A templomok és imaházak, a kopjafák, a világháborús emlékművek – vagy a Telek-halom emlékére a temetőben emelt emlékoszlop – után újabb elemmel, nevezetességgel bővült Sarkadkeresztúr látnivalóinak sora a közelmúltban. A központban, a Keleti utcában található tájház látogatása során a tájházat megálmodó és berendező Orodán Istvánné önkormányzati képviselő, valamint Bakucz Péter polgármester vezetett körbe – olvasható a Békés vármegyei hírportálon a beol.hu-n.
Orodán Istvánné régi vágya volt, hogy hozzanak létre egy tájházat
Eddig a régi óvoda épületében alakítottak ki egy helyiséget egyfajta helytörténeti gyűjteményként, miközben régi vágya volt, hogy hozzanak létre egy tájházat – mesélte Orodán Istvánné. A Keleti utcai ház a Bacsa család tulajdona: János és felesége, Andrea tette lehetővé, hogy abban alakítsák ki a tájházat. Bakucz Péter polgármester hozzátette: bár a Bacsa család kétlaki életet él, igazi lokálpatrióta, sok mindenben nyújt támogatást a sarkadkeresztúriak számára.
Rengeteg régi tárgy, felajánlás érkezett a sarkadkeresztúriaktól
Az elmúlt egy évben felpörögtek az események. A helyi újságban meghirdették, hogy aki tud és szeretne, biztosítson régi tárgyakat a leendő sarkadkeresztúri tájházba. Így is történt, rengeteg felajánlás érkezett, Orodán Istvánné pedig saját elképzelései alapján rendezte be az épületet. Az öt helyiség különféle funkciókat kapott, és annak megfelelően leltek otthonra bennük a régi bútorok, a használati és dísztárgyak, a mezőgazdasági munkák során használt eszközök, szerszámok.
Összefogott a tájház érdekében a falu apraja-nagyja
– Én is szeretem a régiségeket, és azt gondolom, hogy mindegyik tárgynak megvan a maga értéke. A sarkadkeresztúri tájházban a múlt, a jelen és a jövő fonódik össze – hangsúlyozta Bakucz Péter polgármester. Azt is kiemelte, hogy a tájház egyik legnagyobb értéke abban rejlik, hogy annak megvalósítása érdekében valóban összefogott a település apraja-nagyja. A legkorosabb régi tárgy az 1800-as évek végéből származik, a legfiatalabb tárgyak pedig a 70-es, 80-as évekből valók.
A tájház látogatása során nosztalgiázhatnak a betérők
– Nem tudok különbséget tenni, mindegyik tárgy kedves a számomra, mindegyik örömmel tölt el – fogalmazott Orodán Istvánné. Az eddigi látogatók szerint a sarkadkeresztúri tájház nosztalgiát ébreszt, évtizedes emlékeket idéz elő, a nagyszülőkre emlékeztet. Hozzátette, hogy őt is abba a korba repíti, amelyben felnőtt. A cél pedig az, hogy ezt az időszakot, azt, hogy miként éltek például a 60-as, 70-es években, a következő nemzedékek is megismerhessék.
A tisztaszobában van citera és lemezlejátszó is
Az utca felőli első helyiséget tisztaszobának rendezték be, a nagy ágy mellett kapott helyet a bölcső is, benne két játékbabával. Az ágy előtt elhelyeztek egy kis asztalt két székkel, és itt tették ki a mindig nagy becsben tartott Bibliát is. Azt, hogy a szórakozási módok miként változtak az évtizedek alatt, jól – egy képzavarral élve: hallhatóan – szemlélteti, hogy van citera és lemezlejátszó is a tisztaszobában.
Megterítették az aszfalt, olyan, mintha vendégeket várnának
A konyhában található sparhelt, azt asztalt pedig hiánytalan étkészlettel terítették meg, mintha vendégeket várnának. A helyiség három különleges tárggyal is berendelkezték: ott van a cserépből készült tésztaszűrő; az 1902-ből származó mángorló; valamint az a kis asztal, amely egykor a megbecsült református lelkésznél szolgált a parókián. A lavór és a lavórtartó állvány a sarokban, a bejárati ajtó mögött bújik meg, a falra kitett házi áldás pedig arra utal, hogy mennyire fontos volt a régiek számára a hit.
Közel százéves könyv emlékezteti a múltra az érdeklődőket
A harmadik helyiség ugyancsak szobaként szolgál, többek között régi ruhákkal, rádióval és diavetítővel, nippek egész sorával. Az egyik legizgalmasabb tárgy egy 1938-ban kiadott könyv, amely Bihar vármegyéről szól. Nem véletlen, ugyanis régen Sarkadkeresztúr Bihar vármegyéhez tartozott, azon belül pedig a Cséffai járáshoz. Trianon ellenére a kapcsolat nem szakadt meg, Sarkadkeresztúr és Cséffa testvértelepülések, sőt közös projekteket is megvalósítanak.
A kanna a mindennapok része volt, nem hiányozhatott egy háztartásból sem
A nyári konyha ugyancsak tele van olyan tárgyakkal, amelyek a mindennapok részét képezték évtizedekkel ezelőtt, ilyen volt anno a kanna is. Emellett ott van a csigakészítő vagy a gyümölcsaszaló, a szeszfokoló vagy a termosz, de az is, amelyből mérték az 50 filléres fagylaltot, illetve az is, amelybe került a friss tej a fejés során. A szekrényen tündököl egy 1898-as tál, amelybe egykor tették a főtt tésztát, a mákosat, a krumplisat, a káposztásat vagy éppen a túrósat.
Az udvaron talicska és borona, a hátsó helyiségben fiókos szekrény kapott helyet
A sarkadkeresztúri tájház udvarán található talicska és borona is, az utolsó helyiségében pedig azok az eszközök, szerszámok kaptak helyet főleg, amelyeket a mezőgazdasági munkák során használtak.
Miközben a magasból csizmák lógnak, a látogatók elé kerül a kenderfésű, a villa, a szőlőprés és a szőlődaráló, a kézre húzható kukoricamorzsoló, a régi mérleg, amelyhez a különböző súlyok is megvannak. Izgalmas tárgy az a fújtató, amelyet egy kovácsműhelyből mentettek át, valamint az a fiókos szekrény, amely a boltból került ide. A fiókokban külön tárolták a feliratok szerint
- a fahéjt,
- a kénvirágot,
- a szegfűszeget,
- a borkőt
is például.
Galériát és videót IDE KATTINTVA talál.
