A solymászat hagyománya ma is él, bár hazánkban mindössze néhány száz ember foglalkozik vele - olvasható a veol.hu cikkében.
Győrffy-Villám Zsombor gyermekkorától kezdve kapcsolatban állt a madarakkal, hiszen családjában nemzedékeken átívelő hagyománya van a solymászatnak. Noha a modern világban ez már nem feltétlenül vadászatot jelent, a madarak idomítása és bemutatása továbbra is fontos szerepet játszik a solymászok életében.
– Ez nem munka, hanem szenvedély. Ezt nem lehet másként csinálni – mondta a nemesvámosi lencsefesztiválon Győrffy-Villám Zsombor, miközben bemutatta két madarát, Teót és Luke-ot, akik Harris-ölyvek. Ez a madárfaj különösen intelligens, és jól alkalmazkodik a rendezvények zajos környezetéhez is. A solymászok gyakran választják őket bemutatókhoz, mivel könnyen idomíthatók, és látványosan tudják demonstrálni a tradicionális solymásztechnikákat.
A solymászat ma szigorú szabályokhoz kötött
A solymászat eszköztára az évezredek során alig változott. A bőrből készült kesztyűk, béklyók és a madarak lábára erősített csörgők mind a múlt örökségét hordozzák. Ezek az eszközök egyaránt szolgálják a madarak biztonságát és a solymászok hatékony munkáját. Győrffy-Villám Zsombor elmondása szerint a középkorban a solymászat inkább társasági esemény volt, amely az előkelők státuszszimbólumának számított, és kevésbé szolgált vadászati célt.
– A solymászat ma szigorú szabályozásokhoz kötött, hiszen a madarak többsége védett faj. Magyarországon jelenleg mintegy 200-300 ember foglalkozik ezzel a mesterséggel, és csak azok kaphatnak engedélyt madártartásra, akik vadász- és solymászvizsgát is tesznek – magyarázta. Bár a solymászat egy szűk körű hagyományőrző tevékenység maradt, a szakemberek elkötelezettek abban, hogy továbbadják tudásukat és fenntartsák ezt az ősi mesterséget a jövő nemzedékeinek is.
Borítókép: Győrffy-Villám Zsombor elmondása szerint a középkorban a solymászat inkább társasági esemény volt - (Fotó: Fülöp Ildikó/Napló)
