Interjú Takács Félixszel, a Semmelweis Hallgatói Önkormányzatának alelnökével

Mikor tájékoztattak benneteket arról, hogy a koronavírus-járvány elleni küzdelembe Nektek, hallgatóknak is be kéne szállnotok?

Alapvetően már a COVID-19 első hulláma alatt is vállaltak a Semmelweis Egyetem hallgatói önkéntes munkát a járvány elleni harcban, viszont amikor egészen konkrétan megfogalmazódott az az igény, hogy mi – mint hallgatók –

vegyünk részt a küzdelemben, az a második hullám kezdete volt, ami 2020 októberének vége és novemberének elejére tehető.

Ekkor nőtt meg az Országos Mentőszolgálatnál a teszteléseknek a száma, és szükségessé vált, hogy bevonják az orvostanhallgatókat is ezekbe a tesztelésekbe, illetve a laboratóriumi munkába is, annak érdekében, hogy levegyünk terheket az egészségügyi ellátórendszerről.

Hogyan fogadta a hallgatók többsége, hogy innentől kezdve az ő segítségükre is általános szükség van?

Ez várható volt, nagyon nagy meglepetésként nem ért senkit: sem a hallgatói önkormányzatot, sem pedig a tanulókat. Ugyanis látszott az, hogy rendkívüli mértékben romlik a helyzet, és rohamosan nőnek az esetszámok, így ekkor már előre lehetett sejteni, hogy szükség lesz a mi segítségünkre is.

Ezzel együtt úgy gondolom, abszolút pozitívan fogadta az egyetem, a hallgatói önkormányzat és a diákok egyaránt.

Olyasfajta összefogással válaszoltunk erre az igényre, ami példaértékű. Senki sem élte meg ezt teherként. A hallgatók azt mondták, lehetőségként tekintettek erre a felkérésre, hogy mi is szálljunk be a védekezésbe.

A kép illusztráció
Fotó: Pexels

Kik vehettek pontosan részt az orvostanhallgatók közül a munkában?

Két dolgot kell mindenképpen elkülöníteni: az önkéntes munkát, illetve a kirendelés alapján történő munkát.

Az önkéntes munkavégzésre mindenki számára nyitott volt a lehetőség már a koronavírus-járvány első hullámában is.

A kirendelés szerinti munkavégzés eltérő módon zajlott. Ennek beosztását a kormányhivatalok koordinálták alapvetően. Különböző feladatkörök kerültek meghatározásra, amelyekhez különböző kompetenciákat rendeltek hozzá. Tehát például egy kórházi osztályra – COVID-19-es beteg mellé –

magasabb képzettségi szintű feladatok ellátására értelemszerűen az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatókat rendelték ki.

Olyan feladatok esetén viszont, melyek nem igényeltek olyan szintű szakmai ismeretet – mint például a mintavételezés vagy a kórházakban a segédápolói feladatok ellátása -, oda, ahogy nőtt a munkaerőhiány miatt fellépő igény, egyre fiatalabb hallgatókat rendeltek ki.

Az orvostanhallgatókon túl azonban az egyetem mind a hat karának hallgatói oroszlánrészt vállaltak ebben a küzdelemben.

Pszichológiailag mennyire volt megterhelő a kirendelt hallgatók számára ez a helyzet?

Úgy gondolom, ez mindenképpen egy magasztos dolog, amiben részt vettünk. Azonban, mivel ez egy segítő szakma, és a COVID-19 kapcsán a hallgatók olyan helyzetekbe csöppentek bele, amelyek számukra eddig akár ismeretlenek voltak, így ez nyilván egy nagyobb megterhelés volt.

Ami a kiutat jelentheti – vagy jelenthette – az többek között az, hogy az egyetemen működik egy diáktanácsadó szolgálat, ahova a tanulók képzett klinikai szakpszichológusokhoz jelentkezhetnek be, ők tudnak nekik bármilyen pszichés jellegű problémában segítséget nyújtani.

Már a járvány elején megfogalmazódott az, hogy ez egy nehéz időszak lesz: ezért kibővítésre került a diáktanácsadó szolgálat.

Most már három főállású klinikai szakpszichológus is dolgozik a Semmelweisen, akiknek kifejezetten az a feladatuk, hogy a hallgatók ilyen irányú pszichés problémáit kezeljék, és segítsenek nekik.

Azonban kiemelendő, hogy alapvetően ez a jelentős többség számára nem egy rossz hangulatú munka volt, ugyanis az, hogy

a csapat együtt küzdött a járvány ellen, megalapozta a csapat összetartó erejét, és segített a legtöbb hallgatónak, hogy átlendüljön az ilyesfajta nehézségeken.

Az eredeti cikket ITT érheti el.

Kiemelt kép: Pexels