Mentornak lenni társadalmi felelősségvállalás!

Amint lehetősége nyílt rá, Tóth Lili elsőként csatlakozott mentornak a Tanítsunk Magyarországért! programhoz. Az egri egyetem másodéves tanító szakos hallgatója mesélt arról, hogy miért is érdemes mentorként tevékenykedni – derül ki az unilife.hu cikkéből.

– Mikor és miért csatlakoztál a programhoz?

– Az Eszterházy Károly Egyetemen vagyok másodéves tanító szakos hallgató, a mentorprogramban pedig ez a második félévem. Azért csatlakoztam, mert ez is egyfajta társadalmi felelősségvállalás, ami szerintem nagyon fontos. Mindig motivált az, ha támogathattam másokat.

A Tanítsunk Magyarországért egy olyan program, amelyben olyan gyerekek vesznek részt mentoráltként, akiknek tudok valamit nyújtani, a javukra lehetek. Egy percig sem gondolkodtam, hogy elkezdjem-e, ahogy megláttam az első plakátot, tudtam, hogy ez nekem való. Tapasztalatszerzésként is kiváló lehetőség. Mi, tanítók, hatodik osztályig fogunk tanítani, hasonló korosztállyal fogok dolgozni, mint akikkel most foglalkozom.

– Hány mentoráltad van? Milyen velük dolgozni?

– Két mentoráltam van jelenleg, egy fiú és egy lány, mindketten hetedikesek a Poroszlói Vass Lajos Általános Iskolában. Amikor megismerkedtünk, már volt valamennyi elképzelésük a továbbtanulásról. Minden alkalommal, amikor találkoztunk vagy beszéltünk, igyekeztem a foglalkozásokba belecsempészni olyan feladatokat is, amelyek a továbbtanulásra fókuszálnak. Olyan játékokat játszottunk, amiben megismerhetnek különböző foglalkozásokat, mert ők eleve azokból választottak, ami a szomszéd település iskolájában elérhető. Még nem aktuális a felvételi, de igyekszem beszédkészséget fejleszteni velük, játékosan tanulunk fogalmazni, választékosan beszélni, ez később is a hasznukra lesz.

A kép illusztráció. Fotó: Pixabay

– Hogyan fogadtak mentorként?

– A lány mentoráltammal hamar megtaláltuk a közös hangot, a fiú mentoráltam mostanában kezdett el megnyílni, vele hosszabb ideig tartott ez a folyamat. Ők most hetedikesek, a leginkább a szerelem, a társas kapcsolatok érdeklik őket. Nagyon sok beszélgetésünk magán jellegű, nemcsak a tanulással kapcsolatos dolgokkal fordulnak hozzám. Érzem rajtuk, hogy bíznak bennem, megnyíltak előttem. A családjuk is támogatja a programot, érdekli őket, hogy mi történik, örülnek a lehetőségnek. Igyekszem segíteni a gyerekeknek mindenben. Kaptunk felkészítést, hogy a szülőkkel hogyan működjünk együtt, amikor a TM1-es kurzust (a mentorálás előfeltételeként előírt egy féléves szabadon választható egyetemi tantárgyat) csináltuk, aminek hasznát tudjuk venni.

– A gyerekeknek milyen elképzeléseik voltak az általános iskola utáni életről, amikor elkezdted őket mentorálni?

– A lány rendészeti iskolába szeretne járni. A foglalkozások során sokat beszéltünk arról, hogy milyen tulajdonságok, készségek szükségesek ehhez a munkához. A fiú mentoráltamnak még nincsenek konkrét céljai, de együtt keressük az utat. Önismereti feladatokat végeztünk el közösen, aztán elkezdtünk ezek alapján szakokat, munkákat, hivatásokat keresni, amit reális célként tűzhet ki maga elé.

– A pályaorientáció mellett a program célja az élményszerzés is, milyen közös programokon vettetek részt eddig?

– Egy éve vagyok a programban, sajnos a nagy része a járvány miatt az online térben zajlott, de így is meg lehet szervezni a közös időt. Amikor még lehetett menni, találkozni, szerveztünk egy karácsonyi bulit. Mindenki húzott egy nevet, és akit kihúzott, annak kellett ajándékot adnia. Ez nem a gyerekek pénztárcáját terhelte, mi vettük meg az ajándékot az ő nevükben. Az ajándékvásárlást egy miskolci kirándulás során ejtettük meg, ami már önmagában is izgalmas volt a gyerekeknek. De például a tanszereket is együtt vettük meg, nem én adtam egy csomagot nekik, hanem ők választották ki, melyik tolltartót, milyen füzeteket szeretnének.

– Mentorként van kapcsolatotok a gyerekek tanáraival?

– Igen, főleg az osztályfőnökökkel. Mi, mentorok is beültünk órákra, utána az adott tanárral átbeszéltük, hogy mire kéne odafigyelni a gyerekekkel, kinek miben tudnánk segíteni. A tanárok örömmel fogadtak minket, mert látják, hogy jó hatással vagyunk a gyerekekre. A diákok sokkal nyitottabbak lettek, elfogadóbbak, jobban kommunikálnak, mernek segítséget kérni.

– Számodra mi a legjobb élmény a mentorálásban?

– A legjobb élmény számomra, hogy meg mernek nyílni a gyerekek. Ezt nehéz elérni, holott ez mindennek az alapja. Tudom, hogy várnak vissza, és nekem is hiányoznak ők, nagyon várjuk, hogy újra találkozhassunk személyesen is.

– Neked milyen terveid vannak a jövőre nézve?

– Szeretném folytatni a mentorprogramot, hogy minél több gyereknek tudjak segíteni. A jövőben is ezzel szeretnék foglalkozni, biztos, hogy a segítő szférában fogok elhelyezkedni. A gyerekeké a jövő, ők azok, akik a későbbiekben értékes tagjai lesznek a társadalomnak.

A teljes interjú arról, hogy miért érdemes mentornak lenni, elérhető az Unilife oldalán.