Százhetvenöt éve született Alexander Graham Bell, a telefon feltalálója

Százhetvenöt éve, 1847. március 3-án született a skóciai Edinburgh-ban.

A találmányt maguknak követelő feltalálók közül az üzleti életben is ő mutatta a nagyobb tehetséget. Miután a telefont nem tudta a Western Union cégnek tízezer dollárért eladni, 1877-ben önálló vállalatot alapított Bell Telephone Company néven (ez a mai AT and T mamutcég elődje), amely perek százait indította és nyerte meg a találmány bitorlása miatt. Az őstelefon persze még nem volt az igazi, a hangot csak négy kilométerre továbbította úgy-ahogy, azt is csak akkor, ha a hívó torkaszakadtából kiabált a kagylóba, a gyakorlati alkalmazást csak az Edison által feltalált szénmikrofon tette lehetővé. A pofonegyszerű szerkezet teljesen ki is ábrándította a nagy fizikus Maxwellt, aki sokkal bonyolultabbnak képzelt egy olyan készüléket, amely képes a hang továbbítására.

Mégis, ez az egyszerű telefon volt az Egyesült Államok függetlenségének 100. évfordulóján rendezett 1876-os philadelphiai világkiállítás nagy szenzációja. A brazil II. Pedro császárra például olyan nagy hatást gyakorolt, hogy „Ez beszél!” felkiáltással el is dobta a kezében tartott kagylót. A következő próbálkozó a híres fizikus Kelvin volt, aki szintén csodálkozott, de a készülék a kezében maradt. Egy éven belül a telefon világszerte elterjedt, még maga Viktória királynő is felszereltetett egyet a palotájába, az Egyesült Államokban 1886-ban már 150 ezernél több előfizetőt tartottak nyilván.

Az immár híres és gazdag, és még mindig csak harmincéves Bell 1877-ben megnősült, 1882-ben pedig megkapta az amerikai állampolgárságot. 

Az üzlettel nem sokat foglalkozott, ezt átengedte az ahhoz értőknek, ő maga a kísérletezésnek és a tanításnak szentelte magát. Grafofon néven tökéletesítette a gramofont, a hang felvételére alkalmas szerkezetet, megalapította a siketnémák oktatásával foglalkozó amerikai szervezetet, kifejlesztett egy halláskárosodást mérő szerkezetet audiométer néven, nagyméretű, emberek szállítására is alkalmas sárkányok és szárnyashajó építésével, hangdetektorral, a tengervíz sótartalmának kiválasztásával, sőt még állattenyésztéssel is foglalkozott. 1881-ben fémkereső eszközt készített, hogy megtalálja a merénylet után haldokló Garfield elnök testében a golyót. A működőképes szerkezet azonban hasznavehetetlennek bizonyult, mert arra senki sem gondolt, hogy az ágy fémrugós matraca interferálhat a keresővel.

1885-ben Új-Skóciában, a Breton-foki szigeten vett birtokot és az ifjúkorára, Skóciára emlékeztető tájon rendezte be (laboratóriummal is ellátott) nyaralóját. Életében számtalan elismerést és kitüntetést kapott. 1915-ben, amikor az első amerikai transzkontinentális telefonvonalat felavatták, az első szavakat ismét a keleti parton ülő Bell mondta nyugati parton ülő asszisztensének, ugyanúgy, mint negyven évvel korábban: „Watson, jöjjön kérem. Szükségem van magára.”

Bell 1922. augusztus 2-án halt meg a kanadai Baddeck városában, temetése napján Észak-Amerikában egy percre elnémultak a telefonok. Az ezredfordulón a közönség szavazatai alapján bekerült a száz legnagyobb skót, brit, kanadai és amerikai közé is. A populáris kultúrában is jelentős helyet foglal el, több sláger is született róla. Talán a legismertebb a Sweet együttesé, amely szerint azért találta fel a telefont, hogy beszélhessen az Amerika túlsó partján élő feleségével – csakhogy a valóságban az asszony siket volt, így a beszélgetés nehézségekbe ütközött volna.

Borítókép: Alexander Graham Bell (Fotó: Wikipedia)