A Bakony rengetegében, Porva és Zirc között megbúvó birtok évszázadok óta őrzi a múltat. Szépalma nemcsak egykori uradalmi központ, hanem az emlékezet helye is: itt áll ma is az a grófi emlékhely, mely egy tragikus családi veszteség nyomán született. Itt évszázadok története ivódik a fák koronájába.
A Szépalma Történetével foglalkozó alapítvány hivatalos oldalán olvasható, hogy a terület a középkorban királyi birtokként szerepelt. A 17. századtól már az Esterházy-család tulajdona volt, majd később Pejacsevich Mikó Endre grófra szállt át a birtok, akihez többek között az arborétum és a grófi sírkert kialakítását kötik. Ebből az időszakból sikerül rálátást nyerni a birtokos uradalom hétköznapjaira, ahol korántsem volt annyira nyugodt az élet, mint azt elsőre gondolnánk.
Forrás: remindmagazin.hu
Nagybirtokosok között: Szépalma, a Bakony nemesi öröksége
A terület a középkorban királyi uradalmi majorként működött. 1392-ben Zsigmond király Garai Miklós bánnak adományozta, majd 1483-ban Mátyás király Szapolyai Istvánnak.
Ezzel a terület először került a legnagyobb magyar főnemesi családok kezébe
A birtokot a 17. század elején vette tulajdonába Eszterházy Miklós nádor, aki megteremtette a térség uradalmi központjait. A következő két évszázadban az Esterházy-ág fejlesztette tovább a birtokot. A törökök dúlását a majorság sem úszta meg, a pusztítás után Eszterházy Ferenc újjáépítette.
Legendák között a szépalmai lótenyésztés
A lótartás hagyománya akkor indult, amikor V. Esterházy Imre, Mária Terézia lovassági tábornoka a birtokon ménest alapított.
A legenda szerint Napóleon csapatait is visszaverték a Gerence-patak mellett 1809-ben – ennek emlékét ma is őrzi a Francia-vágás és a Huszárokelő-puszta helynevek.
A rabló lovagvár titkairól szóló cikkünkben írtunk a környéket feldúló csatákról. A majorság honlapján olvasható információkat alátámaszthatja az a Veszprém megyei tanulmány, amelyben részletesen bemutatják az 1809-es francia-osztrák/magyar hadmozgásokat a Dunántúlon, különösen a Veszprém megyei térséget illetően.
Az Esterháziak a ménesen kívül történelmi nyomokat is hátrahagytak
Gróf Esterházy Pál (1805–1877), VI. Esterházy Imre fia, az 1848–49-es szabadságharcban főtisztként szolgált. A Szépalma birtok történeti ismertetője szerint hatvankét ütközetben vett részt, mielőtt a Pápai Esterházy kastély belső tereit felújíttatta. A források alapján a 19. században az Esterházy család megközelítőleg 200 000 hold föld felett rendelkezett – ez a mai Veszprém vármegye területének közel egynegyedével egyezne meg.
Forrás: temesvarijeno.blog.hu
Hamar megmártották a bökőt a nyers telepvezetőben
Egy fellelt visszaemlékezés alapján belátást kaphatunk az előző század majorsági életébe. A feljegyzés alapján negyven év leszolgált idő tárul fel abból a korból, amikor még Pejácsevich gróf kormányozta a birtokot. Az említett család egy házasságon keresztül került kapcsolatba az Esterházyakkal, amit a szépalmai históriák is megerősítenek. A forrás megemlít egy Csák nevű intézőt, aki enyhén szólva sem finomságáról volt híres. A goromba felügyelő aztán egyszer emberére akadt: 18 éves munkása késsel kétszer karon, egyszer vállon szúrta. ZT NE HAGYJA KI
Pejácsevich Mikó Endre gróf és felesége, galánthai Esterházy Amália házasságából több gyermek született, köztük elsőszülött fiuk, Pejácsevich Pál Endre Imre Arthúr Mária gróf (– igen, ez a teljes neve). A fiatalembert tragikus baleset érte: az akadémiai iratokban autóbalesetként említik, viszont a helyi emlékezet úgy tartja, hogy autójával vonat elé hajtott, amely darabokra szakadt és az ifjú gróf harmincéves korában elhunyt – erre utal az az erdő mélyén álló emlékhely, amelyet a gyászoló apa készíttetett fiának.
A Liliomfi nevű magyar filmben többször elhangzik Pejácsevich gróf neve
– olvasható egyéb érdekességek mellett a sírokról és a környékbeli túraútvonalakról a felhasznált irodalomban. Bár a gróf halálozásának pontos időpontja levéltárilag nem azonosított, a helyi hagyomány egyértelmű: az emlékművet a gyászoló apa készíttette, miután fia, 1939. november 8-án a balesetben elhunyt, ami felveti azt, hogy apja halálozási dátuma nem lehet 1939, ahogy azt itt említik. A visszaemlékezés háborús vonatkozásai – köztük az 1945 tavaszán Bábolnáról menekített csikók története – szinte kizárják a feltételezett halálozási évszámot. Forrásaim alapján az idősebb verőczei (és hídvégi) gróf csak a második világháború éveiben, feltehetően 1944-ben hunyt el, amikor Szépalma környékén aktív katonai átvonulások zajlottak, ahogy azt a fellelt visszaemlékezésünk és egy, a Veszprém felszabadításával foglalkozó forrás is megemlíti.
