Az ismertető előadásból kiderült, hogy az úgynevezett erdőispánságok a XIII. században olyan birtokok voltak, amik leginkább az ország határához közel, a gyepürészek mentén helyezkedtek el - írja a Fejér megyei hírportál, a feol.hu.
Erdős területek voltak, melyek kifejezetten a mindenkori uralkodó gyakori tartózkodóhelyéül szolgáltak, lévén, hogy ezekben az időkben még nem volt egy helyen meghatározott központja a Magyar Királyságnak. A királyi birtokok elsődleges feladata az uralkodó és udvara kiszolgálása volt, ott-tartózkodása idején. A XIV. századra ezek az erdőispánságok elvesztették eredeti rendeltetésüket. Királyi adományokká váltak, vármegyékké alakultak. A lényegi átszerveződésben az 1241–42- es tatárjárást követő királyi rendeletek is nagy szerepet játszottak. IV. Béla kővárak nagyszabású építését rendelte el. A második tatárjárás bizonyította igazát.
Az erdőispánságok és azoknak későbbi kővárakká építésének egyik példája a Sárospatakon található vármaradványok - derül ki Ringer István, régész-történész-muzeológus ismertetéséből.
A feltárások során sok érdekes régészeti lelet került a felszínre, amiből a Szent István Múzeum Királyok és szentek – Az Árpádok kora című kiállításon is látható.
Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.
Ringer István régész-történész-muzeológus tartott előadást (Fotó: FMH/Nagy Norbert)
