Hallgatók a nagyvilágban: Svájc

Hófödte hegycsúcsok, luxus, pluszjeles zászló és persze svájci frank. Ezek az első dolgok, amik eszünkbe juthatnak Svájc hallatán. Nade, hogyan látja ezt egy itt élt hallgató? Most megismerheted ezt a kis független országot egy egyetemista szemszögéből!

A külföldi részképzés kihagyhatatlan lehetőség, minden olyan hallgató számára, aki világot látna. Olyan elköteleződés ez, ami személyes és szakmai életetek sorsdöntő formálója lesz. Az Erasmusnak és a többi ösztöndíjprogramnak hála, álmaitok karnyújtásnyi közelségben vannak. A látogatható országok tárháza végtelen, a felejthetetlen pillanatok csak Rátok várnak!

Most induló sorozatunkban különböző országokban tanult hallgatók mesélnek személyes élményeikről, tapasztalataikról. Célunk, hogy általuk hiteles forrásból ismerjétek meg a kinti életet, ezzel segítve kiválasztani a hozzátok legjobban illő országot!

Első állomásunk Svájc!

Cintia a Budapesti Corvinus Egyetem gazdálkodás és menedzsment szakos hallgatója. A 2019/2020-as tanév tavaszi félévét töltötte kinn a svájci Fribourgban. A sors úgy hozta, hogy kinttartózkodását beárnyékolta a koronavírus. Mégis, a kamera előtt egy csillogó szemű lányt látok, aki alig várja, hogy belekezdjen történetébe.

Mikor fogalmazódott meg benned, hogy fejest ugranál a nagyvilágba?

Egészen az elsős évem óta tudok a külföldi részképzési programokról, majd elkezdtem találkozni felsőbb évesekkel, akik meséltek saját élményeikről.

Valljuk be, nagyon jól hangzik az, hogy ösztöndíjjal, fél évig valamilyen külföldi országban tanulhatsz.

Végül a hatodik félévemben mentem ki bilaterális program keretében – nem EU-s országról lévén szó – a svájci University of Fribourg Faculty of Economics and Social Sciences-re. Pontosan 2020. február 7-én utaztam ki és augusztus 29-én jöttem haza, mindkét utat kocsival tettem meg.

Miért esett választásod éppen Svájcra?

Pótjelentkezési időszakban jelentkeztem, három egyetemeket jelöltem meg, a harmadik volt Svájc. Angolból nem volt nyelvvizsgám – bár beszélni tudok -, de német előkészítős suliba jártam, németből is emelteztem, ami mellett még franciát tanultam. Nyelvvizsga hiányában német vagy francia helyekre jelentkezhettem, én pedig pont német nyelvterületet néztem ki magamnak.

Fribourg francia kantonban helyezkedik el, így németül és franciául is meghirdetik minden egyes órájukat.

Úgy voltam vele, ha már mindkettőt tanultam, és most lehetőségem van fejleszteni, akkor miért ne? Aztán Murphy törvénye, hogy végül franciául nem vettem fel órákat, de ez volt, ami vezérelt.

Említetted, hogy Svájc eredetileg harmadik volt. Ilyen nehéz lenne elnyerni az első helyeket?

Az első két helyen német egyetemeket jelöltem meg, amik alapjáraton is népszerűek, pótfelvételi időszakban pedig még kevesebb helyük van meghirdetve.

A jelentkezési folyamat nem egy megerőltető dolog, ha valaki ki akar menni.

Pár dokumentumra van szükség, motivációs levelet kellett írni, és volt egy szóbeli forduló. De tény, hogy pótjelentkezési időszakban a legtöbb egyetemen kevesebb a hely. Ha rendes időszakban adom be a jelentkezésem, valószínűleg Németországba kerültem volna. Őszintén, nagyon boldog vagyok, hogy végül Svájc lett a befutó.

Svájcról az a sztereotípia, hogy nem éppen egy olcsó mulatság. Erről mi a véleményed?

Sokaknak ha mondom, hogy Svájcban voltam kinn, egyből hozzám kapcsolják a sznob vagy a burzsuj jelzőt. Bár látták volna, hogy éltünk kinn!

Nem azt mondom, hogy olcsón ki lehet hozni, de nem drágábban, mint bármilyen másik országban.

Megvannak a kis praktikák: mire kell figyelni, mit hol kell vásárolni. Sajnos a bilaterális programon résztvevőkkel nem kötődik Erasmus szerződés, ami azt jelenti, hogyha nem nyerem el a Campus Mundi ösztöndíjat, nem kapok alaptámogatást. Viszont Svájcban hatalmas pozitívum, hogy saját állami ösztöndíjjal segítenek minden európai hallgatónak.

Svájc „Tök unalmasan hangozhat, hogy na most akkor túráztunk, de olyan látvány tárul eléd, hogy eláll a lélegzeted!
Fotó: FLICKR

Külföldi tanulmányoknál kritikus pont a szállás, te ezt hogyan tudtad megoldani?

Nagyon jó magánkollégiumi lehetőségek vannak kinn, de mivel én később kezdtem szervezni a kiutazásom, így egy Facebook csoportban sikerült albérletet vadásznom. Három svájci egyetemistával laktam, ők is ugyan úgy bérelték a helyet, mint én. Érdekes, hogy bár együtt laktunk, de kimondott barátságokat inkább más erasmusos hallgatókkal kötöttem. Hatalmas szerencsém volt, hogy 5 perc sétára laktam az egyik kollégiumi komplexumtól, így – még a vírus után is – könnyen tudtam találkozni velük.

Ezek szerint nem is olyan nehéz egy idegen helyen, idegenek közt barátokra lelni?

Az egyetem szervezett nekünk welcome day-t, ahol elmondták a hasznos információkat, és találkozhattunk a többieket. Ezt követte egy fribourgi túra, ahol megismertem egy srácot és egy lányt, majd megbeszéltük hogy a másnap esti évnyitó erasmusos bulira együtt megyünk. Egyikük a hozzám közeli kollégiumi komplexumban lakott – ahová többször áthívott minket -, általa ismerhettem meg a többieket is. A magunkba zárkózás helyett inkább nyitni kell az emberek felé, hisz így kerülhetjük el az egyedüllétet egy idegen országban.

Mivel töltötted kinn a szabadidőd?

Főképp az ESN szervezte nekünk a szabadidős programokat, ahol a túrák és városlátogatások dominálnak, de például csokigyárakban is voltunk.

Tök unalmasan hangozhat, hogy na most akkor túráztunk, de olyan látvány tárul eléd, hogy eláll a lélegzeted!

Havas hegyek, zöld mezők, tavak, patakok ameddig a szem ellát. A téli sportok szerelmesei részt vehettek éjszakai szánkózáson, egész napos síelésen, vagy jégkorizós estéken. Ráadásul nem csak Svájcot ismerhetted meg, hanem a kulturális estéken minden olyan országot, ahonnan képviseltette magát hallgató. És az a sok új finom kaja, amit megkóstolhatsz! Egyik nap még valami spanyol ételt esztek, a következőn már tócsnit, utána török édességet.

Hogy érzed, a szórakozáson vagy az oktatáson volt a hangsúly?

Vannak bulis országok, de Svájc nem az a hely, ahol ezt megengedheted magadnak. Kőkeményen tanulnod kell ahhoz, hogy átengedjenek. Nincsenek évközi vizsgák, általában a tanárok egy félév végi vizsgával mérik fel tudásodat. Szóbelin abszolút érdeklődőnek éreztem a tanárokat. Kíváncsiak voltak, hogyan tudom a magyar helyzetre vonatkoztatni az itt tanultakat.

Korona révén volt leginkább látható, hogy a korszerű technológiák terén mennyivel felkészültebbek.

Konkrétan péntek reggel arra az emailre keltem, hogy hétfőtől online oktatás van, és már hétvégén fenn voltak a tananyagok valamilyen formátumban. Egyébként már maga az egyetemi weboldal nagyon informatív, kiutazás előtt minden kérdésre meg lehet találni a választ.

Az ország gyönyörű! Kívánom mindenkinek, hogy legyen lehetősége kimenni és megnézni, mert csodaszép az egész!
Fotó: PEXELS

Hogy érzed, szakmailag ezek mennyi pluszt adtak Neked?

Említettem, hogy az egyetem kemény volt. Hiába javult a nyelvtudásom, a vizsgákon nem volt elég a bemagolás, meg is kellett értenem a tananyagot. Isteni óráim és oktatóim voltak.

Az oktatás teljesen gyakorlati jellegű.

Gazdaság menedzsmentet tanulok, emellett érdekel a marketing, ezért felvettem egy Marketingkutatási kurzust. Eszméletlen érdekes példákkal hozta közelebb hozzám ezt a világot a tanárnő. Egy másik, szervezetekkel foglalkozó órán különböző metafórákon keresztül vizsgálódtunk. Például a „gépek perspektíváján” nézve a mekis munkavállalónak mosolyognia kell a vendégre, köszönteni, majd megkérdezni mit szeretne. Gépiesen le van bontva mit, hogyan kell csinálnia. A mai napig nagyon sok mindenhez merítek szakmai észrevételt kinti tankönyveimből, jegyzeteimből. Erasmusos és itthoni barátaimmal azóta is gyakran beszélgetek ilyen témákról, annyira figyelemfelkeltőek voltak!

Kinttartózkodásod pont a világjárvány kezdetére esett, miként birkóztatok meg barátaiddal ezzel a rendkívüli helyzettel?

Kerek 4 hetet jártam a járvány előtt „hagyományosan” egyetemre.

Benne volt az újdonság és a félelem érzete, tényleg mindenki elszeparálódott és nagyon megérződött a programok hiánya.

Ugyanakkor három legmélyebb barátságomat is ennek köszönhetem. Mikor beköszöntött a korona, ezzel a három fővel tudtunk legtöbbet találkozni, beszélni. Az egyik kolikomplexum – ahol rengeteg erasmusos élt – lakóit tényleg hónapokig nem láthattuk. Tudtommal csak azok mentek haza, akiket hazarendeltek. Ilyenek voltak az amerikai és kanadai hallgatók. Az én esetemben szüleim abszolút rám bízták a döntést. Azt láttuk a legokosabbnak, ha inkább egy helyben maradok, és kizárom a vírus hazahozatalának még a lehetőségét is.

Az elhangzottak alapján nagyon szívedbe zártad az országot. Ha tehetnéd, visszamennél?

Pont a napokban tartottunk egy callt a kinti barátnőimmel, mindhárman most nyáron fogunk végezni. Bevallották, hogy hát Svájcban is néznek munkát, továbbtanulási lehetőséget. Én szintén néztem több svájci egyetemet, mielőtt leadtam mesterjelentkezésem. Beszéltük, hogy pár éven belül kicsit hosszabb időre vissza kéne nézni a társasággal.

Mindenkiben benne van, hogy visszatérne, akár életvitelszerűen is!

A srác, akiről az elején meséltem így tett, most Svájcban él és ott tervezi a jövőjét.

Meglehet, hogy egyikünk terve sem fog összejönni, de hagyott annyira mély nyomot az emberben, hogy egy év után is, ha munkát vagy mesterszakot keresel, automatikusan megnézed milyen lehetőségek vannak kint.

Összességében kiknek tudod ajánlani Svájcot?

Mint említettem, az ország nem drága, ez ne tartson vissza senkit! Aki viszont csak bulizni és szórakozni szeretne, azoknak nem a legjobb választás.

Mindenképpen azoknak ajánlom, akik szerelmesei az efajta dimbes-dombos havas természetnek.

Nem vár rád napsütés és pálmafák, mondjuk Dél-Svájcnak olyan része is van. A boltból felsétálni az albérletbe konkrétan felért egy kardió edzéssel.

Az ország gyönyörű! Kívánom mindenkinek, hogy legyen lehetősége kimenni és megnézni, mert csodaszép az egész!

Az eredeti cikk IDE kattintva érhető el.