a gyermekeiknek, de amelyhez külső emberek is csatlakozhatnak.
Évszázadokon át az új generációk minden erőfeszítés nélkül belenőttek saját nemzeti kultúrájukba. A nemzeti szót a nemzetiszocializmus durván lejáratta. Többen úgy vélik, hogy a béke és szabadság feltétele a nemzetek megszűnése. Ma a tömegtájékoztatás és a filmipar nagy része, sőt az Európai Unió számos országában a politikai hatalom is ezt az ideológiát szolgálja. A hagyományos értékeket háttérbe szorítják, terjesztését akadályozzák, olykor büntetik is. A nemzeti kultúrát már csak a család adhatja át a fiataloknak. Új helyzet, új felelősség.
A nemzethez való túlzott ragaszkodás viszont akár bálványimádássá fajulhat (XI. Pius). Isten helyét semmi, a nemzet magasztos eszméje sem foglalhatja el. A nacionalizmus a nemzeti kultúrát értékesnek tartja, ami helyes, de más nemzetek értékeit nem ismeri el, ami az ellenségeskedés forrása.
A nemzet szeretetének túlzásai mellett ma pusztító veszélyként jelentkezik az ideológiákhoz való túlzott ragaszkodás. Toleranciát hirdetnek, de nem tűrik, ha valaki másként gondolkodik például a nemiségről vagy a családról. Vallásszabadságot hirdetnek, de perbe fognak az éppen divatos ideológiával ellentétes bibliai idézet nyilvános hangoztatása miatt.
Szólásszabadságot hirdetnek, de kiteszik az állásából, aki a Facebookon érvel az abortusz ellen. Ez az ellentmondást nem tűrő magatartás semmibe veszi az ember szabadságát, és ezzel együtt a nemzetekét is. Magyarország a maga útját járja, ezért büntetni kell. Pedig az egyes nemzetek egymástól eltérő kulturális sokszínűsége – Erdő Péter szerint – hozzátartozik a teremtés gazdagságához.
II. János Pál a lengyel történelem példájából kiindulva beszélt a nemzeti szuverenitásról. A politikában a szuverenitáson önrendelkezést értenek.
